A közelmúltban Budapesten forgatták a rítus című filmet Anthony Hopkins főszereplésével. Beau Flynn producert valami miatt kifejezetten vonzza az ördögűzés témája. Saját bevallása szerint ez azért van, mert szentül hiszi, igenis létező problémával állunk szemben. A film, akárcsak az Ördögűzés Emily Rose üdvéért, ez alkalommal is megtörtént eseményen alapul. A forgatókönyv és a mű szinte párhuzamosan született, az alkotók a hitelesség kedvéért több hónapig nyomoztak a Vatikánban, olvasták a rendelkezésükre bocsátott anyagokat, interjúkat készítettek olyan papokkal, akiknek rendszeresen a segítségét kérik a hívek.

Harc a Sátán ellen

Az ördögűzés egyetlen célja a Sátán hatalmának megtörése, legalábbis ez derül ki a Magyar Katolikus Lexikonból. Az egyház szerint azonban nemcsak személyeket, hanem olykor helyeket is megszállhat a Gonosz, akit el kell távolítani onnan, hatalmát pedig meg kell törni. Erre akkor van leginkább esélyünk, ha segítségül hívjuk Jézust és természetesen Istent. Imádkozunk, keresztet vetünk, és egyáltalán nem baj, ha van kéznél szenteltvíz is. Tulajdonképpen ezek segítségével bárki végezhet egy magán-ördögűzést, ám a nyilvános ördögűzést kizárólag felszentelt személy vezethet.

Ördögűzés
Forrás: Northfoto

Szigorú szabályok

Amikor meghalljuk azt a szót, hogy ördögűzés, a legtöbb embernek a sötét középkor rituális szertartásai jutnak az eszébe. A problémával azonban napjainkban is farkasszemet kell nézni. A démonok jelenléte ugyanis mindentől független, így kortól és időtől is. Talán sokan nem is sejtik, hogy a születést követő keresztelés tulajdonképpen nem más, mint egy ördögűző szertartás, amire azért van szükség, mert - a keresztények hite szerint - az eredendő bűnnek köszönhetően eleve bűnökkel terhelve jövünk a világra.

Távozz, Sátán!

Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy az ördögűzés egyáltalán nem ismeretlen a Vatikán előtt. Olyannyira nem, hogy a szertartásnak megvannak a maga szigorú szabályai, a régi hagyományok pedig megújultak. A szabályokat egy kilencven oldalas könyvbe foglalták, amely Mindenféle ördögűzésekről és könyörgésekről címmel jelent meg. A szabályozásra nemcsak a Gonosz jelenléte miatt volt szükség, hanem legfőképpen azért, mert abban a papok és mindenféle egyházi méltóságok is egyetértenek, hogy nagyon nehéz megállapítani valakiről: a gonosz szállta-e meg vagy csak zavarodott az elméje. Miután kizárták a különféle betegségeket, az egyház csak ezt követően engedélyezi az ördögűzés szertartását. (Egykor a Tourette-szindrómás betegekről hitték azt, hogy az ördög szállta meg őket. Elsősorban azért, mert az ismétlődő mozgások, csúnya beszéd mellett a beteg arra is késztetést érez, hogy ártson saját magának – a szerz.)

A könyv egyik érdekessége, hogy külön fejezet foglalkozik azzal, hogy a helyes diagnózis felállítása szempontjából elengedhetetlen az együttműködés az egyház képviselői és a pszichiáterek között. Amennyiben a pap meggyőződött arról, hogy valakit megszállt az ördög, feletteseitől (általában az érsektől) kell engedélyt kérnie a szertartás végrehajtására. A könyvben természetesen megtalálható az ördögűző szertartás során használt ima, melyben gyakran ismétlődik a „Távozz, Sátán!" felkiáltó mondat.

Imával és a szeretettel

A hitetleneket nem csak arról nehéz meggyőzni, hogy Isten igenis létezik, hanem arról is, hogy a Gonosz bizony az ő teremtménye. A katolikus egyház éppen erre alapozva hisz abban, hogy az ördögűzés minden körülmények között sikerülhet. Isten ugyanis nem lehet kevesebb, kisebb hatalommal bíró saját teremtményénél.

A szertartás során tehát a pap nem egyedül száll szembe a Sátánnal, hanem az Úr segítségével. Sőt, ha a barátok és a családtagok jelen vannak, szeretetükkel és imájukkal csak erősítik a pap erejét. Természetesen a szertartás során nemcsak az erős hitű papnak kell jelen lennie, hanem néhány kelléknek is: a szenteltvíz, a kereszt, a Biblia egytől-egyig olyan tárgyak, eszközök, melyek garantálják a szertartás sikerét.

Tanítják az ördögűzést 
 Az ördögűzés nemcsak fizikailag teszi próbára az abban résztvevőket, a folyamat állítólag szellemileg is igen kimerítő. A Római Pápai Egyetemen az érdeklődő hallgatók a mai napig részt vehetnek egy ismét útjára indított, két hónapos, ördögűző kurzuson.
A Vatikán a tanfolyamot azért tartja fontosnak, mert szent meggyőződése, hogy a sátánista kultuszok igen elterjedtek, főleg ami az utóbbi pár évtizedet illeti. A fiatalok igen befolyásolhatóak lettek, nehezen mondanak nemet a Gonosz csábítására, és egyre inkább vonzza őket a bűnös életmód. Milánó hivatalos ördögűzője azonban úgy véli, hogy e szertartás elsajátítására nem minden pap alkalmas. Persze az sem fölöslegesen vesz részt a képzésen, akinél nincs meg az isteni erő, hiszen az órákon jogi ismereteket, pszichológiát és a sátánizmus történetét is megismerhetik a hallgatók.
Ördögűzés
Forrás: Northfoto

Hogyan ismerhető fel fel a Gonosz jelenléte?

Természetesen a Mindenféle ördögűzésekről és könyörgésekről című könyvből, ami eredetileg latinul íródott, de már folyamatban van a fordítása más nyelvekre is, erre is bárki választ kaphat.

1. Hirtelen fejfájás – veszélyben az egészség

Amikor valakit megszáll az ördög, először általában fejfájásra, majd később migrénes görcsökre panaszkodik. A gyomorfájás, rákos megbetegedés szintén az ördög jelenlétére utalnak. A tanfolyamot sikeresen elvégző pap a beteget szentelt vízzel meghinti, keresztet rajzol rá, majd betakarja a stólájával. Az ördögűzés után sok betegnek megszűntek a problémái, a daganatok eltűntek, amit orvosi leletekkel is alátámasztottak.

2. Veszélyben a házasság

Szintén az ördög jelenlétére utal, ha minden előzmény nélkül olyan házastársak kezdenek el marakodni, sőt, folyton veszekedni, akik annak előtte ezt nem tették. A Sátán az „őrjöngés eszközével" tönkretehet házasságokat, jegyességeket, barátságokat. A legszörnyűbb az egészben az, hogy a veszekedés mindig egy semmiségből indul. Az ördög által megszállt személy képtelen kimutatni az érzelmeit, képtelen a szeretetre, kerüli barátait, embertársait. Kapcsolatai sorra tönkre mennek.

3. Mindent a nulláról

Az ördög az üzletembereket sem kíméli. Azok, akik egyik pillanatról a másikra szinte mindenüket elveszítik, és mindent a nulláról kell kezdeniük, szintén az ördöggel vívnak harcot. A megszállott ember nem talál újra munkát, vagy ha mégis, azt gyorsan elveszíti. Később nemcsak saját magát sodorja bajba, hanem családját, barátait is. Pillanatok alatt óriási adósságot halmoz fel, és az addig sikeres üzletembernek nincs egy használható ötlete sem. Ebben az esetben szintén joggal merül fel az ördög jelenléte, egyetlen kiutat tehát az ördögűzés jelenthet.

4. Depresszióban élni

A testi bajok és az elszigeteltség, a sikertelenség mellett figyelni kell arra is, hogy a megszállott egyre inkább hajlamos a depresszióra. A gonosz „hozzásegíti" ahhoz, hogy mindent feketén lásson, és egyre kevésbé legyen kedve keresni a kiutat.

5. Halál utáni vágy

A Sátán előkészítette a terepet ahhoz, hogy a megszállott emberben megszülessen a gondolat: egyetlen kiút van, ez pedig nem más, mint az öngyilkosság. Az egyik legnagyobb, megbocsájthatatlan bűn, hiszen ez által Isten legszebb és legszentebb ajándékát, az Életet dobjuk el magunktól. Az ötödik lépcsőfokig azonban nem szükséges eljutni, a folyamat megfordítható, megállítható abban a pillanatban, ha egy ördögűző paphoz fordulunk segítségért.

Egy fiatal apáca tragédiája 
2005 júliusában hatalmas port kavart az az eset, amikor bebizonyosodott, hogy a moldovai Szentháromság-kolostor egyik fiatal apácája az ördögűző szertartás során vesztette életét.
Irina nővért egy vastagabb lánc segítségével nem csupán keresztre feszítették, hanem a szájába törölközőt tömtek, napokig éheztették, de még csak vizet sem adtak neki. Úgy gondolták, testét megszállta a gonosz, és a démont csakis egy ortodox ördögűző szertartás során lehet kiűzni belőle. A huszonhárom éves lány, akit valójában epilepsziás rohamok gyötörtek, három napig éhezett a kereszten. Leállt a keringése, veséje felmondta a szolgálatot, teljesen kiszáradt és végül szívinfarktus végzett vele.
A kolostor pópája négy apáca segítségével „végzett" a fiatal apácával, aki mindössze egy hónapja élt náluk. A pópa azzal védekezett, hogy vallási szempontok alapján elengedhetetlen volt az ördögűzés, és ő a legjobb tudása, segítő szándéka szerint járt el.
A kihallgatások és a bírósági tárgyalások során kiderült, Irináért naponta többször is imádkoztak, testéből számtalan alkalommal megpróbálták kiűzni az ördögöt, ám ő a testi fenyítések ellenére is csak vergődött a kereszten, egyértelmű jelét adva annak, hogy valóban a Sátán gyermeke. A tudósításokból azt is megtudhattuk, hogy Daniel Corogeanu kolostorfőnök az apácák beszámolói alapján saját maga kezdeményezte az ördögűzést.
A legborzasztóbb az, hogy a kolostorban nem ez volt az első ördögűzés, sőt, Moldovában nem Irina volt az első és utolsó, aki ennek esett áldozatául.

 

 Egy teljes 1,5 órás dokumentumfilm angolul arról, hogy a történelemben lehettek e UFO látogatások:

 

Elhangzott a Magyar Alvásdiagnosztikai Társaság II. Alváskonferenciáján

2002 november 7-8. Budapest

Freud kiadta az Álomfejtés című könyvét 1900-ban, tehát kereken 100 évvel ezelőtt. Ő maga úgy értékelte a művet, hogy az volt az legsikerültebb és egyúttal legszemélyesebb írása, amellyel lefektette a pszichoanalízis alapjait. „Ilyen meglátás az embernek csak egyszer adatik az életben”, mondotta, és hozzátette, hogy a mótiváció részben saját önanalízise, részben pedig édesapja halála volt, amelyet élete legfontosabb eseményének tartott. 

Az elmult évszázad alatt, amióta Freud először próbálta álmait megérteni, sok minden megváltozott mind a neurológia, mind a pszichoanalízis világában. Itt most tényleg csak rövid idő áll rendelkezésünkre, de próbáljuk áttekinteni ezeket a változásokat. Kezdjük az álom mechanizmusának és értelmezésének freudi modeljével. 

Freud volt az egyike azoknak akik már száz évvel ezelőtt azt állították, hogy a mentális élet nagy része tudattalan, és hogy a tudat mindössze az értelem egyik tulajdonsága. Abban az időben ezt legtőbben ellenzték, de manapság ez már elfogadott ténynek számít a kognitíve neurológiában. 

Manapság sok kongitív tudós azt mondja, hogy a tudatnak kis szerepe van a mentális életben és ilyen jellegű tevékenységünk legnagyobb része tudat nélkül zajlik.(Bargh és Chartrand, 1999). Ez nagy fordulaltot jelent a pszichoanalízis irányába, és elsősorban az agysérült betegekkel folytatot megfigyelések eredménye. 

A vaklátásról már 1986 ban szó volt (Weiskrantz), aki megfigyelte, hogy ha valakinek megsérül az okcipitális lebenyekben a vizuális kortexe, akkor „kortikus vakságtól” szenved. Tehát ha a szeme elé teszünk egy tárgyat, akkor azt mondja, hogy nem látja, de ha felkérjük, hgy találgasson, mi is lehet az a tárgy, akkor a véletlenszerűség statisztikájánál sokkal nagyobb arányban ki fogja találni, mi is tárgy. Tehát a szónak egy biyonyos értelmében látja a tárgyat, de nem tudatos afelől, hogy látja. Úgy tűnik, hogy a szó köznapi értelmében „látás” alatt „tudatos látást” értünk, de az ilyen kisérletek segítségével beszélhetünk tudattalan látásról is. Ugyan ezt megfigyelhetjük egyébb kognitív fakultásokkal kapcsolatban is, például a memóriánál, ahol a tudattalan memóriát ?implicit? menóriának is nevezik, mig a tudatosat ?explicit? memóriánka hívják. Megint csak Bargh és Chartrand úgy találták, hogy viselkedésünk 95 százalékát a tudattalan határozza meg, és csak mintegy 5%-áért felelünk tudatosan. Azért látunk vakon is, mert a kortikus vizuális feldolgozásnak egy része nem tudatos. Innen tovább menve fontossá vált az agy azon részeinek felkutatása, amelyekre szükség van a tudathoz. 

Kiderült, hogy különbséget kell tenni a tudat ?tartalma? és a tudat mint ?szellemi állapot? között. A tudat állapotával foglalkoznak például az anesztéziával kapcsolatban. Itt a tudati állapot fokozatai között kell különbséget tenni, tehát lehet valaki többé, vagy kevésbé tudatos, vagy éber, és ilyenkor az egész személy globális állapotáról beszélünk. Ugyan ezt találjuk az álom különböző tudati szintjeinél. Ezt a tudatos állapotot elveszítik azok, akik agyalapi sérülést szenvednek. Kiderült, hogy az agy alapból jövő stimulusok, tehát nem specifikus stimulusok hozzák létre a tudat állapotát. Az agynak ugyan ebben a részében találhatók a zsigerekhez való kapcsolódások. Ezen az alapon Damasio 1999-ben arra a megállapodásra jutott, hogy a tudat tartalmát a poszteriális kortikus csatornák határozzák meg, tehát a külső világ befolyása alatt állnak, ugyan akkor a tudati állapot az agytörzs aktivizáló rendszerének az eredménye, amely ugyan akkor a test belső állapotát is ellenőrzi. Így a tudat állapota a test belső helyzetének a tényezője. Segítségével állandóan információnk van arról, hogy hogyan érzünk? Tehát, hogy a személy, az „én” milyen állapotban van. 

Damasio (1999b) arra a következtetésre is jutott, hogy a tudat két tényezője, a külső és a belső világot ellenőrző, egyúttal össze is köti ezt a két világot, a tárgyat és a szelfet. A külső pillanatot a belső pillanattal. Ezeket a jelenbeli tudatos időegységeket valószínűleg az agyban található 40 hertzes ritmikus oszcilláció ingerli. Így keletkezik annak az „érzése, hogy mi történik”. Tehát a tudatban az érzelmek, az események értélelései rávetítődnek arra ami történik körülöttünk. Ezt nevezi Damasio alaptudatnak: core consciousness. Azt írja (1999a): „ 

Szerintem mondhatjuk, hogy Freudnak a tudat természetével kapcsolatos meglátása egybeesik korunk neurológiája legfejlettebb nézeteivel.” 

Az itt leírt alap tudat, vagy egyszerű, vagy elsődleges tudat mellet van még a reflexíve, vagy másodlagos tudat is. Ez a tudat tudata, tehát amikor nem csak tudom amit érzek, de azt is tudom, hogy tudom hogy érzek. Ide tartozik a felfogásról való gondolkodás, vagy a felfogott képeket alkalmazó gondolkodás. A másodlagos tudat elsősorban a kortextől függ, és különösen az asszociatív kortextől. Elsősorban a a bal félteke nyelvzónáitól és a prefrontális lebenytől. Ez utóbbi sokkal fejletteb az embernél, mint bármelyik más élőlénynél. Itt találhatók a reprezentációk, tehát, hogy megtekinthetjük a multat, és így nem csak a jelen pillanatban élünk. 

Freud szerint az álom a tudattalanba vezető királyi út. Ennek a mondatnak a megértése fontos, különösen a legújabb neurológiai eredmények tükrében. Freud nem azt mondta, hogy az álom tudattalan, hanem azt, hogy az a tudattalanba vezető út. Tehát egy olyan lelki állapot, amely szerinte valahol a tudat és a tudattalan között lett volna. Ez aztán tudatosabbá válik, amikor az álmodó felébredt és elmondja az álmát. Az egészet még tudatosabbá lehet tenni az álom megfejtésével. Tehát itt a tudat különböző fokozatairól van szó, amelyeken végig megyünk az álomfejtés során és ahogy egyre tudatosabbá válunk, úgy egyre közelebb kerülünk a tudattalanhoz, hiszen az válik egyre tudatosabbá. Tehát, itt két irányba folyik a munka egyszerre. A tudattalant próbálom egyre jobban megérteni. Ez különben minden megfejtés mechanizmusa. Ahogy egyre többet megértünk, egyre közelebb jutunk ahoz, amit nem értettünk. Ahogy egyre mélyebben belemegyünk a tudattalanba, egyre tudatosabbá válunk. Az út egyébbként végtelen. Freud 1915-ben nézett szembe azzal a kérdéssel, hogy magát a tudattalant nem lehet megérteni, mert ahogy a tudatunkba kerül, már nem tudattalan, hanem tudatos. Ennek ellenére csinált hipotéziseket a tudattalanról. Legalább kettőt. Volt amikor azt mondta, hogy a tudattalan valami szervezetlen sisterő mélység, máskor azonban határozott szerveződést tulajdonított neki, bár a tudatétól különböző szerveződést. Ezen az alalpon keresett tudattalan gondolati folyamatokat az álmon keresztül. De miért kell az álmot megfejteni? Freud szerint azért, mert sok érzelem, asszciáció és kép van lekünk tudattakan részében, amit elfolytunk, tehát nem engedjük be a tudatba, mert valami oknál fogva azoknak a tudatát nem birnánk elviszelni. Ennek ellenére, a lelki tartalmak befolyásolják lelkiállapotunkat, tetteinket akkor is, ha nem tudatosak. És egy tudattalanbam rejlő konfliktus nagyon megzavarhatja életünket. 

Technikailag az álom fejtés úgytörténik, hogy a beteggel valamilyen témán dolgozunk. Az lehet akár milyen probléma, mondjuk az illetőnek repülési fóbiája van, tehát nem mer repülőgépre ülni, pedig nagyon fontos lenne, mert űzletember és sok külföldi kapcsolata van. A probléma két évvel korábban kezdődött, röviddel azután, hogy megnősült. Amikor ezt a beteg elmondta, rögtön hozzátette, hogy egyáltalán nem féltékeny, pedig a felesége nagyon csinos, de ő száz százalékig megbízik benne. Asszociációkat keresünk és emlékeket, ahogy ez ilyenkor történik, amig az egyik ülésen beteg hoz egy álmot. Egy szobában ül, be van zárva, és hallja, hogy a szomszéd szobában a felesége segítségért kiabál, de ő nem tud odamenni. Amikor kérem, hogy írja le a szobát, kiderül, hogy az egy repülőgép belsejéhez hasonlít. Azt nem tudja milyen veszélybe lehetett a felesége. Ahogy próbáljuk megérteni az álmot, emlékeztetem őt, hogy a munka során már előbb kiderült, hogy a repüléssel kapcsolatban szekszuális asszociációi vannak, de hogy eddig ezekkel az asszociációkkal nem tudtunk mit kezdeni. A felesége van szekszuális veszélyben, és ő nem lehet vele, mondta erre ő, aztán hosszú csend következett. Aztán megszólalt és azt mondta: „Nem, nem, én ezt mindig csinálom. Nem a feleségem fél, hanem én.” Ez fontos mozzanat volt, mert hiszen fóbiával dolgoztunk. Kérdeztem, hogy mitől fél, de addigra már ő megfejette az álmát: Ha valóban repülne, be lenne zárva a repülőgépbe, amíg a felesége otthon maradna, és ő fél, hogy a feleségével valami történne. Vajon mi? És itt vettük hasznát a repüléssel kapcsolatos szekszuális asszociációknak. Igen, valami szekszuális történne a feleségével, amíg ő az óceán fölött repül. Kiderült hogy, a fóbia mótivációja éppen az volt, amit az elején tagadott, tehát, hogy féltékeny volte. 

Ebben a példában nyilvánvaló, hogy mi volt az a tudattalan gondolat, amit a beteg elfolytott, nem volt képes beengedni a tudatába: Saját szelfjéről alkotott képe nem bírta elviselni azt, hogy ő féltékeny lehet. 

Freud szerint az álomnak van egy vágy kielégítő mótivációja. Nem csak az van, és itt sokan egyszerüsítik őt, mert az álomban sok féle mótivációt találhatunk, de de a vágykielégülés mindig megvan. 

