A kampókéz eredeti neve Daniel Robitaille. Daniel Robitaille apja még egy falszabadított rabszolga volt, kinek sikerült megteremtenie a megfelelő megélhetést családja számára a rekonstrukciós éra ideje alatt, 1865-1877-ig. Daniel így megfelelő nevelésben részesült és kibontakozhatott művész érzéke is. Daniel festő-grafikus lett. Egy alkalommal – mikor már híres festőnek számított a térségben – egy volt konföderációs tiszt kérte fel, hogy fessen egy portrét a lányáról. Arra nem is gondolt, hogy a színes bőrű festő és a lánya között intim viszony alakul ki. Sőt! A festő a lányt teherbe is ejtette, tetézve közös „bűnüket”. Mikor a dologra fény derül, a volt tiszt és bandája elmennek Danielért és elhurcolják egy kihalt helyre, ahová később a hírhedt chicagoi Cabrini Green lakótelepet építik fel majd. A megkötözött fiatalembert lecsupaszítják, majd egy rozsdás fűrésszel lecsonkolják a jobb kezét. Aztán a megcsonkított fiatalember testét bekeni a helyi méhésztől szerzett mézzel, hogy kitegyék a felbőszült és éhes méhek mohó tombolásának. Kegyetlen büntetésüket még azzal is fokozták, hogy szerencsétlen Danilet arra kényszeríttették, hogy egy tükörbe végignézze saját halálát. A szörnyű látvány és gyötrelem örökre a tükörbe zárta Daniel lelkét… de ha valaki éjszak egy gyertya fényénél kimondja ötször azt a nevet, hogy Candyman, akkor a meggyötört lelkű bosszúszomjas lidérc testet öltve kiszabadul a tükörből és végez azzal, ki előhívta. Ezt a nevet azok a gyerekek adták neki, akik a szörnyű tortúrát látták. Mikor a méhek ellepték Danilet a gyermekek azt skandálták: Candyman, Candyman, Candyman…. Miután végignézve saját halálát Daniel meghalt, testét eltüzelték, és hamvait szétszórták azon a területen, ahol ma a lakótelep áll. Legendája egészen napjainkig élt a babonás Cabrini Green lakótelep lakói között, hiszen voltak, akik próbára tették a legendát, és szörnyű halállal lakoltak. Kampókéz akkor tört ki a lakótelepről, mikor a fiatal egyetemista Helen, a nagyvárosi legendákról ír tanulmányt. Leginkább egy babonás Cabrini Green-ben tevékenykedő sorozatgyilkos, Kampókéz története kelti fel az érdeklődését. Nem hisz abban, hogy az áldozatait összekaszaboló rémalak valóságos lenne és még kevésbé tartja elképzelhetőnek, hogy Kampókéz azonnal megjelenik, amint valaki ötször a tükörbe mondja a nevét. De amikor nyomozni kezd az egyik lezüllött, bűnnel fertőzött chicagói lakónegyedben, borzalmas események szemtanúja lesz. Helen miután bizonyos lesz kampókéz létezésében, az átélt szörnyűségek és barátai elvesztése után szembe kell nézzen magával kampókézzel is, ha tagadása miatt nem karaj az összes szeretjét elveszíteni és börtönbe kerülni. 

Háttér: Candyman – vagy Kampókéz elsőször Clive Bakker "The Forbidden" című történetében jelenik meg először. Később, 1992-ben e könyv alapján készíti el Bernard Rose a „Candyman” című filmet, mellyel elindítja az urbánus-legendák horror irányzatának modern korszakát. 1995-ben elkészül a Film második része is, ami hatalmas bukást eredményez. A történet gyenge, a szereplők is silányak, a forgatókönyv csapnivaló. Ennek ellenére 1999-ben elkészül a film harmadik része is a Candyman III. is, mely LA-ben játszódik egy holtak napja fesztivál ideje alatt. A Film főszereplője nem más, mint Caroline, aki Kampókéz ük-ük unokája… Ha lehet, ez még rosszabb, mint az előző rész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.