Miért mondtam el ezt az esetet, Azért, mert szeretném ilusztrálni, hogy egy álmot önmagában nem lehet megérteni. Ha csak magát az álmot nézzük, annyi felé elkalandozhatnak a gondolataink, hogy szinte tetszőlegesen adhatnánk értelmet neki. Mindig fontos az az összefüggés, az a háttér, amelyben az álom keletkezett. Ezért mondjuk azt is, hogy az álom tudattalanból jövő kommunikáció. Valami történik velünk ettől megmozdulnak gondolatok, amit nem tudunk elvielni azt a tudattalanba folytjuk, de ekkor a gondolat visszavágyik a tudatba és esetleg álom lesz belőle. 

Na már most, mit tudnak csinálni mindezzel a pszichobiológusok? 

Azt már említettük, hogy a tudattal kapcsolatban sokan megegyeznek abban amit Freud mondott egy évszázaddal ezelőtt. Az az emberi tulajdonság, hogy tudatosak vagyunk a tudatunk felől, és különösen, hogy a konkrét percepciókat absztrakt fogalmakká változtatjuk, elsősorban a nyelven alapul, ugyan úgy, ahogy a nyelven alapul az álmok megfejtése is. Így most már mondhatjuk, hogy az álom az elsődleges tudat állapotában van, míg a megfejtés inkább a reflexív tudat felé tolódik. Ezért kap a megfejtett álom az ébrenléthez hasonló valóságtartalmat és absztrakt gondolatainkoz is így kapcsolódik. 

Llinas: (Linas and Pare, (1996): Kicsit humorosan a következőt irták: „Az éber tudat olyan álom, amelyet érzéki input és motor output módosít.” Az álomban az idegrendszer mint zárt rendszer működik, olyan értelemben, hogy nincs input a külső világból. 

Hobson (1994) sok szempontból egyetért Llinassal és Edelmannal. Ő is azt mondja, hogy az agy alapjában véve zárt rendszer, anelyben belsőleg fejlesztett neuron tevékenység folyik, és a hasonló EEG tevékenység alapján mondhatjuk, hogy az álom és az ébrenlét a tudat különböző állapotai. 

Ébrenlét állapotában az aminergikus tevékenység elfolytja a tevékenységet a cholinergikus neuronokban, így REM nincs. Tehát az ébrenlét egy elfolytás következménye. Ez megegyezik azzal, amit Freud mondott, amikor rámutatott, hogy az álomban gyengébb az elfolytás, ezért jelenhetnek meg olyan vágyak, amelyek az ébrenlétkor nem találhatók meg. REM álom akkor történik, amikor ez az elfolytás csökken, vagy megszünik. 

Itt segít, ha meggondoljuk mit értett Freud elfolytás alatt. Volt amikor egy szük értelemben azt mondta, hogy a lelki folyamatok a felettes én hatására akkor folytódnak el, amikor azok erkölcsileg el nem fogadhatók. De máskor az elfolytást áltanánosabb értelemben vette, és azt mondta, hogy azért van rá szükség, mert a tudattalan folyamatok szerveződése más, mint a tudatosé, és veszélyeztetik a tudatot. Igy, az általánosabb értelemben, természetesnek tűnik, hogy a tudattalant a maga helyén kell tartani mindaddig, amig annak tartalma a különböző kognitív folyamatok segítségével átszerveződik a tudat szinjére. Ezeket a racionális folyamatokat az agy frontális lebenye vezérli. 

Hobson megegyezik Llimassal és Edelmannal, abban, hogy az álom olyan tudatos állapot, amelyet nem modósit a külső világ behatása. A legfőbb különbség az, hogy REM álomban a kortexnek olyan területei, amelyek a külső világgal való kapcsolatban tevékenyek, (érzéki és frontális részek) le vannak zárva, és az információs folyamatot belső stimulusok hajtják. Hobson szerint az álom furcsa képei nem tudattalan dinamika eredményei, tehát ebben nem ért egyet Freuddal. Szerinte úgy keletkeznek, hogy az érzéki és motor részeket az agytörzsből jövő ingerek hajtják, amelyeket nem kontrolálja a „racionális” és „akarati” frontális kortex. De azért emócionális értelmük van, mert a limbikus körökben található emócionális memória hat rájuk. Persze, pszichoanalitikus szemponból ez azért fontos, mert mi eléggé meghatározott elvek alapján keresünk értelmet az álmokban. Először is fontos lenne tudni, hogy az álmot a ponból jövő véletlenszerű ingerek stimulálják e, és ennek következtében kapcsolódnak be emócionális körök, vagy forditva, esetleg emócionális körök inndítanák be az álmot? A pszichoanalízis szerint az álomban vágykielégülés a cél, tehát ezek szerint azt várnánk el, hogy emócionális ingerek indítanák az álmot. 

Szerintem a logika azt diktálja, hogy itt van még egy lehetőség: Az álmok beindulhatnak az agytörzsből jövő véletlenszerű ingerek hatására, de amikor már beindultak és az emócionális területek működésbe léptek, ezek elvihetik az álmot valamilyen vágykielégülés irányába. Ilymódon a vágyak mintegy meglovagolhatják az álom folyamatát. Én ebben felismerném a vágyak tipikus megnyilvánulását. 

Hobson úgy gondolja, hogy az álom célja valószinűleg a memória és a nap folyamán beérkezett tanulás konszolidálása lenne, mert ilyenkor input a külső világból megszünik és új szinaptikus kapcsolatok jöhetnek létre ezek zavara nélkül. Itt megint különbözik Freudtól, aki szerint az álom célja az alvás megőrzése lenne. De ezzel kapcsolatban eltérők a vélemények és úgy tűnik a kérdés nincs lezárva. 

Reiser (1991) már vagy tíz évvel ezelőtt rámutatott arra, hogy az álomban megtalálhatók az előző nap emlékei. Ezt Freud is észrevette, és fontosnak tartotta azzal kapcsolatban, hogy milyen épitőkővekből állhat össze az álom. Reiser szerint ez azt jelenti, hogy a látszólag véletlenszerűen stimulált álmokban inkább megjelennek az előző nap élményei, problémái, stb. és az így keletkezett asszociációk pszichodinamikus szempontból jelentősek lehetnek. 

Érdekes, hogy Hobson hipotézise feltételezi, hogy amikor az ember emlékszik egy álmára, akkor utólag visszaemlékszik arra, amit ugyan abban a formában élt át, ahogyan arról beszámol, tehát, ha krokodilról számol be, akkor krokodilról álmodott a REM állapotban. Pedig sokszor előfordul, hogy felébredés közben megfigyelhetjűk, hogy az álom változik. Persze, ez akkor van így, amikor az ember lassan ébred fel és nem amikor felébresztik, ahogy ez az álomkisérleteknél történik. Egyszer amikor lassan ébredtem, láttam, ahogy az álmomban először katonák, álltak, de ahogy ébredtem, azok lassan oszlopokká váltak. Freud is említ ilyet az Álomfejtés könyvében. Tehát, nekem inkább úgy tűnik, hogy éber állapotban adunk formát annak, ami végigment bennünk az álmodás állapotában. Úgy tünik, mintha nem emlékeznénk magára az álomtartalomra, hanem mintha maga a reflexív tudatos emlékezés adna végleges formát az álomnak. Amikor egyes betegek később visszaemlékeznek egy álomra, esetleg nem pontosan ugyan úgy mondják el. Van amikor nagyon kell igyekeznem, hogy felismerjem az álmot, amire hivatkozak. De ha beleszólok, akkor megváltozik az emlék. Ha belekérdezek, hogy nem e ez az az álom amiben ez vagy az történt, akkor azt mondják, hogy ja igen az volt az. Tehát, úgy tűnik, hogy egy álomra nem úgy emlékezünk, mint egy eseményre, ami konkréten megtörtént velünk, és ami valóságos tények sorozatából áll és amit valójában csak egy féle képen lehet elmondani. 

Ezen az alapon gondolta Freud, hogy az álom tudatossá válik, amikor emlékszünk rá, és ezt a tudatosan elmondott álmot nevezte manifeszt álomnak, ellentétben azzal, ami valóban végbemehetett az álom folyamán, és amit látens álomnak hívott. Lehet úgy érvelni, hogy a látens álomról, mint olyanról nem mondhatunk semmit, mert akár mit mondunk az még egy manifeszt álom lesz. Ha így értjük az álomfejtést, akkor soha nem jutunk el a látens álomhoz, mert egy értelmezés csak egy további manifeszt álmot eredményez, amelynek segítségével esetleg jobban megértettünk valamit az illető lelki folyamataiból. Ismert tény, hogy ugyan az az álom később felmerülhet a beteg emlékezetében, amikor valami más problémán dolgozunk, és akkor találunk egy másik értelemezést ugyan arra az álomra. 

Van az álomnak egy a Hobsonénál később kialakult neurológiai modelje. Ezen Solms és munkatársai dolgoznak. Igaz, hogy csak az elmult pár évben jelent meg, de a közelítési módnak már hosszú hagyománya van (Karen Kaplan-Solms and Mark Solms, 2002): 1922-ben egy fiatal orosz pszichológus írt Freudnak és megkérte, hogy had indítson egy pszichoanalitikus egyesültet Kazan városában. A neve Alekszander Romanovics Luria volt. Freud beleegyezett, és minden a legjobb úton lett volna, hogy a pszichoanalízis meghonosodjon A Szovjet Unióban, de a hivatalos vélemény hamar a pszichoanalízis ellen fordult. Luirának vissza kellette vonnia tévesnek nyilvánított tanait, amit ő persze, meg is tett. De később, amikor orvos lett, gondolkodása továbbra is a Freudi vonnalat követte és ezek jelentek meg kutatásaiban. Freud alapján a „dinamikus lokalizáció” elvét hirdette, tehát hogy az agyban nem található egy meghatározott központ valamelyik neurológiai funkcióhos, hanem tipikusan az agy több területe aktív. Hatással volt olyan emberekre, mint Oliver Sacks and Luciano Mecacci, akik ismert alakjai a modern neuropszichológiának. Már a maga korában beszélt arról is, hogy az agy kutatáshoz az agy sérülések által adott lehetőségeket kell felhasználni. 

Solms és Turnbul 2002-ben kiadott könyvük szerint az álmot nem az agytörzsből induló stimulusok gerjesztik, mert agysérülések ezen a helyen nem állítják le az álom folyamatát. Ellenben agysérülések az előagy két helyén megszüntetik az álmot. Ezeknek egyike az átmeneti terület az okcipitális, temporális pareitális kortex között van, az előagy hátsó részében. Itt történik az információk beérkezése, analízise és elraktározása. Agysérülés ezen a helyen akármelyik oldalon, teljes álomszünetet eredményez. Hasonló ereménnyel jár a frontális lebenyben a limbikus fehér réteg sérülése. Ha ez a terület megsérül mind a két oldalon egyszerre, akkor is megszünnek az álmok. 

Továbbmenve a két szerző állítja, hogy az álomképződés fontos része, hogy a kereső motivációs rendszer aktivizálódik, és mivel hogy a motor terület le van zárva, cselekedet helyett az ember álmodik. Ez persze pontosan megfelelne Freud elméletének, amely szerint az álom elfolytott vágyat elégít ki. Tobábbá úgy látják, hogy ezen az alapon az is igaz, hogy az álom az alvás őre, ahogyan azt Freud mondotta, mert amikor álmodunk, a belső motivációs rendszer felébreszthet bennünket, mondjuk, mert éhesek vagyunk, de az álom kielégíti a motivációs vágyat és így az ember tovább aludhat. 

 

 

Kopogószellem aktivitás

2011.08.15. 13:31

 A felvétel Ausztráliában készült, angol nyelvű, de mindenképpen érdekes.

 Az utolsó gyilkosság után három évvel a bűntárs leány jelentkezik a rendőrségen, ám apja bolondnak titulálja, és ezzel négy újabb évre elhessegeti a nyomozókat. Aztán persze teljes erővel nyomoznak Belgiumban, Magyarországon, Kanadában és Ausztriában. Minden kellék megvan egy horrorfilmhez, ám az élet ismét fordulatosabb, mint a legvadabb forgatókönyv. Nincs ugyanis meg minden kellék a bűnsorozat feltárásához. Amit tudni, azt csak abból, hogy a leány a hatodik gyilkosság után kilenc évvel részletes beismerő vallomást tesz, elismerve, hogy édesanyját és nevelőanyját, valamint egyik édestestvérét ő ölte meg. Terhelő vallomást tesz apjára, aki két nevelt lányát és egyik édesfiát végezte ki. Ám tárgyi bizonyíték szinte semmi, a bűnper kimenetele teljesen bizonytalan. Sőt fizikai nyomuk az áldozatoknak sincs. A hat (négy nő, két férfi) holttestet – megint csak a lány szerint – ipari sósavban feloldották, a maradványok egy részét pedig az egyik brüsszeli vágóhíd mócsingtengerébe dobva tüntették el.


 


A jókora székesegyházra emlékeztető brüsszeli Igazságügyi Palota sokat látott klasszicista kulisszái között 2002. február 18-án kezdődött Pándy András és Pándy Ágnes büntetőpere. Tizenkét egyszerű brüsszeli polgárnak kell eldöntenie, hogy mennyi igaz a vádiratból kikerekedő rémtörténetből. Három-négy hetük van erre, és ha bűnösnek találják a 75 éves apát, valamint 44 esztendős leányát, akkor a vádlottak életfogytiglani börtönt kaphatnak. A szadista, gyermekeket rabló kéjgyilkos Marc Dutroux párhuzamosan folyó ügye mellett a „magyar lelkészként” emlegetett Pándy András belga–magyar kettős állampolgár pere a belga igazságszolgáltatás legnagyobb érdeklődést kiváltó eseménye. Ha a mindent makacsul tagadó Pándy tényleg bűnös, akkor bekerül a németalföldi királyság bűnügyi múzeumába: ő az első belgiumi sorozatgyilkos családirtó.

A történet „krimi”-része Ágnes vallomása szerint 1985. június 23-án kezdődött. A vádirat lényege végig Ágnes közléseire épül. Az első vádpont gyilkossági kísérlettel vádolja Ágnest, és vérfertőzéssel Pándy Andrást. Ágnes a szobájába hívja mostohatestvérét, Pándy (eredeti nevén Könczöl) Tímeát, „gyere csak, pénzt találtam a tapéta alatt”. Tímea odahajol, hogy közelebbről megnézze, de szerencséjére észreveszi, hogy Ágnes már ütésre emeli a vasrudat. Kiszalad, másnap feljelentést tesz a rendőrségen, harmadnap visszavonja, és tizenöt éven át hallgat. Otthonról előbb egy másik Brüsszel melletti elővárosba, Vilvoorde-ba költözik, 1986-ban már egészen Kanadáig menekül. Ott névházasságot köt egy nagybátyjával, de végül hazamegy Magyarországra, ma is ott él. Pándy András és Ágnes többször is Kanadába utazik, de nem találják meg Tímeát. Valószínűleg ennek köszönheti, hogy még él. Azért kellett volna meghalnia, mert élő bizonyíték arra, hogy nevelőapja megerőszakolta, így született 1984 novemberében Márk. A DNS-vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy Márk apja Pándy András. A gyilkossági kísérlet vádját a sértett Tímea már 1999 tavaszán, magyarországi kihallgatásán alátámasztotta, így nem csak Ágnes önmaga ellen is tett vallomása az egyetlen bizonyíték Pándy bűnösségére e vádpontban.

Amikor Tímea Kanadába menekül, már tudja vagy sejti, hogy nincs kegyelem. Talán ezért nem vall sem nevelőapja, sem mostohanővére ellen. De az is lehet, hogy konkrétan nem tudja, mi történt 1986. július 31-én. Ágnes vallomása szerint apja ekkor már szabadulni akar második feleségétől, Fintor Edittől. Azért, mert az aszszony nehezményezte, hogy férje saját és nevelt lányaival egyaránt folyamatos szexuális kapcsolatban áll. Vagy lelki, vagy fizikai erőszakkal veszi rá őket vérfertőző kapcsolatra. Első „szeretőjét”, egyben legidősebb lányát, Ágnest több tucatszor megerőszakolja, és teljesen az uralma alá hajtja. Ráveszi, hogy ölje meg mostohaanyját. Előbb azonban arra kényszerítik Fintor Editet: írjon egy levelet, amelyben közli a férjével, hogy elhagyja, és az egyik gyerekkel, Andreával (eredeti nevén Ágh Zsuzsanna) Németországba költöznek. Ágnes július utolsó napján kalapáccsal fejbe veri és megöli Fintor Editet, majd apja átveszi a kalapácsot, és Andrea fejét veri szét.

A holttesteket feltrancsírozzák, majd Cleanest márkájú sósavas tisztítószerrel feloldják egy bádogteknőben. Az igazságügyi szakértők szerint ilyen módon lehetséges a nyomok teljes eltüntetése – főleg, ha a vizsgálat tíz évvel a cselekmény után történik.

1988. március 9-én az apa és leánya vásárol egy karabélyt. Tizenegy nappal később Pándy különélő első feleségének lakására mennek. Ott Ágnes fejbe lövi édesanyját és egyik édes testvérét, Dánielt. A holttesteket feldarabolják, sósavazzák, majd a nagyobb darabokat az egyik vágóhídra viszik, és ott tüntetik el az állati csont- és mócsingtárolóban. Újabb két hét múlva Pándy fejbe lövi másik fiát, Zoltánt. A holttesttől a már begyakorolt módon szabadulnak meg.

Az öt, közösen végrehajtott gyilkosság után Ágnes „boldogan” él élettársává lett édesapjával. Elnézi, hogy apja többször megerőszakolja egy másik nevelt lányát, az akkor tizenhét esztendős Tündét is. (Eredeti neve Ágh Anikó, Fintor leánya, Zsuzsanna húga.) 1989. nyarán Ágnes a tengerparton nyaral. Amikor hazajön, sehol nem találja Tündét. Kimegy a garázsba, és látja, hogy jelentősen megcsappant a sósavkészlet. Ebből arra következtet, hogy apja megölte és eltüntette Tündét. De csak három évvel később, 1992. januárjában megy be az egyik brüsszeli kerületi rendőrkapitányságra, hogy bejelentse rokonai eltűnését, és feljelentse apját vérfertőzésért. A rendőrök kimennek Pándy lakására, az apa sajnálkozva elmondja, hogy lánya egy szekta hatása alá került és megbolondult, rémálmai vannak és sokat fantáziál. Mivel senki más nem keresi az eltűnteket, és se holttest, se nyom, a feljelentést irattárba süllyesztik.

1996. májusában azonban a brüsszeli nyomozók a magyar rendőrségtől olyan értesüléseket kapnak, ami felkelti a gyanújukat. A vizsgálat újraindul, de csak másfél év múlva kezdődnek meg Pándy lakásain a házkutatások. Ekkor azonban már gyanúsítottként kezelik, és 1997. október 17-én letartóztatják. Öt nappal később találják meg az egyik lakáson a sósavas flakonokat.

Ágnest többször kihallgatják. A nyomozást egy brüsszeli sztárrendőr vezeti. Ágnes elé tárja az addig feltárt tárgyi és logikai összefüggéseket, majd megkérdezi a lányt. – Mit gondol, miért maradt életben? És meddig él még, ha apja ismét szabadlábra kerül. Menjen, igyon meg egy kávét és gondolkozzon. A rendőr minap elmesélte: félt, hogy a kihallgatásról elengedett lány sosem jön vissza a kávéházból. De Ágnes visszajött, és 1997. november huszadikán megkezdte részletes, feltáró, töredelmes beismerő vallomását, elismerve saját gyilkosságait, és ismertetve az apja által elkövetett emberöléseket. Ám sem Belgiumban, sem Magyarországon nem találnak döntő tárgyi bizonyítékokat.

Pándy mindent következetesen tagad. Szerinte az egész történetet amúgy is zavaros fejű lánya találta ki a rendőrök segítségével. A sósavat háztartási takarításra és fertőtlenítésre használták. Arra nem ad magyarázatot, hogy miért vettek puskát. Első felesége még Zoltán születése előtt elköltözött tőle, a második pedig szintén szabad akaratából hagyta faképnél.

A Pándyt valószínűleg legjobban ismerő belgiumi magyar társaságban elmondták: az évtizedeken át tartó közeli baráti kapcsolat és a rendszeres családi összejárások során soha semmilyen gyanús jelet nem tapasztaltak. Az 1957-ben Svájcon keresztül Belgiumba emigráló református segédlelkész – miután megtanult flamandul – normálisan dolgozott, majd lelkész lett a nem túl nagy belgiumi magyar kálvinista gyülekezetben. Egyébként Csapon született, 1927. június elsején. Debrecenben tanult református teológiát, nem tudni pontosan, hogy megszerezte-e az oklevelet. A két évvel fiatalabb Sores Ilonával 1956-ban házasodtak össze, együtt érkeztek Belgiumba, és 1958. január 28-án született Ágnes lányuk. Majd még két fiuk. 1967. november huszadikán azonban elváltak. Pándy apróhirdetés útján ismerkedett meg az akkor már kétszeresen elvált Fintor Edittel, akit 1979. március hetedikén vezetett oltár elé. A kettős család azonban a kívülállók számára normálisan élt, anyagilag is szépen gyarapodtak.

Az ismerősök szerint Pándy mindig akaratos volt, szerette „napóleoni” testtartásban fényképeztetni magát. Makacs vitapartner volt, családtagjait keményen kézben tartotta, de legfeljebb szavakban mutatott erőszakos hajlamot. Legközelebbi ismerőse, aki a peranyagot is nagyon jól ismeri, elmondta: – Nem akartam elhinni semmi rosszat róla, hát még ilyesmit. Most már azonban biztos vagyok benne, hogy megtette, amivel vádolják.

Ágnes szerint apja hidegen kegyetlen, csöndesen erőszakos ember. Feljogosítva érzi magát arra, hogy bármit megtegyen, amit akar. Nagyon ért a befolyásoláshoz, megtévesztéshez. A gyilkosságokat azért tervelte ki, hogy szexuális kicsapongásai titokban maradjanak. Sem az erőszak áldozatai, a nők, sem azok közvetett tanúi, a fiúk nem maradhattak életben. Tímeát legalább ötször próbálták meg eltenni láb alól.

Az ügyet ismerő brüsszeli rendőrök elmondták: biztosak abban, hogy Ágnes vallomása igaz. Nem csoda, hogy Pándynak éveken át sikerült titokban tartania családtagjai eltűnését. A belgiumi életformában, különösen egy emigráns lelkész iránt, nemigen érdeklődnek sem a szomszédok, sem a hatóságok. Pándy mindig elintézte a formaságokat, a papírjai rendben voltak, az eltűnéseket hosszú éveken át nem jelentette senki. Ágnes vallomása nélkül nagyon nehezen lehetett volna bármit is kinyomozni. A vallomás azonban zárt logikai láncban, közvetett bizonyítékokkal alátámasztva, jogilag is igazolható.

A per két nagy kérdése dönti el, merre fordul az ügy. Ha Pándy megtörik, és legalább részben elismer valamit Ágnes vallomásából, akkor az ügy gyorsan lezárható lesz. Ám ez nem valószínű. Könnyen megtörténhet viszont az ellenkező fordulat: a lelkileg-szellemileg kimerült Ágnes, a bíróság előtt ismét találkozva apjával, visszavonja vallomásait. Ebben az esetben a vád egész építménye megroppan, és az esküdteknek közvetett, vitatott bizonyítékok alapján kell dönteniük Belgium egyik legérdekesebb bűnperében. De még Ágnes vallomásával együtt is nehéz dolguk lesz.

A délutáni ülésen Pándy Ágnes a bíró aprólékos kérdéseire válaszolva egyre elfúlóbb, könnyekkel küszködő hangon idézte fel a gyilkosságokat. Miután Timea megölése a vasrúddal nem sikerült, Pándy András, Ágnes apja karabélyt vett és a két feleséget valamint a négy gyereket már azzal ölték meg. Elmondta, hogy édesanyját és Dániel öccsét ő lőtte fejbe közvetlen közelről az apja által pontosan kidolgozott terv szerint. Zoltán öccsét viszont, majd apja második feleségét, Fintor Editet és annak Andrea nevű lányát az apja lőtte le. Utána viszont ő is segédkezett a pincében a holttestek feldarabolásában és a maró savfürdőben való feloldásában. A holttestek megmaradt darabjait műanyag zacskókba csomagolva, Anderlecht közeli vágóhídja mellett dobták el. Ágnes mindezt úgy adta elő, hogy apját mindvégig csak Pándynak vagy P-nek nevezte. Vallomása szerint apja már az ő serdülőkorában megkezdte az ő "beavatását" a nemi életbe, 21 éves korától pedig erőszakkal magáévá tette. Ágnes állítólag közölte vele, hogy ő nem kívánja ezt a nemi életet, de nem volt elég ereje ellenállni. A másodrendű vádlott úgy állította be az iszonyú családi gyilkosságsorozatot, hogy ő mindvégig abszolút tekintélyuralmat gyakorló apja szinte megbűvölt eszköze volt. Pándy minden újabb gyilkosságot az illető családtag módszeres leszólásával, pocskondiázásával készített elő lelkileg, utána pedig részletesen kidolgozta megölésének terveit: az első két gyilkosságnál Ágnes húzta meg a ravaszt, a továbbiaknál pedig - Ágnes szerint - ő maga. Az elsőrendű vádlott, Pándy András rezzenéstelen arccal hallgatta végig a többórás kihallgatást, a hat gyilkosságért őt vádoló lányát.

2002. február elején a magyar nyomozók is tanúvallomást tettek Belgiumban a magyar származású Pándy András ügyében. A segédlelkész ügyét a legtöbb európai lap tárgyalta tavasszal, a férfi ugyanis lányával mint bűntárssal brutális kegyetlenséggel megölte hat hozzátartozóját, majd holttestüket savval tüntette el, több feldarabolt testrészt pedig nejlonzacskókba téve távolított el.

A több hétig tartó perben a 75 éves Pándy András kenetteljes hangon és következetesen tagadott, azt állította, hogy rokonai elhagyták őt, és majd biztosan előkerülnek. Saját védőbeszédében posztmodern kori boszorkányüldözésnek nevezte saját ügyét. Azt kérdezte: "Láttak-e már olyat a bűnözés történetében, hogy hat gyilkosságot követnek el, de egyetlen holttest sem kerül elő? Csupán egyetlen test, a leuveni halottasházban, amelynek se feje, se keze, se lába nincs” – magyarázta, de a jelek szerint ezzel nem hatotta meg a bírákat.

A belga pedofillánc fejének tartott Marc Dutroux után nyomozva került a rendőrség látókörébe Pándy is. A nyugdíjas vallástanárt még 1997. október 16-án tartóztatták le. Legidősebb lányával, Ágnessel volt igen szoros kapcsolata, vérfertőző viszonyt folytatott vele, és állítólag gyilkosságaikat is azért követték el, hogy viszonyuknak ne maradhasson tanúja. Lánya, Ágnes bevallotta, hogy ő 1985 és 1989 között apja biztatására részt vett öt családtagjának lemészárlásában, sőt édesanyját sajátkezűleg ölte meg. A további négy áldozat: édestestvérei, Dániel és Zoltán, valamint féltestvérei, Andrea és Tünde.

A holttesteket apjával együtt feldarabolták, s a ház pincéjében savban oldották fel. A megmaradtakat a közeli vágóhídra vitték műanyag zsákokban. A per során Pándy lányát megtévesztett, elmeháborodott emberként írta le, aki egy szekta agymosásának áldozata, és ezért vádolja őt és magát is.

Bár a brutális gyilkosságokra Ágnes tanúvallomásán kívül nem volt komoly bizonyíték, a brüszszeli büntetőbíróság esküdtszéke március 6-án, többhetes tárgyalás után bűnösnek találta a 75 éves férfit. A szörnyű családirtást csak bűntársa és egyben legidősebb leánya, Ágnes ismerte el, akit öt családtag meggyilkolásában való részességéért a bíróság húszévi szabadságvesztésre ítélt.

Pándy András ügyvédje az ítélethirdetés után azonnal fellebbezést nyújtott be, amit aztán nyáron visszautasítottak. Védője jelezte, hogy nem adják fel a harcot, az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, Strasbourgban fellebbeznek.

Közben a segédlelkész fia, Pándy András Áron, aki szerencsétlenségére vele nevelkedett, nyáron házi őrizetbe került, ugyanis a brüsszeli ügyészség szerint többször is megesküdött, hogy folytatni fogja apja művét.


 



Cikkek


    
Új Szó, 2002. március 5.

A bíróság azzal vádolja a 74 éves Pándy András volt protestáns segédlelkészt, hogy a 80-as években meggyilkolta két feleségét, két vér szerinti és két fogadott gyerekét, három lányát ezenkívül megerőszakolta, s e viszonyból az egyik, Tímea, fiút is szült.

Ágnes leánya ellen az a vád, hogy a hat családtag meggyilkolásából ötnek közvetlen bűnrészese volt.

Alain Winants főügyész a tárgyalás harmadik hetének első napján elhangzott záróbeszédében kijelentette, hogy a perben kétséget kizáróan bebizonyosodott a két vádlott bűnössége. A főügyész részletesebben taglalta a 44 éves másodrendű vádlott, Pándy Ágnes esetét, mert a bíróság tulajdonképpen csak az ő feltáró vallomásából ismerhette meg a párját ritkító családi tragédia szörnyű részleteit. Winants érvelése szerint elfogadhatatlan a vádlottnak az a védekezése, hogy zsarnoki apja iránti engedelmességből, illetve félelemből cselekedett és gyilkolta meg saját kezével anyját és öccsét. „Ágnes számára lehetséges volt más választás is“ – mondta a főügyész, és ha a bíróság különbséget tehet a vádlottak között, azt szerinte csak a büntetés mértékében teheti. A főügyész szerint a tárgyalás két hete alatt a tanúvallomások, a belga és magyar nyomozók bizonyítékai, a házkutatások és a szakértői vélemények egybehangzóan megerősítették Ágnes vallomását, aki elismerte, hogy apjával együtt megölték a család öt tagját, a hatodikat egyedül az apja, aki ezenkívül vérfertőző viszonyra kényszerítette őt.

André Winants főügyész jóval rövidebben összegezte az első számú vádlott, Pándy András esetét. Eszerint Pándynak a vizsgálati szakaszban és a tárgyaláson is elhangzott makacs tagadásai hazugságok. „Pándy András a hazudozásban a olyannyira virtuóz lett, ami már művészetnek nevezhető“ – mondta a brüsszeli főügyész.

Tény, hogy a tárgyalás első két hete egyetlen igazán váratlan fordulatot hozott. Koplányi István, aki Pándy mindenes mesterembere, segítője volt előbb magyarországi, majd időnként brüsszeli házainál is, egyetlen tanúként állította, hogy Brüsszelben kihallgatta a két vádlott négyszemközti kölcsönös vádaskodását a gyilkosságok miatt. Budapesten a magyar nyomozást vezető rendőrtisztnek, majd a brüsszeli esküdtszéknek tett vallomásában is elmondta, hogy ezen kívül Pándy András Budapesten és Brüsszelben közvetlenül is említette neki az eltűnt családtagok meg-gyilkolását, de egyik ilyen megnyilvánulását másnap idegesen visszavonta.

Koplányi tehát a per koronatanúja lehetett volna, de vallomásának értékéből sokat levont, hogy a vizsgálati szakaszban, 1997-ben tett tanúvallomásában egy szót sem szólt mostani leleplezéseiről, és erre nézve a brüsszeli tárgyaláson nem adott kellően meggyőző magyarázatot. Ma a védőbeszédek következnek, s az esküdtek várhatóan holnap hozzák meg ítéletüket.





Életfogytiglant kapott Pándy
(2002. március 6.)

Lezárult Brüsszelben a magyar jogtörténet egyik legszörnyűbb családirtásának pere: Pándy András életfogytiglant, míg lánya 21 évet kapott. A belga média vezető hírként jelentette meg a döntést.
Brüsszelben szerdán a belga bíróság életfogytiglanra ítélte Pándy András volt protestáns segédlelkészt, míg Ágnes leányára 21 év szabadságvesztést róttak ki, miután az esküdtszék mind a 45 pontban bűnösnek mondta ki a hat családtagját meggyilkoló párost.

Előzőleg a brüsszeli esküdtszék bűnösnek mondta ki Pándy Andrást és Ágnes leányát. Az esküdtszék jó hat órányi tanácskozás után mondta ki ítéletét. Eszerint a 74 éves Pándy András bűnös két volt felesége - Sőrés Ilona és Fintor Edit - valamint két édes gyermeke - Zoltán és Dániel - és két fogadott gyermeke - Andrea és Tünde - meggyilkolásában. Ugyancsak bűnösnek mondták ki egy vér szerinti és két fogadott lánya megerőszakolásában.
A 44 éves Pándy Ágnes, András lánya az esküdtszék ítélete szerint bűnös négy családtag meggyilkolásában - féltestvére, Andrea meggyilkolásában hét esküdt a bűnösség, öt a felmentés mellett szavazott, de a bíróság 21 év szabadságvesztést rótt ki.

Az esküdtszék tehát hitelt adott Ágnes vallomásának, amelyre a bíróság is alapította vádjait. A véres családi tragédiasorozat, a belga és a magyar jogtörténet egyik legszörnyűbb családirtása 1986 és 1989 között játszódott le Pándy brüsszeli házában.

Az utolsó szó jogán
A főügyész arra intette az esküdteket, hogy úgy ítélkezzenek, hogy az elítéltek sohasem töltik ki teljesen a kirótt fegyházbüntetéseket. Mindketten bűnösök, ha nem is egyforma mértékben. Ágnesnél sincs helye különösebb enyhítő körülménynek, elvégre öt gyilkosság részese és saját kezével ölte meg tulajdon anyját is. Ágnes ügyvédei ismételten arra kérték az esküdteket, hogy vegyék figyelembe, Ágnes nemcsak bűnös, hanem egyben áldozat is, aki életének 32 évét töltötte apja fenyegető uralma alatt.
Pándy András az utolsó szó jogán gúnyolódott az igazságszolgáltatás felett, hogy most már talán több idejük lesz a brabanti gyilkosok elnevezésű vallon terroristák kézre kerítésére - egyébként pedig a hamis ítélet után következik szerinte az ő perének második felvonása.
A belga televíziós és rádióállomások vezető hírként jelentették Pándy András és Ágnes leánya bűnösségét kimondó esküdtszéki döntést, a szerdai lapok címoldalon kezdve nagy cikkekben ecsetelték az esküdtszéki tárgyalás utolsó napjának drámai fejleményeit.

A Pándy-iszonyat
A La Libre Belgique jegyzete szerint a Pándy-per a rendkívüli esetek kategóriájába tartozik. Pándy András irodalmi vagy filmhősnek beillő figura, aki a per során a megvilágosodott guru, a misztikus zsarnok, a sötét démonai által megszállt vénség nyugtalanító képét rajzolta magáról. A Pándy-per tényeinek iszonyata, a szereplők viselkedése oly távol áll az emberi létezés általános felfogásától, hogy nehéz elképzelni nyomasztó légkörét - írta a lap.




 



Pándy Andrást életfogytiglanra, Ágnes leányát 21 évre ítélte a bíróság. 
Interjú Kovács Lajos ezredessel (a Pándy-ügy magyarországi szálait felgöngyölítő nyomozócsoport vezetőjével)

    – Milyen kép rajzolódott ki Önben Pándy Andrásról a magyarországi nyomozás, illetve a brüsszeli bíróságon történt személyes találkozás során? Hogyan jellemezné őt?
    – Pándy András egy klasszikus értelemben vett súlyos pszichopata, ugyanakkor egy rendkívül értelmes és manipulatív személyiség. Nagyon olvasott, művelt, és hihetetlen módon tud bánni az emberekkel. A családjában amolyan „pater familias” módjára uralkodott: terrorizálta a családtagokat, szexuális kapcsolatot tartott fenn több lányával, mindenkit az akarata alá hajtott. Aki pedig ebből a közegből ki akart ugrani, arra lecsapott, mondván: egy lelkésznek senki nem viheti rossz hírét, senki nem tudhatja meg, hogy mi folyik a Pándy-házban. Az ő logikája szerint, aki ezt elmondja, az áruló, és súlyos büntetést érdemel. Amikor átkutattuk Pándy dunakeszi házát, találtunk egy könyvet: Rex War-mer Julius Caesar című művét. Ez a kedvenc könyve lehetett, egy csomó részt aláhúzott benne, ami neki tetszett. Ezek az idézetek eléggé plasztikus képet adnak Pándy András személyiségéről: mind a hatalomvágyról, az árulók megsemmisítéséről, nők meggyalázásáról szólnak. A körülbelül nyolcvan idézet közül van egy, ami tökéletesen passzol Pándyra. Így hangzik: „Terve régóta készen állt, és egyszerű volt: nem fog életben hagyni egyetlen személyt sem, akiktől feltevése szerint bármikor is sérelmet szenvedett.” 
    – Pándy a gyilkosságokat követően majdnem egy évtizeden keresztül félrevezette a hatóságokat: elhitette velük, hogy a családtagjai élnek, ő pedig egy nagyszerű családapa és lelkész. Mi volt a taktikája?
    – Pándy 1986-tól 1989-ig, mintegy három és fél év alatt – hol Ágnes lánya közreműködésével, hol anélkül – hat családtagját tette el láb alól. Innentől kezdve időnként bizonyítania kellett, hogy a családtagok élnek. Főleg akkor dolgozott intenzíven ezen a bizonyítékrendszeren, amikor a hatóságok valamilyen okból foglalkozni kezdtek vele. Pándy már a gyilkosságokat megelőzően, 1985-ben a belga rendőrség látókörébe került. Mostohalánya, Tímea – aki gyermeket szült nevelőapjától – ki akart pattanni ebből a borzalmas családi miliőből, de Pándynak ez nem volt ínyére, és Ágnest rávette, ölje meg Tímeát. A gyilkosság nem sikerült, Tímea feljelentést tett a rendőrségen, de az ügy akkor elsikkadt, mert Ágnes azt vallotta, hogy csak egy családi veszekedésről volt szó.
    Több évvel a gyilkosságok után – 1992-ben – Ágnes is összeveszett Pándyval. Elköltözött tőle, és ő is tett egy feljelentést, amiben elmondja, hogy tizennégy éves kora óta apja szexuálisan kihasználta őt, ahogyan két mostoha lánytestvérét is, és már a legkisebb lányra, Rékára is kivetette a hálóját, aki tizenkét-tizenhárom éves volt akkoriban. Bejelenti továbbá, hogy hat családtagja gyanús körülmények között eltűnt, és az apjának valószínűleg köze van az eltűnésekhez. E miatt a feljelentés miatt indul nyomozás Pándy ellen: egyrészt elkezdik keresni a családtagokat, másrészt eljárnak vele szemben a szexuális bűncselekmények gyanúja miatt. Ekkor Pándy Belgiumban és Magyarországon is keres embereket, akikkel mindenféle leveleket írat, amelyekben a levélírók igazolják, hogy Pándy milyen dicsőséges jó apa, jól neveli a gyerekeket, sokat törődik velük, gondoskodik a pszichés fejlődésükről és ehhez hasonlók. Ezeket a leveleket hol a szociális intézményekhez nyújtja be Belgiumban, hol a rendőri szervekhez, hol a vizsgálóbíróhoz, azokhoz a hatóságokhoz, akik az ügyével foglalkoznak. Ezenkívül fiatalokat vesz rá, hogy mások előtt alakítsák meggyilkolt gyermekeit. Azt mondja nekik, hogy egy filmet akar készíteni a családjáról, és ehhez keres szereplőket, akiket a forgatás előtt le akar tesztelni.
    – Mivel tudta rávenni ezeket a – gondolom – értelmes embereket, hogy ezt megtegyék?
    – Ezek a személyek jórészt baráti szívességből segítettek Pándynak, mert közben ő egy vonzó ember volt, egy sziporkázó intellektus, szellemes társ. Sok nőt megszédített: házasságot, szerelmet, belga utazást ígért nekik. Többen voltak is kint nála Belgiumban, laktak a házában, jó kapcsolatba kerültek vele, ő pedig megkérte őket egy-két szívességre.
    – Ezek szerint, ha mondjuk én akkoriban találkoztam volna Pándy Andrással, egy szimpatikus, művelt, idősödő lelkésznek tűnt volna számomra?
    – Hát, ez ízlés dolga. Egy tanú azt mondta róla, hogy úgy mosakodott, hogy szivaccsal meghúzta a hóna alját meg a nyakát, és kész. Azt mondják, a pulóvere ecetszagú volt, mert évekig nem mosta ki. Szóval, ha ezek beleférnek valakinek a gusztusába, akkor valóban egy vonzó ember lehetett, mert közben színdarabokból, prédikációkból, a Bibliából idézett szó szerint, tehát tényleg egy intelligens embernek tűnt, valószínűleg kellemes társalgó lehetett.
    – Végül is min csúszott el?
    – 1996 táján ismét indult ellene egy eljárás, mivel a Marc Deutreux-féle pedofilbotrány kipattanása miatt Belgiumban a hatóságok az összes eltűnési ügyet felülvizsgálták. A leporolt akták között ott volt a Pándy-ügy is. A nyomozók segítséget kértek az Interpol- tagországoktól, köztük tőlünk is, így 1997-ben elrendeltük a nyomozást. Átkutattuk azt a két házat, ahol Pándy lakott, amikor Magyarországon tartózkodott, és feltérképeztük az itteni kapcsolatait is. Megtaláltuk eredetiben a leveleket is és a levélírókat is, kihallgattuk a színész gyerekeket, meg azokat, akiknek beszélt a családtagjairól, arról, hogy ki hol van. Összesen közel háromszáz személyt kutattunk fel.
    – Ezeknek az embereknek mit mondott, hol vannak a családtagjai?
    – Körülbelül húsz olyan tanút találtunk, akiknek különféle verziókat adott elő erre vonatkozóan. Volt, akinek azt mondta, hogy az első felesége Dél-Amerikában majomfarmot létesített, és ott él. Dánielről és Zoltánról azt mondta, hogy egy multinacionális cég biztonsági emberei, ugyanakkor másnak azt állította, hogy a Közel-Keleten kábítószercsempészek. A második feleségéről többek között azt híresztelte, hogy elvette egy német vállalkozó, és vele vannak a lányai is. Nyilvánvaló, hogy leplezni akart valamit, senkinek sem az igazat mondta. Mindeközben a belgák letartóztatták Pándyt, és ők is elkezdtek intenzíven nyomozni. Találtak is a házában mindenféle csontokat, összesen hét vagy nyolc embernek a maradványait. Azonban ezek a hatvanas-hetvenes években kerültek a Pándy-házba, és – mint a DNS-vizsgálatok során kiderült – nem azonosak a hat eltűnt családtaggal.
    – Vagyis nincs konkrét bizonyíték, ami az egyik legérdekesebb momentum az ügyben. Mennyire volt nehéz dolga a belga ügyészségnek, miként lehet holttestek nélkül bizonyítani a gyilkosságokat?
    – Hát nézze, ez nem könnyű dolog. A harmincéves rendőri múltamban három olyan ügyre emlékszem, amikor holttest nélkül ítélt a bíróság, de ezek magyar bíróságok voltak. Belgiumban esküdtszéki bíráskodás van, és az 
    esküdtek érzelmileg meggyőződtek arról, hogy Pándy András megölte a családtagjait. Az biztos, hogy emberi maradványokat találtak a házban, az is biztos, hogy a családtagok eltűntek, és a mai napig nem kerültek elő. Pándy minden erőfeszítésével leplezi ezeket az eltűnéseket, úgy csinál, mintha élnének a rokonai. Ágnesnek ugyanakkor van egy beismerő vallomása, amelyben konkrétan elmondja, hogy milyen fegyverekkel öltek, milyen savval, milyen kádban, hogyan tüntették el a holttesteket. Ezek a tárgyak ráadásul elő is kerültek a lakásból. Az a vegyszer, amiben a maradványokat feloldották, már nincsen forgalomban, de a belga nyomozók gyártattak ilyet. Kísérletképpen eredeti holttestmaradványokat marattak szét vele, és azok ugyanannyi idő alatt semmisültek meg, mint ahogy azt Ágnes elmondta a vallomásában.





Pándy Ágnes cellatársa legjobb barátnője       

- "Apám maga a megtestesült ördög" - állítja Pándy Ágnes a De Standaard című belga lap szerint abban a könyvben, amelyet brüsszeli cellatársa írt. Ágnes saját vallomása szerint a hatból öt gyilkosságban segített apjának, és a könyvből az derül ki, hogy legalább hármat gyakorlatilag ő is hajtott végre.
    Pándy Ágnest a hat családtagjának meggyilkolásával vádolt Pándy András cinkosaként tartják fogva egy brüsszeli női börtönben immár két és fél éve. A magyar származású, magát protestáns lelkésznek kiadó férfi a nyolcvanas évek második felében tüntette el családtagjait, köztük két feleségét és négy gyermekét.
     A keddi De Standaard szerint Ágnes egy volt cellatársa, az amerikai Anne-Rose Easley azokból a beszélgetésekből idéz a könyvben, amelyeket a magyar-belga segédlelkész lányával folytatott. Az év második felében megjelenő könyvben a kokaincsempészésért öt évre ítélt 47 éves amerikai, egyetlen és legjobb börtönbeli barátnőjének nevezi Pándy Ágnest. A két nő az 1997 novemberében kezdődött másfél évet töltötte együtt, majd Easley-t szabadlábra helyezték.
     Easley szerint Ágnes utólag maga sem tudta felérni ésszel, hogyan és miért tudta meggyilkolni önnön családtagjait. A Pándy-lány elmesélte újdonsült barátnőjének, hogy vérfertőzéssel is gyanúsított apja először 13 évesen parancsolta őt az ágyába. Ezt követően a szexuális visszaélések rendszeresek és következetesek voltak, életmódszerűvé váltak. Később Ágnes három évvel fiatalabb öccse és fiatalabbik mostohahúga is Pándy András szexuális hálójába került - idézi a könyvet a belga lap.
     Ágnes megerősítette, hogy ma Magyarországon élő mostohatestvére - akinek apjuktól fiúgyermeke van - 1986-ban Kanadába menekült, de ennek pontos okait még cellatársának sem mesélte el. (A hatóságok és a sértett szerint a menekülésre azután került sor, hogy Ágnes megpróbálta meggyilkolni mostohahúgát.)
     Elmondta viszont, hogy apja parancsára 1986. július 31-én meg kellett gyilkolnia mostohaanyját és leány-féltestvérét, 1988. március 20-án pedig édesanyjával kellett ugyanezt tennie. Tizenegy nappal az utóbbi után testvéröccse következett. Neki azért kellett eltűnnie, mert félő volt, hogy előbb-utóbb értesíti a rendőrséget - derül ki a cikkből.
     Easley szerint két megmaradt húga rendszeresen látogatta Ágnest a börtönben. Az amerikai asszony szabadulása után maga is megpróbálta írásban tartani a kapcsolatot volt cellatársával, ám levelével nem érte el célját - írta a flamand nyelvű la
p.

 

 A Zodiákus az egyik legnagyobb misztérium által övezett sorozatgyilkos Amerikában. Szokták emlegetni a második Hasfelmetsző Jack-ként is. Persze Jack asszem angol volt, Zodiac meg amcsi, de ez lényegtelen, ugyebár? :) 
A szerencsétlen rendőrök több, mint 2500 gyanúsítottal álltak elő az ügy során, és egy volt csak a tettes. Hogy mi lett a dolgok vége, hamarosan megtudjátok... Aki látta a filmet, nem fog nagyot csalódni, sőt: tökéletesen élethűen dolgozták fel a férfi életét, persze egy-két hatásosabb ijesztegetéssel. Lássuk hát, ki is az a Zodiákus.

1966 októberétől jelen volt az amerikaiak életében, és rettegésben tartotta egész San Francisco-t, és környékét. Szórakozott a rendőrökkel, hülye üzeneteket hagyva, bennük az áldozatok vérével átitatott rongyokkal, illetve névtelen telefonhívásokkal. A hívások nem mondtak semmit, csupán ziháltak bele... 1966 október 30., vasárnap éjszaka. Mielőtt bárki is megtudta volna, ki is az a Zodiákus, egy 18 éves diáklányt brutálisan meggyilkoltak. A ruhája sértetlen volt, nemi erőszak nem történt. A pénztárca is a helyszínen volt. Felvetődik hát a kérdés, hogy mi is történt, és miért? Cheri Jo Bates a Riverside Városi Kollégium könyvtáránál halt meg. A lány zöld Volkswagenjét megreparálta szépen kedves gyilkosunk, majd mint egy herceg, bedobbant, és közölt a lánnyal valami abszolút kamu szöveget, hogy mi van az autójával. A lány persze bevette, szép is volt, kertvárosi is, miért is kellett volna értenie egy autóhoz? Főleg azokban az időkben. Így hát, a lány bevette a mesét, és követte a férfit az ő autójához, a férfi ugyanis nagy lovagiasan felajánlotta, hogy hazaviszi. De a férfi ehelyett egy sötét sikátorba ment, két üres ház közé, ahol is nem tudni, mivel töltöttek el együtt másfél órát. Ezek után a férfi gyilkolt. Kését háromszor szúrta a lány mellkasába, egyszer a hátába, és hétszer a nyakába. Mikor a rendőrök rátaláltak Bates-re, az borzalmasan festett: a nyakán levő sebek közelebb álltak egy lefejezésez, mint egy késeléshez, elvágták a nyaki ütőeret, illetve az összes fontosabb eret is. A lány arca csutakos volt a vértől, teljesen összeverte a férfi. Hogy miért kellett a lány arcát összeverni, és összevagdosni, az is egy más kérdés. Több FBI szakértőnek eltérő véleménye volt, erről majd a későbbiekben. Pár méterre a nőtől egy összetört féri Timex karórát találtak, ami 12:23-ra volt beállítva. Állt is ott rendületlenül. Az áldozat körme alatt haj és vér is található volt, az elkövetőtől természetesen. Bates kocsiján pedig rengeteg zsíros ujjlenyomat árulkodott arról, hogy csúnyán elintézték. Szegény autót is, meg a lányt is. A könyvtár 9 órakor zárt, (és ellenőrizték, a könyveket a lány aznap vette ki, este) a szemtanúk 10.30-kor egy szörnyű sikítást véltek hallani, ezután egy elfojtott sikolyt, majd két perc után hallották, hogy az autó elindul. A halottkém szakvéleménye is egyezett a szemtanúékéval. Ő is arra az időre tette a halál időpontját, amikor is a szörnyű sikoly megfogant. A bíró szerint nem történt semmi egyéb, mint egy brutális, kegyetlen, szenvedélyből elkövetett gyilkosság, amit valószínűleg egy kéjenc elmebeteg, egy elutasított udvarló, vagy egy ex-barát követett el. (Ebben a sorrendben.) Csak ez lehetett a magyarázat, hiszen nő másfél órát eltöltött a sötétben a férfival. De a gyilkosság egy új, még bizarabb szintre emelte a nyomozást. Olyanra, amire nem számított senki.

1966. november 29-én érkezett az első levél, mégpedig egy másolat. Ilyen névtelen, másolt levél érkezett a Riverside-i rendőrségnek, és az újságnak is. Egy Royal írógéppel írták ám, a címe "A Vallomás" volt. Alatta ott a "By _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _" Pontosan így... Nos, nem kezdek el arról írni, hogy milyen papírra írt, és milyen betűtípussal, milyen volt a boríték, milyen volt rajta a bélyeg, pedig tudnék ám mesélni. De nem teszem. Következzék az első levél, ahogy Zodiac írta.

A VALLOMÁS

A LÁNY FIATAL VOLT, ÉS SZÉP, DE MOST HALOTT. NEM AZ ELSŐ, ÉS NEM AZ UTOLSÓ, HISZEN AMIKOR ÉBREN FEKSZEM AZ ÁGYAMON ÉJSZAKA, GONDOLATAIM A KÖVETKEZŐ ÁLDOZAT KÖRÜL FOROGNAK. TALÁN A CSINOS SZŐKE LESZ AZ, AKI MINDEN ESTE HÉT KÖRÜL MEGY HAZA A BABYSITTERKEDÉSBŐL, ÉS A SÖTÉT FASORON VÁG ÁT. DE LEHET, HOGY A FORMÁS LÁNY LESZ AZ, AKIT MIKOR ISKOLÁSOK VOLTUNK HÍVTAM RANDIRA, ÉS NEMET MONDOTT. DE NEM BIZTOS, HOGY ŐK LESZNEK AZOK, LEHET BÁRKI. BIZTOSAN MEGÖLÖK EGY NŐT A VÁROSBAN, ÉS SZÉTHORDOM A NŐI TESTRÉSZEIT, HOGY MINDENKI LÁTHASSA. NE GONDOLJÁTOK, HOGY EZ NEKEM KÖNNYŰ. TARTS TÁVOL A HUGOD, NŐVÉRED, FELESÉGED AZ ÖSSZES SÖTÉT UTCÁTÓL, ÉS FASORTÓL. MISS BATES HÜLYE VOLT. BEMENT ÖNKÉNT A VÁGÓHÍDRA, AKÁR EGY BIRKA. (itt leírja, hogy milyen zsinórokat vágott el az autóban, de nem vagyok szakértő, így azt kihagyom) MEGVÁRTAM, MÍG KIJÖN A KÖNYVTÁRBÓL, ÉS KB. KÉT PERC UTÁN KÖVETTEM, ÉS KÉRDEZTEM, HAZAVIGYEM-E, MONDTAM NEKI, HOGY AZ AUTÓM PÁR UTCÁVAL ARRÉBB ÁLL. AMIKOR A KOCSI FELÉ SÉTÁLTUNK, AZT MONDTAM: ITT AZ IDŐ. ERRE Ő VISSZAKÉRDEZETT: ITT AZ IDŐ MIHEZ? VÁLASZOLTAM: AZ IDŐ, HOGY MEGHALJ. EGYIK KEZEM A SZÁJÁRA TETTEM, MÁSIKKAL ÁTKAROLTAM A MELLÉT, S ÍGY HÁTULRÓL EGY KISKÉST SZORÍTOTTAM A TORKÁHOZ. NAGYON KÉSZSÉGESEN JÖTT VELEM EZUTÁN. A MELLE CSAK IZZADT ÉS VERGŐDÖTT A KEZEIM ALATT. DE AZ EGYETLEN DOLOG, AMIRE GONDOLNI TUDTAM, AZ AZ, HOGY MEGFIZESSEN. MEGFIZESSEN MINDAZÉRT, AMIT MIATTA SZENVEDTEM. KEGYETLEN HALÁLA VOLT. MEGHARAPTA A KEZEM, ÍGY EGY PILLANATRA ELENGEDTEM, S A SZÁJA KINYÍLT, AZONNAL SIKÍTANI KEZDETT. LELÖKTEM A FÖLDRE, ÉS FEJBERÚGTAM, HOGY ELHALLGASSON. A KÉSEM BELETÖRT A NYAKÁBA, AHOGY SZELETELTEM. NEM, NEM VAGYOK BETEG. ŐRÜLT VAGYOK. DE EZ NEM ÁLLÍTHAT MEG A JÁTSZMÁMBAN. ENNEK A LEVÉLNEK MEG KELL JELENNIE, HOGY MINDENKI ELOLVASSA. LEHET, HOGY MEGMENTITEK EGY LÁNY ÉLETÉT. IGEN, EZ NEM RAJTAM, HANEM RAJTATOK MÚLIK. VIGYÁZZATOK EZENTÚL A NŐKRE!!!

A levélen egy darab ujjlenyomatot találtak, de az azonosíthatatlan volt. Soha nem jöttek rá, hogy a gyilkostól származott-e, vagy sem. A gyilkos azt állította, hogy ő "képtelen küzdeni". Ez arra utal, hogy megsérült, mialatt megölte Bates-t, így kerülhetett vér, illetve haj a lány körmei alá. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a lány tényleg birka volt, és önként ment a vágóhídra... A lány ismerte a férfit. Tudta ki ő, barátok voltak, és ezért ment vele. Azt állítja, a kés beletört a testbe. Ezen sokat spekuláltak, de végül egyhangú vélemény született: a kés lehetetlen, hogy beletörjön az áldozatba. A levél aznap érkezett a szerkesztőségekbe, amelyik nap feladták őket. Meg is jelentek, és azonnal beavatták az FBI-t. 

Bates halálának hatodik hónapos évfordulóján a Riverside-i lap, rendőrség, illetve a lány apja egy levelet kapott a Zodiákustól. Két üzeneten rajta volt a szimbólum: két Z betű kapcsolódott össze egy 3-assá. Mindegyik levélen négy, túlpecsételt bélyeg volt. Az újság, illetve a rendőrség egy négy soros levelet kapott: BATES HAD TO DIE THERE WILL BE MORE. (Bates-nek meg kellett halnia, hogy ne legyen többé /szabad fordítás, sorry/) A másolat, amit a lány apja kapott, csak annyiban különbözött, hogy a 'Bates' át volt írva 'She'-re. A rendőrség megvizsgálta a leveleket, és az egyiken találtak egy ujjlenyomatot. Ez sem egyezett meg soha senkiével... 1967 április idusán (milyen szép szó ez) az RCC könyvtárban felfedeztek egy levelet, amelyen egy vers volt, 'Bates had to die' címmel. Sok teóri született, hogy ki írhatta ezt, sosem találtak rá megoldást. Egyes vélemények szerint egy ismeretlen tanuló írta, miután a lányt megölték, és megjelent az újságban Zodiákus levele. (A levél enyhén beteges volt, a lényeget leírnám, nem kezdek bele a teljes fordításába: "Beteg élőnek meg kell halnia, a vágás tiszta, vörös, ha vörös, tiszta. A vér kilövell, csöpög, spriccel, az új ruháján úszik. Oh, egyébként is vörös volt, élete egy idegen mederbe folyt, bizonytalan halál után. Nem kellett volna meghalnia, ha valaki rátalál, csak várnia kellett volna a következő alkalomra. rh.") Igen, az az 'rh' ott volt. Valószínűleg az RCC könyvtár akkori igazgatójára, R.H. Bradshaw-ra utal. Persze ez is csak egy találgatás. 

Bates gyilkosának nyomában a rendőrök felkértek egy profil készítő pszichológust, hogy segítsen nekik. Így készült el a következő. A gyilkos valószínűleg helyi lakos, és mindenképp ismerte az áldozatát - vagyis Bates-t. Amikor a Zodiákus ügy kirobbant 1969 őszén, L.T. Kinkead, a Riverside Police (későbbiekben RP) egy három oldalas írást alkotott a helyi gyilkosságokról, és történésekről Napa és San Francisco környékén, de úgy tűnt, kb. senkit nem érdekelt a dolog, aki elvileg tagja volt az ügyben kutató csoportnak. Hát igen. 1970-ben, Paul Avery elindított egy rovatot, melyben kifejtette, hogy a Bay Area sorozatgyilkos talán a Zodiákus. Ezt a rendőrség jól megcáfolta. Sajnos, még a rendőrségen belül is rengeteg vélemény látott napvilágot, hogy ki lehet a gyilkos, ki is az a Zodiákus. És senkinek, ötlete sem volt. 

1968. december 20. Este kilenc felé két különböző szemtanú is látta, különböző időpontban. Egy világos színű, keménytetejű autót, mellette valakit, amint pumpálja azt. Ez a Herman tónál volt. Az egyik szemtanú kilenc után pár perccel látta ezt, míg a másik szemtanú 10 felé. Mi történt a kettő között? Egy fiatal srác és a barátnője ugyanebben a parkban voltak,ugyanis Betty szülei szerettek volna egy karácsonyi hangversenyt, és ehhez kerestek helyszínt épp. De egy autó lassan közelíteni kezdett feléjük. Lassan, fenyegetően... Tudták, hogy itt valami nincs rendben, és olyan rossz érzéseik támadtak az autóval kapcsolatban, hogy azonnal elindultak, és a legtávolabbi pontjába mentek a parknak, míg nem az autós az egyik kijáratnál kiment a területről. 11:10-kor azonban az autós visszatért, s a két fiatal, Betty Lou Jensen, és David Arthur Faraday ugyanazon a helyen parkoltak. Ekkor kezdődött a tüzelés az autójukba. A ballisztikai elemzés kimutatta, hogy a gyilkos egy 22 kaliberű puskát, de valószínűbb, hogy egy kézifegyvert használt, csak tele 22-es kaliberű golyókkal. A lábnyomok a következőt festették fel: a gyilkos az autó hátuljától indult el, először a hátsó, majd a bal hátsó ablakból lőve. Ezután következett az első bal ablak. A nyomok - vér - arról árulkodott, hogy a két fiatal az első utasülésre kezdett el nyomakodni. A 16 éves Betty élve hagyta el az autót, és elkezdett az út felé kúszni. Testét 30 lábnyira találták meg az autó lökhárítójától. A lány oldalán öt golyó ütötte seb volt, a bordáktól egyenesen a medencéig. Faraday egy 'szimpla' fejlövéstől halt meg. Mike R. rendőrségi kutató szerint a fiú akkor halt meg, amikor mászott kifelé az autóból. 10 lövést adtak le - nyolc talált. Robert Graysmith könyvében volt ehhez kapcsolódóan egy remek idézet: "Ott nem voltak tanúk, nem volt indíték, nem volt gyanúsított." 

Hat hónappal később, 1969 július 5-én, egy golfpálya emeletes parkolójában két fiatal lelte halálát,Darlene Elizabeth Ferrin, 22, és Michael Renault Mageau, 19. Mageau elmondása szerint enni indultak, de a lány beszélni akart vele, így kerültek a parkolóba, ami sötétedés után a fiatalok egyik népszerű találka helye volt. Egy autóban pár fiatal épp nagyon jól érezte magát, és petárdákat dobáltak rájuk. Elizabeth leállította az autó motorját, kikapcsolta a lámpákat, de a rádiót bekapcsolva hagyta. Egy barna autó érkezett, miután az előző autó elment. A fiú megkérdezte, ki lehet az, mivel az autós lelassított mögöttük. A lány azt válaszolta, hogy nem számít. Nem is maradt életben... A fiú nem tudta eldönteni, hogy ez a hozzállás azt jelentette, hogy a lány ismeri az autóst, vagy sem. A férfi még egyszer elment, majd visszatért, és ki is szállt. Michael azt hitte, egy rendőr, és a személyijét akarja, ugyanis zseblámpával a saját arcába világított a férfi. Ám ekkor emelkedett fel egy 9mm-es pisztoly, és elkezdett tüzelni. Az első két lövés a fiút érte, az arcába, és a testébe fúródtak a lövedékek. De ezek olyan sebességgel szakították át a húsát, hogy azok a lányba is belefúródtak. A fájdalomtól és az adrenalintól felpöretve Michael hátra rúgta magát a hátsó ülésbe, így sikeresen szerezve egy golyót a bal térdébe is. Ezután a gyilkos ismét a lányra célzott: eltalálta mindkét karját, és a hátát is, amikor elfordult. Ezekután a gyilkos visszasétált az autójához, de meghallotta, amint a lány, hogy fájdalmában, vagy őrültségében, az kérdéses, sikoltozni kezdett. Ekkor visszafordult szépen, leadott mindkettejüknek egy-egy újabb lövést, aztán beszállt a kocsijába, és elhajtott. Mageau volt olyan szerencsés, hogy meglátta a férfi arcát profilból, s le is írta őt a rendőrségnek - ebből sejthető, hogy életben maradt. A támadójukat egy olyan 176 centi környéki fazonnak írta le, aki magas, és rendkívül masszív. Noha nem egy dagadt férfiről beszélt, azt mondta, hogy minimum 85-90 kiló körül volt, és puffadt, kerek volt az arca. Rettenetes fájdalmában a fiú még öntudatban megkísérelte az autó visszapillantóját a férfi felé fordítani: még egyszer megnézte magának, majd az ajtót kinyitva kizuhant a járdára. Michael elmondta, hogy látta levetkőzni a gyilkosukat, majd elhajtani az autóval - Vallejo felé. Noha Zodiákus a későbbiekben azt mondja, hogy betartotta a sebesség korlátozást, Michael, és Geroge Bryant, az egyik szemtanú azt állította, hogy nagy sebességgel hagyta el a helyszínt. Több rendőrségi autó, és mentő is érkezett a helyszínre. Michael-t azonnal a sebészetre vitték, és megmentették életét, de Darlene már nem volt ilyen szerencsés: a kórházba menet 00:38-kor életét vesztette. Néhányan Darlene közeli barátai szerint a lány a halála előtt egy-két hónappal nemkívánt látogatások áldozata is volt. Robert Graysmith író szerint (a filmben ő volt a karikaturista) Darlene ismerte a Zodiákust - és bár ezt a későbbiekben nem erősítette meg a rendőrség, Michael szerint is ismerhette Zodiákust a lány, és Darlene férje szerint is furán viselkedett a felesége a halála előtti hónapokban. Ekkor kitalálak egy olyan elméletet, miszerint a gyilkos egy második szeretője a lánynak, és ezt rosszul viselte, és hazai pályán akarta meggyilkolni a csajt, a másik szeretővel együtt. Ekkor született meg az az elmélet is, miszerint Michael és Darlene ismerték a Zodiákus előző áldozatait, persze ezek is megerősítetlen, valószínűtlen dolgok. Szegény srác sokat szenvedett a nemkívánt hírnév miatt, és a gyógyulása is nehéz volt. Nem is csoda, hogy miután a rendőrség békénhagyta végre, eltűnt a városból egy életre. Darlene halála után ismeretlen hívások érkeztek a házba: amikor felvették a telefont, senki nem szólt bele a másik oldalon.


Néhány héttel később, 1969. július 31-én, a San Francisco-i Examiner, San Francisco-i Chronicle, és a Vallejo-i Times-Herald című lapok kaptak levelet a Zodiákustól. Sok dolgot írt (ld lejjeb), de a lényeg ugyanaz volt mindenütt: ha nem adják le a címlapon az álatala küldött titkosírásos üzeneteket, akkor újra ölni fog. A levelek mindhárom lapnál különböztek: csak maga a titkosírás módja volt ugyanaz, és a mellékelt üzenetnek a lényege: ha nem adják le elsején, akkor ölni fog. Az aláírás is minden levélen megegyezett: a Zodiákus. A levél írója olyan dolgokat írt le a gyilkosságokról, melyeket valóban csak ő, illetve a rendőrség tudhatott. Az első levél, ami a Times-Herald-nak ment: (a levelek helyesírása angolban borzalmas, de nem írom át magyarul is hibásba, felesleges)

Kedves Szerkesztő Úr,
Én vagyok a gyilkosa a két kamasznak, akik tavaly karácsonykor haltak meg a Herman tónál, és a lánynak, aki tavaly július negyedikén halt meg. Hogy megbizonyosodjanak erről, megosztok önökkel pár információt, amit csak a rendőrök, és én tudhatunk.

Karácsony
1 Brand name of ammo Super X
2 10 lövés volt
3 A fiú a hátán feküdt, lábbal az autó felé
4 A lány az autó nyugati oldalánál volt

Július 4.
1 A lány mintás nadrágot viselt
2 A fiút térdenlőtték
3 Brand name of ammo was Western

Ez egy üzenet első része. A másik két levél az S.F. Examiner, és az S.F. Chronicle-nél vannak. Azt akarom, hogy kinyomtassátok ezeket a titkos írással írt leveleket, különben újra gyilkolni fogok. Pénteken a lapban akarom látni a levelem, különben olyan ámokfutásba kezdek aznap éjjel, amilyet még nem láttak. Lehet, hogy csak úgy találomra fogom lelőni az embereket. Igen, megölök 12 embert. 

A három részt egy tanár, és a felesége fejtette meg. Szerettek rejtvénytfejteni. Nos, miután a Chronicle levelét is megfejtették, sajna rá kellett jönniük, hogy egyik sem tartalmazza a gyilkos kilétét. (Elég naivak voltak, hogy azt hitték felfedi magát.) A levél, miután megfejtették, azonnal bekerült az újságba.

SZERETEK EMBEREKET ÖLNI, MERT SZÓRAKOZTATÓ

NEM, EZ TÖBB, MINT SZÓRAKOZTATÓ. ERDŐKBEN, VADUL VADÁSZNI AZ EMBEREKRE, MERT AZ EMBER A LEGVESZÉLYESEBB ÁLLAT MIND KÖZÜL, ÉS EZEK A GYILKOSSÁGOK ADNAK NEKEM KÜLÖNLEGES TAPASZTALATOKAT. EZ SOKKAL JOBB, MINT MEGKEFÉLNI EGY LÁNYT. A LEGJOBB AZ EGÉSZBEN, HOGY AMIKOR MEGHALOK, ÉS FELJUTOK A PARADICSOMBA, AZ EMBEREK, AKIKET MEGÖLTEM, MIND A RABSZOLGÁIM LESZNEK. NEM ÁRULOM EL A NEVEM, MERT MEGPRÓBÁLNÁL MEGÖLNI, VAGY ELKAPNI, HOGY A PARADICSOMBAN A RABSZOLGÁD LEHESSEK. EBEORIETEMETHHPITI (fogalmam sincs, hogy az utolsó szó mit jelenthet, lehet, hogy még kiderül)

A borítékon egy ujjlenyomatot sem találtak. Bates ügye után már az FBI is nyomozott ugyebár, és igyekeztek minden információt megszerezni. A lapokban azonban az a rendőrségi jelentés látott napvilágot: "Egyáltalán nem vagyunk benne biztosak, hogy ezeket a leveleket a gyilkos írta. Bárki írhatta őket. A második levélben a gyilkos már úgy azonosította magát, mint a Zodiákus. Tehát őt keressük." A reakció gyors volt. A Zodiákus gyorsan kezébe vette az ügyet. 

ITT A ZODIÁKUS. ITT A VÁLASZ A KÉTELKEDÉSEKRE, ÉS A TOVÁBBI ADATOK KÉRÉSÉRE. ÖRÜLÖK, HOGY ÉRDEKEL, MILYEN JÓL ÉREZTEM MAGAM VALLEJOBAN, ÍGY HÁT BOLDOG VAGYOK, HOGY MÉG TÖBB INFORMÁCIÓT AKARTOK TUDNI. Ó, APROPÓ, A RENDŐRÖK JÓL ELSZÓRAKOZTAK A KÓDFEJTÉSSEL? REMÉLEM. NYUGODJATOK MEG, HA AZ ÖSSZESET MEGFEJTITEK, VÉGÜL ÉN LESZEK A JUTALOM. 

JÚLIUS NEGYEDIKE. NEM NYITOTTAM KI AZ AUTÓ AJTAJÁT, CSAK AZ ABLAKOT HÚZTAM LE, DE AZT TELJESEN. A FIÚ AZ ELSŐ ÜLÉSEN ÜLT. A FEJÉRE TÜZELTEM, DE EZZEL EGYIDEJŰLEG Ő HANYATT VÁGTA MAGÁT, ÍGY SAJNOS ELVÉTETTEM CÉLOM. HÁTRAVERGŐDÖTT A HÁTSÓÜLÉSRE, DE ÉN RÁLŐTTEM MÉG EGYSZER, ELTALÁLTAM A TÉRDÉN, EZT A HANGBÓL TUDOM. EGY AUTÓS CSOPORT JÖTT, GYORSAN CSATLAKOZTAM HOZZÁJUK, ÍGY NEM HÍVTAM FEL A FIGYELMET AZ AUTÓMRA. A SZEMTANÚ, AKI LÁTOTT, ÉS EZT MONDTA, AZT AUTÓM BARNA, EGY 40-45 ÉV KÖRÜLI NÉGER FICKÓ VOLT. ÉPP A TELEFONFÜLKÉBEN ÁLLTAM, HOGY SZÓRAKOZTASSAM KICSIT A VALLEJO-I RENDŐRÖKET, AMIKOR Ő SÉTÁLT, ÉS MEGLÁTOTT. LETETTEM A KAGYKÓT, DE AZ ÜRGE ELKEZDTE NÉZNI A KOCSIMAT ÉS ENGEM. ANNO, KARÁCSONYKOR A RENDŐRÖK CSODÁLKOZTAK, HOGY TUDTAM A SÖTÉTBEN LELŐNI AZ ÁLDOZATOM, ÉS HOGYHOGY NEM HALLOTTA SENKI. AZ A HELY DOMBOKKAL ÉS FÁKKAL VAN KÖRBEVÉVE... AZ ÉN FEGYVEREM MEG VÉKONY CSÍKBAN VILÁGÍTOTT MINDEN LÖVÉSNÉL, ÍGY LÁTTAM, HOVÁ IS MEGY A GOLYÓ. (itt leírja, hogy mit csinált a fegyverrel, hogy az valóban világítson, és fényt adjon, de fegyver szakértő sem vagyok, így ezt is kihagynám.) SZOMORÚAN LÁTTAM, HOGY A LEVELEIM NEM AZ ELSŐ OLDALON LÁTTAK NAPVILÁGOT. 

A borítékon nem találtak használható ujjlenyomatot, de a levélen igen. A második és harmadik oldalon ujjlenyomatok voltak. Két különböző embertől... Sosem tudták hozzárendelni senkihez ezeket. 

A következő támadás 1969. szeptember 27-én volt, a nyugati felén a Berryessa tónál, 60 mérföldre északkeletre San Francisco-tól. Három nő éppen parkolt a tó környékén, amikor láttak egy kék, két ajtós Chevy-t délután 3-kor. A férfi beparkolt melléjük, kiszállt az autóból, és elvonult nem olyan messzire, és azt színelelte, hogy olvas valamit. Aztán az egyik nő elvonult napozni, olyan fél órát, amikor észrevette, hogy a férfi nem kicsit nézi őket. Jólfésült, jóképű férfinak írta le a kukkolót, több mint 180 centinek, és 85-90 kiló környékinek, rövid, sötét hajúnak. A férfi elment rágyújtani, ekkor került a legmesszebb a nőktől. Fekete rövidnadrágot, és sötétkék, vagy laza fekete pólót viselt. Amikor 4:30-kor a csajok visszamentek a kocsihoz, az idegen autója már eltűnt. A Napa-i hatóságok tovább nyomoztak szemtanúk után. 6:30 körül egy helyi fogorvos és a fia láttak elsétálni egy férfit, akire illett az a leírás, amit a három nő adott. Miután ez a férfi meglátta a fogorvost és fiát, és rájött, hogy azok észrevették őt, megfordult, és másfele ment tovább. Először az volt a feltevés, hogy ez a férfi volt a Zodiákus későbbi áldozata, de mivel az ismeretlennek nem volt autója a közelben, lehetetlennek tűnt, hogy időben odaérjen a gyilkosság helyszínére. 

Cecelia Ann Shepard és Bryan Calvin Hartnell két kollégista hirtelen felindulásból érkezett a helszínre, hogy ők majd kirándulnak egy jót. A tó nyugati partjánál egy félszigeten piknikeztek éppen. Egy sötét ruhás, magas, vaskos férfi közelítettem eg őket. Cecelia vette őt észre először, és megvolt bizonyosodva arról, hogy a férfi szemüveget visel. A tekintete ijesztő volt, mintha áldozatot keresne, és ezt Hartnell-ben találta volna meg. A pártól nem messze felhúzott a fejére egy csuklyát, ami a derekáig tartott: a mellén egy fehér jel volt: a Zodiákus jele. A csuklyába csak szem és szájnyílás volt vágva, de Hartnell észrevette, hogy a férfinak barna, zsíros haja van. Övében egy nehéz kézifegyver pihent, amit nem sokkal később a két fiatalra emelt... "Add ide a pénzed, és a slusszkulcsokat." A fiú teljesítette a parancsot, s a gyilkos gyorsan magyarázkodásba is fogott. "Mexikóba akarok menni, ezért kell a kocsid." A kulcsok leestek a plédre, s ekko a fiú felajánlotta segítségét, hátha megenyhül a gyilkos bácsi, de az morcos lett. "Kifutsz az időből." A férfi elmondta, hogy megszökött a Pacific Northwest börtönből, és megölt egy őrt, így sietnie kell. "Nincs autóm, nincs semmim. Nincs mit vesztenem, mindent egy lapra teszek fel." A gyilkos elmondta azt is, hogy hová valósi, de a kora kihallgatások közt a súlyos traumán átesett Hartnell nem tudott válaszolni, csak hebegett habogott össze-vissza. Nem is csoda. Későbbiekben kiderítették végül, hogy miről festett Zodiákus a két fiatalnak - kitaláció volt az egész... A börtön nem létezett abban a városban, és nem is történt hasonló esemény. Hartnell, aki túlélte a támadást, azt mondta, hogy a férfi hangja lassú, vontatott volt, beszédén hallatszott, hogy inkább írástudatlan, semmint művelt. A fiú megpróbálta békésen megoldani a helyzetet, és azért küszködött, hogy a gyilkos beszéljen vele. Eltöltöttek pár percet azzal, hogy a srác autójáról beszéltek. Majd a férfi előhúzott a csuklyája alól egy kötelet, és közölte Cecelia-val, hogy kötözze meg a fiút, de előtte elkérte annak tárcáját. Zodiákus megkötözte a lányt, majd újrakötözte a fiút - mivel az nem volt elég erősen megkötözve. Ekkor a fiúnak feltűnt, hogy gyilkosuk ideges, remegnek a kezei. "Le foglak titeket szúrni." "Nem bírnám nézni, hogy leszúrod őt, kezdd velem." mondta Harznell. "Csak ezt tehetem." válaszolta a Zodiákus. A kés, amit használt, egy szurony volt valószínűleg. Harznell hat szúrást kapott, míg Cecelia tizet - a lány két nappal később belehalt sérüléseibe. Miután otthagyta halottnak hitt áldozatait, a fiú közeli autójához ment, és egy fekete filccel miután a Zodiákus jelet felrajzolta, a következőket írta le: Vallejo
12-20-68
7-4-69
Sept 27-69-6:30
by knife
Ez a gyilkosság időpontja, helye, és a többi. Később a rendőrök találtak tiszta lábnyomokat. Ezeket egy Wing Walkers nevű katonai bakanccsal hagyták. A homokba mélyen benyomódtak, következtetni lehetett, hogy egy nehéz ember hagyta őket. A cipő 10-es volt. (Amerikában így jelölik a cipőméretet, ez itt, Magyarországon egy 43-as férfi cipőnek felel meg.) A gyilkos gondolt egyet, és egy fizetős fülkéből felhívta a rendőröket. A hívás 7:40-kor érkezett be, majdnem egy órával a támadás után. A Napa-i rendőr állomásról azonnal kiszálltak a területre. A hívás visszanyomozása után kiderült, hogy a fülke egy autó mosó mellett van... Nem messze egy állomástól. A technikusok találtak egy törlőkendőt, amivel a gyilkos letakarta a kagylót. "Be akarok jelenteni egy gyilkosságot. Nem, egy kettősgyilkosságot. Két mérföldre vannak északra a Park Headquarters-től. Egy fehér Volkswagen Kharmann Ghia autójuk volt." Amikor a telefonos operátor megkérdezte, hogy ki is telefonált, a válasz nem volt meglepő: "Én vagyok az egyetlen, aki megtehette." A gyilkos hangja végig nyugodt volt, halk. 
1969. október 11. Éjszaka van. Egy szerencsétlen taxist, Paul Stine felvett egy férfit a Mason and Geary Streets sarkánál. A Washington and Maple Streets sarkára kellett volna szállítani az ügyfelet. Egy sarokkal arréb, a Cherry Street-nél a férfi megállította a taxit, majd jobb oldalról fejbelőtte a sofőrt. A szemtanúk látták, hogy előremászik a gyilkosság után, levág egy darabot a férfi ingéből, amit belemárt a vérébe, elveszi a pénztárcáját illetve a kocsikulcsokat, majd lassan távozik a már említett Cherry Street-en. Három tizenéves testvér az egyik ház második emeletéről nézték végig az egészet. Azt mondták, a gyilkos letörölte a taxi elejét, az ajtót. Azonnal hívták a rendőrséget. A hívás 21:58-kor futott be. A gyilkost egy fekete férfinak írták le. Igen ám, de nagyon sötét volt... Amikor a gyilkosságot bemondták, épp a közelben járőrözött Donald Foukes és Eric Zelms, akik ekkor láttak elmenni egy fehér, nagydarab férfit a Jackson Street-en. Nem gondolták, hogy ő a gyilkos, így meg sem próbáltak utánamenni, meg sem kérdezték tőle, mit keres ott. Pedig ha megtették volna... A gyilkos csoszogott. Bizony. Mivel a gyanúsított leírásában egy fekete férfi szerepelt, elindultak a tetthelyre. Mire odaértek, megváltoztatták a leírást egy fehér fériéra. Ezekután a két rendőr gyorsan közölte a főnökkel, hogy mit láttak. Meg is szervezték a keresést - persze már nem találtak senkit. A ballisztikai elemzés kimutatta, hogy a golyó egy 9mm-es, ugyanolyan, mint amit már használt anno a Zodiákus. Sok ujjlenyomatot, tenyérlenyomatot találtak, de egyik sem volt használható rendesen, a szakember csak annyit tudott megállapítani, hogy a gyilkos valószínűleg bal kezes volt. A Zodiákus számlájára újabb gyilkosság írható: és a média még mindig nem ismerte el, hogy sorozatgyilkossal van dolguk. Ha ez kiderült volna, kitört volna a káosz. Az autó hátsóülésén találtak egy XXL-es kesztyűt, de soha nem bizonyították, hogy azt a gyilkos hagyta ott, mint ahogy az ujjlenyomatok, amiket találtak, soha nem egyeztek az FBI adatbázisában található egyik ujjlenyomattal sem. Két nappal később a Chronicle kapott egy levelet, melyből egyértelműen kiderül, hogy a Zodiákus csapott le ismét. Elküldte egy darabját Paul véres ingének. A talált három ujjlenyomat közül soha senkiével nem egyezett. 

ITT A ZODIÁKUS. ÉN VAGYOK A GYILKOSA A TAXISOFŐRNEK AKIT A WASHINGTON STREET SARKÁN TALÁLTAK, ENNEK BIZONYÍTÉKÁUL ITT VAN EGY DARAB AZ INGÉBŐL - A VÉRÉVEL ÁTITATVA. A RENDŐRÖK GOND NÉLKÜL, SIMÁN ELKAPHATTAK VOLNA ELŐZŐ ÉJJEL, HA EGY KICSIT FIGYELNEK. EHELYETT NYUGODTAN ELSÉTÁLHATTAM AZ AUTÓMHOZ, ÉS ELHAJTHATTAM. LEGKÖZELEBB AZT HISZEM, FELROBBANTOK EGY ISKOLABUSZT. VAGY AMIKOR SZÜNET VAN, ÉS A GYEREKEK BOLDOGAN JÁTSZANAK AZ UDVARON, AKKOR LELÖVÖM ŐKET. SOKAT. 

A rendőrök megpróbálták összedobni, mennyi információjuk van eddig a támadóról. Mindig hétvégén, naplemente után támadt, mindig fiatal párokra, vagy véletlenül egyedüli személyre, legtöbbször azok autójában, vagy annak a közelében. Mindig távol volt a belvárostól, és szerette a vízhez közeli helyeket. A buszsofőröket kioktatták újra, mit kell tenniük, ha tűz ütne ki a buszon. Egy héttel később az újságokban megjelent a személyleírás, amit a három testvér adott a gyilkosról. Mivel a Zodiákus mindig a külvárosban támadt, ez arra engedett következtetni, hogy ő a belvárosban lakik: vagyis akkor tájékozott arról, hogy mikor, merre megy iskolabusz, és könnyűszerrel megoldhatta a robbantást. L.T. Kinkead és H.L. Homsher a Riverside Police emberei folytatták a nyomozást, attól eltekintve, hogy a körzetükben, vagy sem történtek a gyilkosságok. A Zodiákus következő levele november elején érkezett a Chronicle-höz. Túlbélyegzett boríték, és "Sürgősen a Szerkesztőnek!" felirattal. Belül egy "Szánalmas bénák" nevű képeslap foglalt helyet, illetve egy levél, hozzácsatolva Paul Stine véres ingének második darabja, hogy biztosan tudják: ő volt. 

ITT A ZODIÁKUS. ÚGY GONDOLTAM, SZÜKSÉGETEK VAN EGY KIS NEVETÉSRE, MIELŐTT ROSSZ HÍREKET KAPTOK, NEMDE? 
UI.: KIRAKNÁTOK A CÍMLAPRA A LEVELEM AMIT KÜLDÖK? NAGYON SZOMORÚ LENNÉK, HA NEM, ÉS NAGYON MAGÁNYOS IS, DE HA NEM RAKJÁTOK KI, AKKOR TENNEM KELL A DOLGOM!!!
Des Július Aug Sept Oct = 7

Pár nappal később küldött egy hosszabb levelet, amiben volt egy vázlatos rajz az ő "halál gépéről", és felhívta a figyelmet rá, hogy nem tervek, mert a gép már készen van. (Ez a gép egy akármilyen bomba volt, amit a buszra akart tenni.)

ITT A ZODIÁKUS. NAGYON FELDÜHÍTETT A RENDŐRSÉG ÉRDEKTELENSÉGE, ÚGYHOGY ÚJABB LÉPÉSRE SZÁNTAM EL MAGAM. HIÁBA ÖLTEM MEG HÉT EMBERT ÍGY, OKTÓBER VÉGÉRE. TÖBBÉ NEM FOGOM BEJELENTENI A GYILKOSSÁGOKAT, BÁRMIKOR, BÁRHOL LECSAPHATOK. MÉRGES VAGYOK A RENDŐRÖKRE. ÉS PONT EZÉRT, ÁLCÁZNI FOGOM A GYILKOSSÁGOKAT, HOGY RABLÁSNAK, VÉLETLEN BALESETEKNEK TŰNJENEK, DE ÉN TESZEM MAJD MEG MINDET. A RENDŐRÖK SOHA NEM FOGNAK ELKAPNI, MERT OKOSABB VAGYOK NÁLUK. 
1. NEM FOGOM ELMONDANI, MELYIK GYILKOSSÁGNÁL MIT HOGYAN CSINÁLTAM, NEM ÁRULOK EL OLYAN RÉSZLETEKET, AMIKET CSAK A RENDŐRÖK ÉS ÉN TUDHATUNK.
2. A RENDŐRÖK HAZUDTAK, AMIKOR AZT MONDTÁK, HOGY MEGVAN EGY UJJLENYOMATOM: EZ LEHETETLEN, MERT ÁTLÁTSZÓ UJJBEGY VÉDŐT HORDOK, BIZTOS AMI BIZTOS.
3. A GYILKOSSÁGOK ESZKÖZEI MIND BE VANNAK TILTVA EBBEN AZ ÁLLAMBAN, MINDENT MÁSHOL VETTEM. ÍGY ITT HIÁBA IS KERESGÉLNEK. 
(itt kicsit szivatja a zsarukat, leírja, hogy pár percre volt tőlük a taxis esetnél, meg hogy hány rendőr autó, motor húzott el mellette, és senkit sem érdekelt. itt beszámol egy állítólagos párbeszédről két rendőrrel, de soha nem volt bizonyított, hogy ez valóban megtörtént. az utolsó mondatban megkérdi a rendőröket: Malackáim, nem zavar, hogy míg én embereket ölök, addig ti csak törölgetitek a seggeteket?)
HA TI, ZSARUK, AZT GONDOLJÁTOK, LESZEK MAJD OLYAN HÜLYE, HOGY MEGYEK, ÉS FELROBBANTOK EGY ISKOLABUSZT, LYUKAT ÉRDEMELTEK A FEJETEKBE. MAJD FOGOK EGY ZACSKÓ TRÁGYÁT, EGY KIS AMMÓNIUM NITRÁTOT, KÁLYHAOLAJAT, ÉS MAJD NÉZHETTEK, HOGY HOL ROBBANTOK, ÉS MEKKORÁT. A HALÁL GÉP ELKÉSZÜLT. KÜLDENÉK RÓLA KÉPET IS, DE AKKOR KIADHATNÁTOK, ÉS AKKOR ÉN ROSSZUL JÁRNÉK. AZ ÖSSZES RÉSZÉT EGY PIACON VETTEM TELJESEN LEGÁLISAN. (itt leírja, hogy milyen kütyüket vett, és rakott össze, ezt is átugranám) FOGALMATOK SINCS, HOGY MÁR AZ ALAGSOROMBAN PIHEN KÉSZEN, ÉS HAMAROSAN HASZNÁLNI IS FOGOM. (itt megjelenik a Zodiákus tipikus aláírása, de variáltan, plusz öt X-et rajzolt bele össze-vissza) JÓ SZÓRAKOZÁST! APROPÓ, ENGEM NEM FOGTOK ELKAPNI. UI: HA NEM NYOMTATJÁTOK KI AZ ÁLTALAN JELZETT HARMADIK OLDALT, TENNI FOGOM A DOLGOM!!!

Egy mellékelt rajzon először nem is értették, mik vannak. Majd rájöttek, hogy az áldozatokat jelölik. A kép kiadatlan maradt egészen 1996-ig, amikor felkerült a világhálóra. 

Melvin Belli története következik. Az úr egy nagyon híres, és tehetséges védőügyvéd volt, amikor is egy évben, december 27-én kapott egy karácsonyi lapot: Paul Stine véres ingének egy darabját, illetve az üzenetet: Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet! 

KEDVES MELVIN,
ITT A ZODIÁKUS, GONDOLTAM BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK NEKED. AZ EGYETLEN DOLOG, AMIT KÉREK TŐLED, AZ AZ, HOGY SEGÍTS. NEM TUDOK MEGNYUGODNI, MERT EZ A DOLOG NEM HAGY BÉKÉN ENGEM. BORZASZTÓ NEHÉZ FÉKEN TARTANI. NEM ELÉG SZOROS AZ ELLENŐRZÉSEM, ÉS ATTÓL FÉLEK, KICSÚSZIK A KEZEM ALÓL, ÉS MEGÖLÖM A KILENCEDIK, MAJD A TIZEDIK ÁLDOZATOMAT IS. EBBEN A PILLANATBAN A GYEREKEK NINCSENEK VESZÉLYBEN, MERT A BOMBA PONTOS BEÁLLÍTÁSA RENGETEG MUNKÁT, ÉS IDŐT IGÉNYEL. (megjegyzem, mégis mit gondolt, a sarki fűszeresnél megveszi mireliten, és csak meg kell sütnie? egyébként ha jobban megnézzük a levelet, azonnal a skizofrénia jeleire bukkanhatunk... az ál-skizofrénia jelenségére. ugyanis a Zodiákus így próbálta meg elhitetni azt, hogy ő elmebeteg, és nem okolható tetteiért, mert azt egy gonosz szörny teszi, nem ő, akit nem tud irányítani. ebből is láthatjuk: a Zodiákus őrült volt - őrülten zseniális.) KÉRLEK SEGÍTS, KÜLÖNBEN ELVESZÍTEM AZ IRÁNYÍTÁST MAGAM FELETT, ÉS ELKÉSZÍTEM A BOMBÁT!!! NEM BÍROM MÁR TÚL SOKÁIG!

Remélték, hogy a gyilkos egy tiszta - vagyis őrült - pillanatában írta a levelet, s az őrület hiánya miatt elfelejtett figyelni a részletekre. Ám minden tökéletes volt, ahogy eddig is, bár a szavakon látszott, mintha más kézírással lenne egyik-másik szó a levélben (emiatt kezdtek el arra gyanakodni, hogy a gyilkos kétkezes - értsd: tudja használni a jobb, és bal kezét is, írni, enni, miegymás - s ebből kifolyólag az agya mindkét agyféltekéjét jobban kihasználja, vagyis átlagos felüli intelligenciahányadossal rendelkezik - ergó: a zsaruk jól megszívták). Az elkövetkezendő hetekben semmit nem hallottak a gyilkosról - sem Belli, sem a rendőrség. A csönd három hónapig tartott. 

1970, március 22-én kora este, Kathleen Johns (23) egy országúton hajtott autójával, benne csecsemőjével, Jenniferrel a Highway 132-es úton, egész pontosan. Egy férfi, világos színű amerikai autóval mögötte hajtott, de elkezdett jelezni neki az autó lámpájával. A nő félreállt, mire a férfi mondta neki, hogy mozog az egyik hátsó kereke, és jobb lesz, ha megerősíti a csavarokat, mert úgy tánik, hamarosan le fog esni az egész kerék. A nő hagyta, persze, bár rossz érzése volt a dologgal kapcsolatban. A nő megköszönte a segítséget, majd elhajtott - de pár méter után az állítólag meghúzott (pedig meglazított) csavarok kiestek, és a gumi elgurult. Ekkor a férfi közölte, hogy úgy tűnik, nagyobb a baj, mint gondolta, de szívesen elviszi a nőt egy benzinkútig. Johns visszament a kocsiba, és kivette gyermekét, majd beült a férfi mellé. Miután elhajtottak egy benzinkút mellett, a nő kezdett gyanakodni, de a kérdésre, hogy miért nem álltak meg, az volt a válasz, hogy a kút zárva volt. Másfél óra reménytelen utazás következett... Sok kút mellett elhajtottak, de egyre kietlenebb utakra értek, s Kathleen kezdett rájönni, hogy nem volt valami jó ötlet beülni az idegen mellé, mert az nem azt akarja, amit mondott. Arra a kérdése, hogy minden embernek szokott-e így segíteni, a válasz az volt: Néhány embernek szüksége van a segítségemre, de azoknak később nem lesz. A férdi olykor le-le lassított az autóval, amikor egy bokrosabb, eldugodtabb, csendesebb részre értek. Egy ilyen pillanatban a nő tudta, hogy cselekednie kell. Átölelte a gyermekét, és kiugrott a mozgó autóból. (Látjátok, ekkor még nem volt az az autózár, amit megnyomtok a műszerfalon, és az összes ajtó bezáródik... Szegény Zodikus. :D ) Átrohant egy réten, majd elrejtőzött egy hatalmas susnyás területen. A Zodiákus kereste egy darabig a fényszóró lámpáival, de aztán csendben elhajtott, mint aki ott sem volt. Kathleen-t később felvette valaki, aki azonnal a rendőrségre vitte. Ő ott a Zodiákus személyleírását adta meg - és nem kicsit akadt ki, amikor megkapta a már hónapokkal azelőtt elkészült fantomképet, és állította, hogy az a férfi volt az elrablója. Elmondta a történetet töviről hegyire, az út nevekkel fűszerezve. A nőt beültették egy közeli kávézóba, és elküldtek valakit a kocsijáért. Az autót megtalálták: teljese kiégve... Amikor rátaláltak az út szélén, még parázslott. Az évek során rengeteg drámaibbnál drámaibb verzió jelent meg arról, hogy mi történt a nővel, egyesek szerint a Zodiákus megfenyegette őt, és gyermekét, hogy kidobja az ablakon. A késői '90-es években Johns azonban azt mondta, hogy szörnyű sokkban volt azon az éjszakán, így nem csoda, hogy a memóriája átverte. Így hát az igazság az, ami a jegyzőkönyvben szerepelt, s azon kívül nem sok párbeszéd volt a gyilkos és az anya közt. 

A következő levelet a Chronicle kapta, április 20-án, ami egy kódot, illetve a módosított busz bomba terveit tartalmazta. 

ITT A ZODIÁKUS. TÉNYLEG, FELTUDTAD TÖRNI AZ UTOLSÓ KÓDOT? AZ ÉN NEVEM - - . 
MIT NE MONDJAK, ELÉG KÍVÁNCSI VAGYOK, MENNYIT ÉRHET A FEJEM MOST. REMÉLEM NEM GONDOLJÁTOK, HOGY ÉN VOLTAM, AKI LETAROLT EGY BOMBÁVAL EGY ZSARU ÁLLOMÁST. HABÁR ANNO BESZÉLTEM ARRÓL, HOGY UGYANEZT MEGTESZEM, CSAK ISKOLÁSOKKAL. ÉPPEN NEM AKARTAM MOZOGNI MÁSOK TERÜLETÉN. DE TÉNY, TÖBB DICSŐSÉG VAN ABBAN, HOGYHA MEGÖLÖK EGY ZSARUT, MINT EGY GYEREKET, HISZ A ZSARU VISSZA IS TUD LŐNI. EGY BIZONYOS DÁTUMIG MEGÖLÖK TÍZ EMBERT, ÉS MÉG TÖBB LESZ, NEM IS KELLENE HOZZÁ A BUSZTÁMADÁS.

A BOMBA ÍGY NÉZ KI: (itt a rajzolt tervek)

UI.: REMÉLEM SIKERÜL MEGFEJTENETEK A KÓDOT, HOGY RÁJÖJJETEK, KI LESZ A KÖVETKEZŐ ÁLDOZATOM 

Ugyanúgy megjelenik a kereszttel áthúzott kör. A levélben rosszul írt le egy szót (curious) és ezt fejtegetik, hogy ezt miért, de nem tudom kisilabizálni, mert belefolynak a british angolba is, meg nyelvtan, meg ilyenek. A rendőröket kék akármiknek nevezi egy helyen, ez azonban a Beatles Sárga Tengeralattjárójára utal, mert abban is ez szerepel. A legutolsó fenyegetés a busz robbantásra április 28-ai postabélyegzővel érkezett a Chronicle-höz. Egy képeslap volt, az elején ezzel a szöveggel: "Sorry to hear your ass is a dragon." (Hát, szabad fordításban elég érdekes: Sajnálattal hallom, hogy a segged egy sárkány. Ebben valami poénnak kéne lennie, de én nem látom.) Illetve egy mondat a Zodiákustól: "Remélem jól érzitek majd magatokat, amikor robbantok." Pluszba az utóirat a hátoldalon: 

HA NEM AKARJÁTOK, HOGY MEGCSINÁLJAM A ROBBANÁST, KÉT DOLGOT KELL TENNETEK. 1. EL KELL MONDANOTOK MINDENKINEK A BOMBÁZÁSI TERVEM AZ ÖSSZES RÉSZLETTEL 2. SZERETNÉM, HA A VÁROSBAN SÉTÁLÓ EMBEREKEN SZÉP KIS ZODIÁKUS KITŰZŐKET LÁTNÉK. MINDENKIRE ILYEN JELVÉNYT AKAROK. (megemlíti Melvint-is egy szóvicc erejéig, de nem tudtam lefordítani, így azt kihagyom.)

A bombafenyegetés végül 1970. április 29-én kerültek be a lapokba, híradókba, de hangsúlyozták, hogy a támadás 'kétséges'. A következő levelet is a Chronicle kapta, egy kódit, illetve egy Phillips 66-os térképet tartalmazott, ami a Bay Area területét mutatta, benne jegyzetek tömkelege. 

ITT A ZODIÁKUS.
NAGYON FELDÜHÍTETTETEK, UGYANIS SENKIN SEM LÁTOK ARANYOS KITŰZŐKET SAN FRANCISCO-BAN. A BÜNTETÉSEM AZ LENNE, HOGY A LEVEGŐ RÖPÍTEK EGY EGÉSZ ISKOLABUSZT, LEGSZÍVESEBBEN MOST AZT TENNÉM. DE MIVEL ITT A NYÁR, ÉS A SZÜNIDŐ, EZT NEM TUDOM KIVITELEZNI. TEHÁT FEJBELÖVÖK EGY PARKOLÓ KOCSIBAN ÜLŐ FÉRFIT EGY 38-ASSAL. 
A TÉRKÉPEN KÓDOLVA RAJTA VAN, HOGY HOL VAN ELREJTVE A BOMBA. ŐSZIG VAN IDŐTÖK MEGTALÁLNI, ÉS KIÁSNI.

Csak egy a Bay Area-ban történt lövöldözést követtek el 38-assal: Richard Radetich-t lőtték le az autójában, miközben a parkoló céduláját olvasta. A szemtanúk egy fekete férfit írtak le gyanúsítottnak, akit később el is kaptak - a rendőrök szerint Zodiákus nem volt tisztában ezzel a gyilkossággal... Vagyis épp ez az, hogy tisztában volt vele, és fel akarta vállalni, mert nem tudta, hogy már elfogták a gyanúsítottat.

Egy rövid jegyzet igyekezett megerősítani Kathleen Jones állítását, miszerint tényleg a Zodiákus rabolta el őt, és gyermekét. 1970, július 24-én küldte el a Chronicle-nek a következő levelét a Zodiákus. 

ITT A ZODIÁKUS.
MÉG MINDIG NAGYON ELKESERÍT, HOGY SENKI NEM HORD ZODIÁKUS JELVÉNYEKET. ÍGY HÁT VALAMIVEL MEG KELL BOSSZULNOM A DOLGOT. MEGFOGOK ÖLNI EGY ANYÁT ÉS A GYEREKÉT. PÁR HÓNAPJA MÁR MEGPRÓBÁLTAM, DE VÉGÜL CSAK AZ AUTÓJÁT GYÚJTOTTAM FEL, ŐK ELMENEKÜLTEK. ÚGY GONDOLOM, MEGKERESEM ŐKET, ÉS BEFEJEZEM A DOLGOM. VAN EGY LISTÁM, AMIN GYILKOSSÁGOK SZEREPELNEK. LEHET, HOGY EGY NAP TALÁLNAK MAJD EGY ÁLDOZATOT. EGY OLYAN ÁLDOZATOT, AKI SOHA NEM HIÁNYZIK, ÉS SOHA NEM HIÁNYZOTT. (ebben a levélben temérdek helyesírási hiba van, több mint az előzőben. a lényege az, hogy a társadalom bűnözőit fogja először megölni, majd valami olyasmiről magyaráz, hogy az emberek, akik kezet fognak, szeretik egymást, és egy harmadik ember látja ezt a kézfogást, és először a kézfogókkal, majd a harmadik emberrel végez. az egész levél iszonyú zavaros, tele helyesírása hibákkal, így úgy döntöttem, nem is fordítom tovább, sorry. magyaráz még olyasmiről, hogy soha senki nem ismeri be ha hibázott, vagy hibázik, és valamiben mindenki hibás, illetve valaki valamit biztos hogy elhibázott eddigi élete során, több mint féloldalas Zodiákus aláírás, az úgynevezett 'crossed circle')

Pontosan két nappal később, egy hónappal a Mount Diablo levél után, a Zodiákus újabb levelet küldött.

ITT A ZODIÁKUS.
HA SENKI NEM VISEL ZODIÁKUS JELVÉNYT, AKKOR MAJD VISELNEK NAGYON ROSSZ JELVÉNYEKET. HOGY MIKRE GONDOLOK, AZT A TI FANTÁZIÁTOKRA BÍZOM. HA NEM VISELITEK A KITŰZŐKET, AKKOR A 13 RABSZOLGÁMNAK A PARADICSOMBAN (A Zodiákus erről levő elméletéről fentebb írtam) BORZASZTÓ SORSA LESZ, KÍNOZNI FOGOM ŐKET. LESZ OLYAN, AKIT HANGYABOLYBA ÜLTETEK, ÉS EGY DOMBRÓL HALLGATOM MAJD A SIKOLYUKAT. EGYIKÜKNEK-MÁSIKUKNAK FAFORGÁCSOT SZÚROK A KÖRMÜK ALÁ, MAJD FELGYÚJTOM ŐKET. A TÖBBIEKET EGY KETRECBE ZÁROM, ÉS ELŐTTÜK FOGOK PÁCOLT MARHAHÚST ENNI, ÉS AMIKOR VÍZÉRT KÖNYÖRÖGNEK, KINEVETEM ŐKET. EGYESEKET LEFEKTETEK MAJD, ÉS FELGYÚJTOM ŐKET A BŐRÜKÖN, HADD ÉGJENEK, LESZ, AKIT NEM HAGYOK MEGHALNI, HANEM LESZEDEM RÓLA A KÖTELEKET, ÉS HAGYOM, HADD FUSSON KÖRBE-KÖRBE SIKOLTOZVA MIKÖZBEN ÉG. IGEN, TARTOGATOK NÉHÁNY JÓ KIS TRÉFÁT A RABSZOLGÁIMNAK. 

Hatalmas, fél oldalnál nagyobb crossed circle. (Milyen hülyén hangzana, hogy keresztezett kör?!) Néhány csendes hónap következett, aztán a Zodiákus két képeslappal is megajándékozta a lapokat. Az első október 5-én lett feladva, a képeslap 13x átszúrva. A Chronicle kapta, persze. A szöveg:

KEDVES SZERKESZTŐ,
MAGA GYŰLÖLNI FOG ENGEM, DE EL KELL MONDANOM.
A LÉPÉSEK NEM LEHETNEK LASSABBAK. EZ CSAK EGY LÉPÉS A NAGY TIZENHARMADIK FELÉ. NÉHÁNYAN BORZASZTÓAN KÜZDÖTTEK.
UI.:MENNYIT ÉREK MOST A VÁROS DISZNÓ RENDŐREINEK? A FRANCBA, KÍVÁNCSI VAGYOK, MENNYIT ÉR A FEJEM MOST?

Először azt hitték, hogy ez nem a gyilkostól származik, hoaxnak tekintették, de Zodiákus későbbi leveleiben is feltűntek bizonyos kifejezések, melyek csak rá voltak jellemzőek, így végülis el kellett fogadniuk - bizony, ez is tőle származott. A másik levelet október 27-én küldte, szintén a Chronicle-nek. A Halloween-i üdvözlőkártyát személyesen Paul Avery-nek címezte, noha a vezetéknevét nem tudta hiba nélkül leírni. A képeslapban a szokásos crissed circle, és 13 rajzolt szem, mellé a szöveg: "Peek-a-boo, you are doomed." (Heee?!) Kathleen Johns, akit anno kisbabájával rabolt el a gyilkos, szintén szólt, hogy ő is kapott egy képeslapot, melyet azonnal továbbküldött Avery-nek.

1974-ben ismét levelekkel dobálózott, melyekben szidta a rendőröket, a gyilkosságokról beszélt, hogy ő az Isten, és hogy megnézte az Exorcist-ot, és az a kedvenc komédiája. Feleslegesnek tartottam azokat is lefordítani, hisz semmi újdonságot nem ír bennük. Évekig csak leveleket írt, képeslapokat küldözgetett, némelyiket más aláírással illette. Sok-sok levél folyt át rengeteg írásszakértő, és egyéb emberek kezei alatt, de homályos dolgokon kívül nem nagyon tudtak kibogozni semmi érdemlegeset. De az 1978-as év változást hozott - küldött egy levelet a Chronicle-nek, ami a pár nyugodt év után megriasztotta a hatóságokat - "Itt a Zodiákus. Visszatértem..."

Nem is tudom, említettem-e már Toschi nyomozót - ő volt az, aki még a csendes években is folyamatosan nyomozott a Zodiákus után. Később ő volt az, aki a Bay Area-ban minden profilkészítőt addig szadizott, amíg nem csináltak profilt a Zodiákusról - pedig már volt több csilliárd - és egyeztette őket, miegymás. Később eléggé az agyára ment ez a Zodiákus ügy, gyorsan nyugdíjba is vonul majd az események után. De azt hiszem, hogy a Zodiákus újabb mutatványához lépek, most rögtön. 

Történt egyszer, ugyebár Robert Graysmith karikatúra rajzoló folytatta a Zodiákus könyvet, mindenfélét leírva, amit csak tudott. És eljött az idő, amikor felütötte a fejét egy pletyka, miszerint Arthur Leigh Allen lehet a Zodiákus... A hírek szerint gyermekeket molesztált, (ezért ült is) és meggyilkolt egy lányt is, bár sosem tudták rábizonyítani. Elindult csendben a nyomozás, bár ez egyre hangosabb lett - főleg, miután kiderült, hogy Allan megjegyzést tett arra, hogy szívesen felrobbantana egy gyerekekkel teli buszt. Ebből kezdtek el arra gyanakodni, hogy deviáns személyiség.

Kiderült, hogy kétkezes, vagyis ez is ráillik, ahogy a Zodiákusra is. Büntetett előéletű. Újabb plusz pont. A magassága, a súlya is hasonló a gyilkoséhoz. És már hallgatták ki az egyik gyilkosság után... Nem is volt egy agyoniskolázott személy, így a helyesírási hibák is beleillettek a képbe. Átnézték a kihallgatást, amit anno a nyomozó az egyik gyilkosság során készített vele, és rá kellett jönniük, hogy a nyomozó nem volt elég agresszív a férfival szemben (valljuk be, naponta több száz embert kellett kihallgatniuk, kitudja, milyen fáradt lehetett már) és afelett is elsiklott, hogy a magasság, és a testesség is hasonló a gyilkoséhoz. De megjelent a képben Donald Cheney, aki évek óta Allan barátja volt, és azt állította a rendőröknek, hogy Allan a Zodiákus.

Elmesélte, hogy anno beszélgetett egy férfival egy műről, a The Most Dangerous Game-ről, és megemlítette, mennyire jó ötletnek tartja, hogy vadásszanak az emberekre, mennyire tetszik neki. Sőt, ebben a beszélgetésben odáig ment el, hogy állította, hogy felszerelné valami kis lámpával a pisztolyokat, aztán össze-vissza lövöldözne az emberekre, a szerelmeikkel együtt ölné meg őket. És ami a legsúlyosabb - megjegyezte azt is, hogy úgy nevezné magát - a Zodiákus. Arra a kérdésre, hogy miért Zodiákus, Allan ideges lett, és azt felelte: 'Egyszerűen nekem tetszik, és biztosan ezt használnám.' Ezt Allan 1968-ban mondta - felvetődött tehát a kérdés, hogy Donald miért is várt két évet ezekkel az információkkal? A válasz egyszerű volt, mint az egyszer egy: a férfi elköltözött, mégpedig olyan messzeségbe, hogy nem hallott a gyilkosságokról, és a levelekről - Californiában kötött ki. De Paul Stine halála után nemzetközi dologgá vált az ügy, így Cheney is hallott róla. Egy kempingezés során Allan igencsak össze-vissza tapizta Donald lányát, és a nyomozó, aki az első kihallgatást végigcsinálta Allan-nel, azt írta 'Valószínűleg ez lehetett a motivációja annak, hogy Donald jelentette, hogy Alan gyanús.' Tehát egy nyomozó szabadon engedett egy gyilkost, egy sorozatgyilkost, csak azért, mert azt hitte, hogy egy felnőtt férfi azért mószerolta be, mert rámászott a lányára. Pedig Donald beszélt erről a dologról Allan bátyjának is. Így történt, hogy a Zodiákus megúszta a börtönt... 

Allan után tovább nyomozgattak. Kiderült, hogy rengeteg fegyvere van, és állandóan cserélgeti az autóit. A munkáiból sorra rúgták ki, miután kiderült, hogy pedofil, a barátai elhagyták (bár szerintem nem volt sok), így lelkileg labilis férfi személyisége tárult elénk. 

Túl sok volt az egyezés. A nyomozók azonnal felkeresték újra Allan-t. 

A kihallgatás rendkívül viccesen zajlott. Allan azzal védekezett, hogy nagyon mély benyomást tett rá a The Most Dangerous Game, és azért mesélt róla. A Donald által említett beszélgetést azonban tagadta. Alibit szolgáltatott pár gyilkosság idejére, de megjegyezte, hogy egy szomszédja láthatta, hogy véres késeket pakolt ki a csomagtartóból. A rendőrök semmi ilyesmit nem kérdeztek tőle, így elég furcsán néztek, amikor Allan közölte, hogy csirkéket ölt a késekkel. Az egyik nyomozónak feltűnt, hogy Allan-nek egy drága, svájci óra van a kezén - a logo a crossed circle, amit a Zodiákusi s használ. És a gyártó cég is ezt a nevet viselte... És hiába is volt ennyire gyanús Allan, és hiába is egyezett még a bakancsa is, nagyon sokáig tartott, mire szereztek házkutatási parancsot. A férfi a kihallgatás során tett egy megjegyzést, miszerint örülne már, ha a rendőröket nem disznóknak kellene titulálni. Ezt a kifejezést a Zodiákus alkalmazta egy levelében. A házkutatás során azonban nem találtak sok dolgot - fegyverek, pornóújságok, és egy lelakott lakókocsi...

1990-ben, Ralph Spinelli-t letartóztatták egy fegyveres rablótámadás miatt Lake Tahoe-ban, és ő azt mondta, biztos benne, hogy ki a Zodiákus. Allan-t említette ő is - ugyanis a férfi azt mondta neki állítólag, hogy meg akar ölni egy sofőrt. Hihetetlen módon a házkutatás során találtak még egy írógépet, és a rendőrök azonnal elküldték az az által nyomtatott lapot a szakértőknek - a válasz negatív, nem azzal nyomtattak anno levelet az újságoknak. Ekkor azt gondolták, hogy Allan-t végképp elvesztették. És valljuk be: ígyis volt.

1992-ben, Allan 58 évesen elhunyt szívrohamban. Gyenge volt az egészsége, sajnáljuk szegényt. 

 

Az olykor-olykor a leveleken talált ujjlenyomatok nem egyeztek meg Allan-ével - borzalmas lehetett feladni egy oly erősen hitt teóriát, amire annyi időt, és energiát pazaroltak. Igen ám, de hiába nem passzoltak az ujjlenyomatok, a lábnyomok mégis. Hogy mi tehát az igazság? Csak sejthetjük.

2004-ben lezárták Paul Stine meggyilkolásának ügyét. A többi lezáratlan maradt bizonyos megyékben. 

A későbbiekben, megkérték az egyetlen életben maradt személyt, aki látta a Zodiákust, Renault Mageau-t, hogy azonosítsa a gyilkost. Eléraktak kb. 8 darab fekete-fehér fényképet, és az akkorra már érett férfivá vált Magea elsőnek rábökött Allan képére.

Mint említettem, az ügy a legtöbb megyében lezáratlan - és megoldatlan - maradt.

A Zodiákus 37 gyilkosságot mondott a magáénak - és sajnos azt sem lehet tudni, hogy valósájban mennyit követett el.

 Valahol a texasi Trevis megyében egy isten háta mögötti tanyán éldegél a Sawyer család. Szép család. Ők négyen, Leatherface, a Nagypapa, a Hentes és a Stoppos Amerika legelvetemültebb és legkegyetlenebb gyilkosai. Mindeközben, ők tulajdonképpen csak egy igazi konzervatív déli család, melynek tagjai mindent megtesznek azért, hogy megvédjék az életmódjukat - vagy inkább kiélvezzék az általa kínált kétes és hátborzongató örömöket. Annyira őrültek, hogy egyáltalában nincsenek tisztában tetteik súlyával, vagy akár saját állapotukkal. Ezeknél a degenerált embereknél hús élvezete vette át a józanész helyét. Embertelenségük számukra a szokásos életmenet, természetes dolog. Degeneráltságuk azonban olyan szintre jutott, hogy egyszerűen elvesztették emberi mivoltukat. Ezek a lények már saját szokásaik szerint éltek, melyek az odatévedők számára a poklot jelentette. Ugyanakkor, a direkt rosszindulatot sem lehet igazán rájuk bizonyítani: a Hentes, a családfő, aki egyébként mellékes keresetként benzinkutat üzemeltet, a számára szimpatikus odatévedőket egyenesen megpróbálja lebeszélni őket arról, hogy megálljanak, vagy tovább időzzenek a környéken. Pontosan így tesz azokkal a fiatalokkal is, akik az egykor a környéken élt nagyszülők elhagyatott házában kívánnak éjszakázni. Amúgy erre a társaságnak semmilyen józan oka nem is lehetett volna, tekintve az előzményeket. A fiatalok, Sally Hardesty és barátai, Jerry, Kirk és Pam, valamint Sally tolószékhez kötött öccse, Franklin, akik egy kisbusszal utaznak a déli államokban megállnak, hogy beugranak abba az isten háta mögötti temetőbe, ahová Sallyék nagypapája lett eltemetve. Már itt szembeszülnek azzal a ténnyel, hogy a környéken beteg agyú emberek élnek. Ugyanis a hullákat valaki kiásta sírjaikból és a testekből groteszk emlékművet emelt. De ez a csekélység nem tántorítja el a fiatalokat és tovább indulnak bizakodva az ősi családi fészek felé. Útközben felvesznek egy stoppost (a Stoppost), akinek nem elég, hogy a képén egy szép hosszú, rojtos szélű nyílt seb virít, de a modern vágóhídi módszerek túlzott vértelenségéről is előadást tart. De a fiatalok még ezt is elfogadják. Csak akkor kapják fel a fejüket, mikor egy nyeles borotvával csontig beletúr a saját kezébe, majd Franklin karján is ejt egy mély vágást. Ekkor kidobják az autóból. A stoppos még búcsúzóul még végighúzza véres tenyerét a furgon oldalán. De mindezek ellenére nem hagyják magukat lebeszélni arról, – a jóindulatú tömeg mészáros Hentes meglehetősen egyértelmű szavait felfogva – hogy az éjszakát az elhagyatott tanyán töltsék. Érdemes megfigyelni benzinkutas/hentes arcát, mikor rájön, hogy nem lesz képes eltéríteni az utazókat szándékuktól: fáradt csalódottság és bágyadt éhség kifejezése jelenik meg az arcán. Természetesen a fiatalok a kalandvágytól fűtve bejárják a szomszédos tanyát, ahol találkoznak a Sawyer család legbrutálisabbtalán még jobbtagjával, a Bőrarcúval. Innentől kezdve megismétlődik mindaz, ami ilyenkor szokásos. Mészárlás és beteges szeretett kinyilvánítás. Kezdetnek a bőrarcú elvonszolja Pamet és feltűzi egy masszív acélkampóra... Az éjszaka macska-egér játszmái gyors, de brutális gyilkosságokban érik el csúcspontjukat. Éjfélre már csak Sally marad életben, akit Sawyerék olyan vacsorára invitálnak, amelyet ha valaki végignéz, soha el nem felejt. Tekintve azt, hogy a menüben Sally barátainak és testvérének legfinomabb részei szerepelnek. És mikor a Nagypapa is előkerül, a közönség ízelítőt kap a kannibálcsalád régimódi vágóhidas módszereiből is. –ezek nem azok a vértelen módszerek, amiket a Stoppos kifogásolt. 


Háttér: Volt egyszer valahol Amerikában egy Ed Gein nevű szerencsétlen figura, aki vidéki magányában szép lassan bekattant, és mindenféle szörnyű dolgokat művelt halottakkal és élő emberekkel. Természetesen az 1974-es Tope Hooper film a „The Texas Chainsaw Massacre” egy áldokumentum fogással a következő történetet tárta elénk: 1973. augusztus 20-án a rendőrséget egy Isten háta mögötti tanyára vezényelték Travis megyében, Texasban. Amit Thomas Hewitt, a helyi vágóhíd egykori munkásának síri hangulatú házában találtak, az olyan vérfagyasztó volt, hogy az egész országot sokkolta és rémületbe ejtette. 33 megölt ember, 33 lemészárolt áldozat földi maradványait találták itt, sokak szerint minden idők legszörnyűbb, többszörös gyilkosságának helyszínén. Az áldozatainak bőréből készült groteszk maszkot viselő, láncfűrészét fenyegetően meglóbáló gyilkos a lapok címoldalára került, a "Leatherface" néven emlegetett hírhedt gonosztevő ügye óriási szenzáció lett: "A borzalom és erőszak háza - egy ország döbbenete - vérfürdő Texasban" - harsogták a szalagcímek. A helyi rendőrség végül lelőtt egy bőrszerű maszkot viselő férfit, hivatalos jelentésben közzétették, hogy kézre kerítették a gyilkost, és ezzel az ügy gyorsan lezárult. A szörnyűséges gyilkossági ügyet közelebbről ismerők azonban éveken át, újra és újra hangot adtak kételyeiknek, azzal vádolva a rendőrséget, hogy elfuserálták a nyomozást, és tudatában voltak annak, hogy nem a tettest, hanem valaki mást lőttek le. A Film eredeti 1974-es verziójának több folytatása is elkészült. Érdemben még a 2004-es remake-et lehet említeni, amely  is az eredetinél.

Péntek 13 legenda

2011.08.12. 12:16

 Avagy; miért szerencsétlen ez a nap?

A történet Kr.u. 1112 körül kezdődik... A francia Hugues de Payens márki és 8 másik francia lovag megalapítja Krisztus Szegény Lovagjainak rendjét. És hogy miért szegények, ha egyszer nemesek? A rend minden tagja köteles teljes vagyonát a rend és a keresztény egyház számára felajánlani, és a korábbi világi élvezetekről lemondani.
Kr.u. 1118-ban a lovagok az immár keresztény kézen lévő Jeruzsálembe érkeznek, és engedélyt kérnek Jeruzsálem püspökétől, hogy a rend a zarándokutak védelmét biztosítsa az arabok ellenében. A püspök természetesen hozzájárul a rend működéséhez és táborhelyet biztosít a lovagoknak a Templom-hegyen, Salamon templomának egykori helyén, ahol abban az időben arab istállók álltak. Ezek után a rend új nevet vesz fel: Krisztus Szegény Lovagjainak és Salamon Templomának Rendje, vagy ahogy mindenki hívja őket: a Templomosok.
A kezdeti 9 lovagból hamarosan hatalmas rend lett, mely jelentős gazdasági és katonai hatalomra tett szert. A Templomos lovagrendnek nagy kiterjedésű birtokai voltak, amelyeket 8 langues-ra (nyelvterület) és 10 olyan tartományra osztottak, melyek határait az országhatárok figyelembevétele nélkül húztak meg. Rendházaik, kastélyaik, hatalmas birtokaik csaknem egész Európát behálózták, Skóciától egészen az akkori Palesztináig. Ezenfelül kereskedelmi flottájuk, hajókészítő és -javító műhelyeik és kikötőik is voltak, köztük La Rochelle, ahol a flottájuk állomásozott. Más katonai lovagrendekkel ellentétben a Templomosok pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak, sőt idővel a keresztény világ bankáraivá lettek, és adósaikká vált több európai uralkodó is.
Végül óriási gazdasági befolyásuk és a rend körül keringő misztikus mende-mondák miatt V. Kelemen pápa és a vagyonukra féltékeny IV. (Szép) Fülöp francia király titokban összefogva cselekvésre szánta el magát. 1307 szeptemberében a pápa lepecsételt leveleket küldött szét Európa minden szegletébe azzal az utasítással, hogy minden levelet egyazon napon felbontva, a tartományi vezetők mindenhol egyszerre cselekedjenek. Ez a nap pedig 1307. október 13-a, péntek volt.
Péntek 13-án aztán Európa szerte feltörték a pecséteket, és elolvasták a levelek tartalmát. A levelek döbbenetes "tényeket" állítottak! Kelemen pápa azt állította, hogy isteni látomása volt, amely arra figyelmeztette, hogy a templomos lovagok a sátánimádás, a homoszexualitás, a kereszt megszentségtelenítése, a bálványimádás és más eretnek cselekedetek bűnében vétkesek. Továbbá azt állította, hogy Isten azzal bízta meg, hogy tisztítsa meg a Földet a bűnös Templomosoktól, és addig kínvalassák őket, amíg be nem ismerik Isten ellen való vétkeiket.
A pápa terve jól működött. Azon a napon sok ezer lovagot fogtak el, - köztük Jacques de Molay-t, a Templomos rend Nagy Mesterét - akiket kegyetlenül megkínoztak, majd máglyára küldték őket. A rendet feloszlatták, a birtokaikat elvették, az életben maradott kisebb rangú templomosokat beolvasztották az Ispotályos rendbe.
Ez a tragikus nap, melyen több ezer keresztény lovagot kínoztak és öltek meg, mindmáig megmaradt a mai modern kultúrában is, mint "szerencsétlen nap", bár az igazi jelentését már csak kevesen ismerik.

Csendben jegyzem meg, hogy más vélekedés szerint a péntek 13 misztériumának nem sok köze van a templomosokhoz, annál inkább Krisztushoz: az utolsó vacsorán 13an voltak (Júdás a szerencsétlenséget okozó 13. ), Jézust pedig pénteken, 13án feszítették keresztre....

 

 1988-ban, nem sokkal bolondok napja után, egy hívás érkezett Missouri állam egyik rendőrségére. A bejelentő egy meztelen férfit látott az utcán. Vicc volt vagy sem, a rendőrök könnyedén leellenőrizhették a bejelentés valósságát, és kimentek a helyszínre. A bejelentés nem csak hogy nem tréfa volt, de egy hosszú és bizarr nyomozás kezdete is egyben. A férfin egy nyakörvön kívül, amihez egy vörös póráz kapcsolódott, nem volt más. A férfi alig tudott megszólalni, és a lába is megsérült. Szemei duzzadtak és vörösek voltak, úgy tűnt, mint akit zavar a napfény. 

Egy parkolóőr mondta el a rendőröknek, hogy látott kiugrani egy férfit a második emeletről a Charlotte Street 4315. számú házból. Ez a parkolóőr kérte meg az egyik szomszédot, hogy hívja ki a rendőrséget. 

A kábult férfinek sebhelyek voltak a szeménél, szájánál és a mellkasán is. Amikor már képes volt rá, elmondta a rendőröknek, hogy Chris Bryson-nak hívják, majd megpróbálta leírni a helyet, ahonnan sikerült elszöknie. Valamiért először hazudott, és azt állította, hogy egy nő és egy férfi vette fel őt a kocsijukba, ám később állítását módosította, miszerint, csak egy férfi volt az, aki felvette őt. A 22 éves férfi azt mondta, egy barna Toyota állt meg mellette az úton, és a vezetője egy partira invitálta őt, majd elvitte a házához. Szökése előtt már jó pár nappal, március 29-én történt ez. Állítása szerint, ha nem sikerült volna megszöknie a férfi biztosan megölte volna őt. 
Az autó vezetője egy Bob Berdella nevű idősebb férfi volt. A férfi háza bűzlött a sok szeméttől és kutyaürüléktől. Berdella az emeletre invitálta vendégét, aki igencsak meglepődött, amikor egy nagy ütés érte a tarkóját a lépcsőn felfelé menet. Megpróbált felkelni a földről, de ez nem sikerült. Ezután érezte, hogy Bob a nyakába szúrt egy tűt, és valamit beléfecskendezett. Bryson hamarosan elájult. Amikor felébredt egy ágyban találta magát, meztelenül, kikötözve. Fogalma sem volt arról, mennyi ideig volt eszméletlen. Csak később eszmélt rá, hogy Bob egy nyakörvet tett a nyakába és számos pózban készített róla fényképeket is. Mindent megörökített magának, amit Brysonnal tett. Ezután valami erős szagú anyagot kent Bryson szemébe, ami rettentően csípett… de ez még mind semmi volt ahhoz képest, ami ezután következett. 

Bryson hamarosan rájött, hogy elrablója nem fogja őt elengedni, és fogalma sem volt arról, mit tegyen. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen dologba csöppent bele. Választhatott, vagy együttműködik Bobbal és így kaphat némi engedményt, vagy ellenáll és örökre ott marad az ágyhoz kötözve. A férfi beleegyezett az együttműködésbe miközben próbálta kitalálni, hogy szökjön meg. A következő négy napban sem sikerült megszöknie Bob házából, így kínzásokat, sokkolásokat és szexuális zaklatásokat kellett kiállnia, miközben fogvatartója bedrogozta őt. Néha szennyvizet fecskendezett Bryson torkába, vagy megverte őt egy acélrúddal. Figyelmeztette őt, hogy „elődei” nagyrészt neveletlenségük miatt haltak meg. 

Egyik nap Bob nagy hibát követett el: Bryson kezeit nem az ágyhoz kötözte ki, és elment otthonról, így Bryson megkísérelhette a szökést, ami mint tudjuk sikerrel járt. Most már biztonságban volt. 

A nyomozók kiderítették, hogy az ominózus házban egy Robert Berdella nevű férfi él. Amikor a nyomozók kimentek a férfi házához nem találták őt otthon, amikor azonban hazaért azonnal letartóztatták. Amikor a férfi megkérdezte, miért is zaklatják őt a nyomozók, azt felelték, egyelőre nem válaszolhatnak a kérdésére, viszont átkutatnák a házát. Az alsó szinten a rengeteg szeméttől eltekintve semmit sem találtak, így megcélozták az emeletet, ahol Brysont állítása szerint fogva tartották és megkínozták. 

Ahogy azt Bryson már egyszer leírta, megtalálták a zárt szobát, benne egy ággyal és egy tévével. Az ágy mellett kötelet, elektromos vezetékeket és egy fecskendőt is találtak. A padlón pornóújságok hevertek szerteszét, egy dobozban pedig megtalálták a Brysonról készült polaroid fotókat. 

Amikor a rendőrök bementek Berdella szobájába is, koponyákat és fogakat találtak, valamint videokazettákat, amin más férfiak voltak láthatóak. Némelyik már holtan. A házban találtak még különböző okkultizmussal kapcsolatba hozható dolgokat, maszkokat és könyveket. A nyomozók elindultak Bob boltjába, ami a város másik végén volt és a Bob's Bazaar Bizarre nevet viselte. Ezután a szomszédait is kikérdezték, akik szerint Bob egy rendes és segítőkész fickó volt. 

Hamarosan kiderült, hogy Bobot 3 évvel ezelőtt is őrizetbe vették a 19 éves Jerry Howell és a 25 éves James Ferris eltűnése miatt. Akkor egy Todd Stoops nevű férfi állította, hogy Bobbal látta utoljára a két fiút. Ezekután érdekes módon Todd Stoops maga is eltűnt. A rendőrök egy ideig Bobon tartották a szemüket, de mivel a férfi mindent tagadott és semmi bizonyíték nem szólt ellene, ejtették a vádat. 

Mikor Bob szomszédai megemlítették a rendőröknek, hogy a férfi gyakran szokott „dolgozni” éjszaka a hátsó kertben, azok nem tétlenkedtek. Felásták a kertet és meg is találták, amit kerestek, többek között koponyákat és egyéb emberi maradványokat. A házban találtak még egy láncfűrészt is emberi hajjal, vérrel és húsmaradványokkal.

Bob Berdella 1949. január 31-én született Ohioban. Az iskolában elég jól tanult, főleg a művészet érdekelte. 1967-ben, apja halála után Kansasbe utazott abban a reményben, hogy egyszer professzor lehet a helyi művészeti egyetemen. Ehelyett szakács lett. Néhány drogügye miatt már benne volt a rendőrségi nyilvántartásban, de börtönben még sosem ült. Most azonban nem kerülhette ezt el. Vallatása december 13-án kezdődött, 3 napig tartotta magát, aztán mindent bevallott. 

Bob 1984-ben kezdett gyilkolni, első áldozata Jerry Howell volt. Bob és ő már hónapok óta ismerték egymást, szexuális kapcsolat volt közöttük. Július 4-én este is találkoztak. Bob megkötözte és megkínozta a férfit ugyanúgy mint ahogy ezt a későbbiek során Brysonnal tette. A testet feldarabolta majd táskákba pakolta az egyes részeket. 

A következő áldozat Robert Sheldon, 1985. április 10-én tűnt el. Bob 14-én ölte meg, feldarabolta és testét elásta a kertben, fejét pedig néhány napig a hűtőjében tartotta. 

Csak néhány hónap telt el míg Bob megtalálta következő áldozatát, Mark Wallace-t. Ő a „szerencsésebbek” közé tartozott, Bob hamar megölte. Walter Ferris is hasonlóképp végezte mint a többiek, bár őt a sok befecskendezett drog ölte meg. A már feljebb említett Todd Stoopst július 1-én ölte meg, feldarabolta, és a tetstet majdnem egy hétig a lakásában tartotta mielőtt elásta volna. 

Az utolsó áldozat egy férfiprosti, Larry Pearson volt. Bob őt tartotta legtovább fogva, viszont ő is volt az egyik legkezelhetőbb áldozata, ezért rajta nem kellett annyi drogot alkalmaznia. A férfit majdnem hat hétig tartotta fogva. Ennyi idő után Pearson úgy gondolta, hogy ami sok az sok és megpróbált visszavágni Bobnak, aki ekkor megölte. Testét feldarabolta, fejét pedig a hűtőbe tette. 

Bobot december 19-én ítélték el, életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Ezt azonban nem ülhette le, 1992. október 8-án meghalt szívinfarktusban, így mindössze 4 évet ült le büntetéséből. Bobot apja mellé temették egy ohio-i temetőben.

 

 

 Nem csoda, hogy John Wayne Gacyt mindenki kedvelte, aki csak ismerte. Egy éles eszű üzletember volt, aki ha éppen nem a karrierjét építgette, akkor partikat rendezett barátainak, vagy bohócnak öltözve szórakoztatta a helyi kórházban betegeskedő kisgyerekeket. Az emberek Gacyt egy nagylelkű, keményen dolgozó embernek ismerték, aki odaadóan szereti családját és környezetét. Ám Gacynek volt egy olyan oldala is, amelyet csak kevesen ismerhettek…

 

1978. május 22-én Jeffrey Ringall éppen hazafelé tartott egy szabadságából. Úgy döntött elmegy New Townba, ahol számos bárt és diszkót látogathat meg. Miközben sétálgatott hirtelen elállta az útját egy fekete Oldsmobil. Az autót vezető férfi beszélgetésbe elegyedett vele, majd megkérdezte, lenne-e kedve elszívni vele egy kis füvet, miközben körbeautózzák a várost. Ringall örült a meghívásnak, és beleegyezett a dologba. Beszállt az autóba és rágyújtott egy füves cigire. Még félig sem szívta el a cigit, az idegen egy kloroformmal átitatott kendőt nyomott az arcába. Ringall elvesztette öntudatát. Amikor felébredt, egy szobában találta magát, és egy jól megtermett meztelen férfit látott maga előtt, és néhány műpéniszt a földön. Ezen a délután megerőszakolta, megkínozta és elkábította az idegen férfi. 

Következő reggel Ringall Chicagoban, a Lincoln Parkban tért magához. Elment a barátnőjéhez, onnan pedig a kórházba, ahol hat napot töltött. Ezutána elment a rendőrségre, ahol a kevés információ ellenére elkezdték keresni támadóját. Zúzódásai és égési sebei ellenére Ringall szerencsés volt, hogy túlélte a dolgot. Ő egy volt a kevés áldozat közül, aki túlélte Gacy játékait. Három év alatt Gacy több mint 30 fiatal fiút kínzott és ölt meg. A holttesteket a ház padlódeszkái alatt vagy a helyi folyóban találták meg.

John Wayne Gacy 1942. március 17-én látta meg a napvilágot Chicagoban, az Edgewater kórházban. Két testvére volt, Joanne és Karen.

Annak ellenére, hogy az ifjú Gacy nem volt túl népszerű gyerek az iskolában, a tanárok kedvelték. Normális gyermekkora volt, kivéve apjával való kapcsolatát és néhány apróbb balesetet, amelyek hatással voltak rá. 

Amikor 11 éves volt éppen hintázott, amikor leesett és fejbe verte a hinta, ami egy vérrögöt eredményezett az agyában. Ezt 16 éves koráig nem távolították el. Ebben az időszakban gyakran elvesztette az eszméletét.

Tizenhét éves korában szívproblémát állapítottak meg nála. 

Tinédzserkora vége felé apjával elég rosszra fordult a kapcsolata. Apja alkoholista volt, aki gyakran tettekkel és szavakkal is bántalmazta családját. Ennek ellenére Gacy szerette apját. Sajnos nem tudott elég közel kerülni apjához mielőtt az meghalt, és ezt egész életében sajnálta.

Az 1960-as években Gacy elvégzett egy üzleti főiskolát. 

Ebben az időben egészsége ismét rosszra fordult. Felszedett jó pár kilót és kiújultak szívpanaszai, valamint gerincproblémái. 

Gacy igen aktívan vett részt a közösségi életben és legtöbb idejét ezzel töltötte. 

1964-ben Gacy összeházasodott Marlynn Myerssel, akinek a szülei birtokolták a Kentucky Fried Chicken hálózatot Iowaban. Gacy is itt kezdett el dolgozni. A Gacy családban hamarosan két gyermek is született, egy fiú és egy lány. 

Pletykák kezdtek elterjedni Gacy szexualitásáról, mert mindig fiatal fiúk voltak a közelében, akik neki dolgoztak a gyorsétteremben. De az emberek nem hittek ezeknek a pletykáknak, egészen 1968. májusáig, amikor kiderült az igazság. Gacyt megvádolták, egy tinédzser fiúval, Mark Millerel való szexuális kapcsolattal. A fiú azt állította, hogy Gacy megerőszakolta őt. Gacy mindent tagadott, ám nem Miller volt az egyetlen fiú, aki ilyesmiket állított róla. 

Ezekután Gacyt pszichológiai teszteknek vetették alá, amik alapján egészségesnek bizonyult. Ennek ellenére bűnösnek nyilvánították és tíz év börtönt kapott. Előbb szabadult, csak 8 hónapot kellett leülnie; ezek után elvált feleségétől, mert megromlott a házasságuk. 

Amikor Gacy kikerült a börtönből, teljesen letaglózta a hír, hogy apja meghalt. Ezután depresszióssá vált, amiért sosem köszönhetett el apjától. Anyjához költözött és egy étteremben dolgozott szakácsként. Négy hónappal később úgy döntött ideje újra egyedül élnie. Chicago külvárosában vettek egy házat, amelynek egyik felében Gacy, a másikban pedig a testvérei és az anyja élt. 

Gacy nagyon jól érezte magát itt, és hamarosan össze is barátkozott szomszédaival, Edward és Lillie Grexaval. Meg is hívta őket egy karácsonyi vacsorára. Nem sokkal ezután Gacyt megvádolták azzal, hogy egy fiatal fiút vitt fel magához, és szexuális kapcsolatot létesített vele. Ám ezeket a vádakat elejtették ellene, így továbbra is szabad emberként élhette életét. 

1972. június 1-én Gacy elvett egy kétgyermekes anyát, Carole Hoffot. Hamarosan össze is költöztek. Grexaékat szinten minden héten meghívták magukhoz, akik egy idő után furcsa szagokra lettek figyelmesek a házban. Lillie biztos volt benne, hogy egy patkány döglött meg valahol a lakásban. Gacy a ház alatt összegyűlt esővizet hibáztatta a rossz szagért. Annak ellenére, hogy sok szomszéd, barát, és családtag érezte a furcsa szagot, ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy mindig elmenjenek a partijaira. 

1974-ben Gacy belefogott egy vállalkozásba, amiben fiatal fiúkat alkalmazott segédként. Barátainak azt mondta, azért alkalmazta a fiatalokat, mert azoknak kevesebbet kell fizetni. De ez persze hazugság volt, mert mindig elcsábította fiatal munkásait. Homoszexuális vágyai egyre inkább nyilvánvalóvá váltak barátai és felesége előtt. Carol homoszexuális magazinokat talált a házban, és férje egyre kevesebbet tartózkodott otthon. 

Gacy az egyik fiút, a 16 éves Tony Antonuccit is el akarta csábítani, de meghátrált, amikor a fiú rátámadt egy székkel. Gacy otthagyta őt, de többször is próbálkozott még, sikertelenül.

A 17 éves Johnny Butkovich is beállt Gacyhez dolgozni annak vállalkozásába, és jó munkakapcsolatba kerültek. Ám egy idő után Gacy rendszeresen nem adta meg a fiúnak a fizetését, amiért az dühös lett és egy este meglátogatta munkaadóját a házában. Heves vitába kezdtek, majd a fiú beült a kocsijába, és elhagyta a házat. Ám többet sosem látták őt élve.

Michael Bonnin, aki szintén 17 éves volt, 1976-ban tűnt el, őt sem látták viszont élve. Nem sokkal ezután Gregory Godzik és a 19 éves John Szyc is eltűnt. Robert Gilroy 1977. szeptemberében tűnt el, amikor egy lovasversenyre igyekezett. Több mint egy évvel később Robert Piest következett. A rendőrség sehol nem találta a 15 éves fiút, és úgy döntöttek, ellátogatnak ahhoz a férfihoz, aki az állást ajánlotta neki. Gacyt bevitték kihallgatni, hátha tud valamit az eltűnt fiúról de Gacy azt állította semmit sem tud róla.

Kozenczak nyomozó úgy döntött, utána néz Gacynek és meglepődve látta, hogy pár éve elítélték kiskorúak molesztálásáért. Szerzett egy házkutatási parancsot, és 1978. december 13-án beléptek Gacy házába a Summerdale Avenuen. Ezalatt Gacy épp nem tartózkodott otthon. A rendőrök a következő dolgokat találták a házban, amelyek esetleg bizonyítékként szolgálhatnak:

     

  • egy doboz marihuána
  •  

  • egy ékszeres doboz két rendszámtáblával, és gyűrűkkel
  •  

  • hét svéd erotikus film
  •  

  • egy rugós kés
  •  

  • egy telefonkönyv
  •  

  • bilincs
  •  

  • egy pisztoly
  •  

  • egy rendőrjelvény
  •  

  • ruhák, amelyek Gacynek túl kicsit lettek volna
  •  

  • egy kötél
  •  


Gacyt őrizetbe vették, de egyelőre semmi igazi bizonyítékot nem találtak ellene, úgyhogy csak a marihuána birtoklása miatt tarthatták bent. Kihallgatták barátait is, de azok szentül hitték, hogy Gacy nem lehet képes gyilkosságra. További vizsgálódások során kiderült, hogy a Gacy ékszeres dobozában talált gyűrűk, egy Szyc nevű tinédzserfiúhoz tartoznak, aki nem olyan rég tűnt el. Továbbá felfedezték, hogy Gacy három másik korábbi alkalmazottja is rejtélyes módon eltűnt. Találtak még egy receptet is, ami Piest nevére volt kiállítva. Kis idő múlva a rendőrök ismét átkutatták Gacy házát. Gacy bevallotta, hogy megölt egy embert, de önvédelemből, és a testet eltemette a garázsa alatt. Ám a rendőrök előbb inkább felásták a Gacy háza alatt lévő kis helyet, és hamarosan rá is leltek egy holttest maradványaira. 
1978. december 22-én Gacy végül bevallotta, hogy több mint 30 ember meggyilkolása szárad a lelkén, akiket a háza alá temetett el. Elmondta hogy megbilincselte, majd meg is erőszakolta őket. Hogy sikoltozásukat ne hallja meg senki, általában egy zoknit tömött a szájukba, majd egy kötéllel megfojtotta őket. Néha a holttesteket egy ideig az ágya alatt tárolta mielőtt eltemette őket. 

Az első napon a rendőrök két testet találtak meg. Gacy elmondta, hogy néha több embert is megölt egy nap alatt. December 28-ára a rendőrök összesen 27 holttestet találtak Gacy háza alatt. Néhány testet a közeli Des Plaines folyóban találtak meg. Piest testét még egy jó darabig nem találták, majd Gacy bevallotta, hogy az Illinois folyóba dobta holttestét. A kutatás a végéhez ért, Gacy tárgyalása viszont még csak most kezdődött.

1980. február 6-án kezdődött el a tárgyalás. Meséltek Gacy furcsa dolgairól egykori munkásai is, akiket megpróbált elcsábítani vagy megbilincselni. Február 24-én behívták tanúnak Jeffrey Ringallt is. Ám az hamarosan elvesztette önuralmát, és hisztérikusan ordítozni és sírni kezdett, így ki kellett vezetni a tárgyalóteremből. Gacy semmi jelét nem mutatta, hogy ez kicsit is meghatotta volna őt.

Ezután behívták Gacy anyját is, aki elmesélte fia hányatott gyermekkorát. A védelem ezután behívott egy pszichiátert, aki szerint Gacy nagyon intelligens, de valószínűleg borderline skizofréniában szenved. A védelem szerint Gacy nem volt beszámítható állapotban, amikor a gyilkosságokat elkövette. Néhány hét múlva az esküdtszék visszavonult, és mindössze két óra alatt meghozták döntésüket. Gacyt bűnösnek találták 33 fiatal fiú meggyilkolásában. 
Gacyt a börtönbe vitték, ahol több év után végül méreg
injekcióval végezték ki 1994. május 10-én. 

 Már több, mint öt éve annak, hogy elhangzott az egész sorozatot beindító, örök érvényű mondat: "Apa vadászni ment, és több napja nem jött haza". Ekkor a fivérek, Sam és Dean Winchester útra keltek, és elkezdték keresni apjukat, akik anyjuk halála után vágott neki a démonok levadászásának. Az egész első évadban az úgynevezett monster of the week stílus dominált, vagyis minden héten egy másik rémséggel kellett leszámolniuk. Miután megtalálták apjukat, megtudták anyjuk halálának valódi okát, és megismerték Azazelt, a Sárgaszeműt, akinek már a kezdetek óta tervei voltak a fiatalabb Winchesterrel, Sammel.

 

 

Miután levadászták a démont, megannyi másikat engedtek szabadjára, így ismét rendett kellett tenniük a világban, ám már akkor elkezdődött valami. Valami, ami a jelenleg futó évadban a főszerepet kapta.Megjelent Lilith, aki nem más, mint Lucifer jobbkeze, és aki képes kiengedni a Bukott Angyalt börtönéből. És ha az Ördög elszabadul, akkor a világ gyorsan elérkezik a pusztulás szélére. Samben egyre inkább erősödni kezdtek a démoni érzések, hiszen okkal halt meg anyjuk, okkal választotta, hogy élete végéig harcolni fog: az ereiben a leginkább gyűlölt lények vére csörgedez, hiszen Lucifernek tervei vannak vele.

 

 

Miután Dean megjárta a Poklot is bűneiért, az angyalok is beszálltak a játszmába. Az angyalok. akiket egyáltalán nem érdekel a Föld és az emberek sorsa. Miután a testvérek önszántukon kívül szabadjára engedték a Sátánt, megkezdődött az igazi túlélésért folyó harc, amelyben a világ sorsa a tét: kezdetét vette az Apokalipszis. A világvége, amelyet már a Bibliában is megjósoltak. Kezdetét vette egy olyan harc, ahol a két testvérnek egymással szemben kellett volna állni, hiszen Samet egész életében erre készítette fel a gonosz, ő Lucifer tökéletes porhüvelye, a test, amelyben a gonosz tovább élhet. Dean pedig Mihály arkangyal tökéletes bábja lehetne, ám a testvéri szeretet ennél sokkal erősebb, így más megoldást kell keresni arra, hogy megöljék a gonoszt, aki már elszabadította az Apokalipsis négy Lovasát: Háborút, Éhínséget, Pestist és Halált.

 

 

A hatalmas küzdelem már megannyi áldozatot követelt, és egyre inkább azt az érzést erősítette mindenkiben, hogy az Ördögöt nem lehet megölni: nem is, de vissza lehet zárni oda, ahonnan elszabadult. Ehhez a Lovasok gyűrűjére van szükség... de vajon képesek lesznek legyőzni a legnagyobb gonoszt, aki elpusztítaná a világot? Vagy önmagukat kell feláldozniuk?

 

 A macskaügyességű, vérszomjas és kegyetlen gyilkos egy sötét londoni nyomornegyed utcalányai közül szedte áldozatait. Az 1888-as év gyilkosát soha nem fogták el, a rendőrség mégis lezárta az ügyet. Vajon miért?

A rendőrségre egy nagyobb méretű levél érkezett, benne egy emberi vesedarabbal: “Ezt a fél vesét egy nőből szedtem ki. A másik felét megsütöttem és megettem."
A feladó a boríték szerint a “pokolból" írt. 1888 őszét írjuk, rövidesen egész London tudja, hogy a hátborzongató levél Hasfelmetsző Jacktől származik, aki akkor végzett negyedik, nyilvánosságra került áldozatával, a negyvenhárom éves Catherine Eddowesszel.

Mind a négy nő szánalmas, öregedő, elnyűtt prostituált volt, akik a Whitechapel nyomornegyedben voltak kénytelenek megalázó foglalkozásukat űzni. A legszerencsétlenebb szegények valóságos emésztőgödre volt ez a környék: keskeny utcák és sikátorok vezettek a kocsmák, bordélyházak és ópiumbarlangok mocskos útvesztőjébe. A gyerekeknek fele sem érte meg az ötéves kort, és e züllött, koszos nyomornegyed minden apró helyiségében gyakran heten zsúfolódtak össze.

Ilyen kilátástalan körülmények között sok nőnek nem volt más választása, minthogy utcalány legyen, ha el akarta kerülni a kegyetlen éhhalált. Érthetetlen módon éppen ezek a lányok lettek a Hasfelmetsző áldozatai, akit soha nem azonosítottak, és nem is tartóztattak le.

Halál a sűrű ködben

Első áldozata a negyvenkét éves Mary Ann “Polly" Nichols volt, akinek augusztus 31-én éjszaka vágta át a torkát. Miközben a lány haldoklott a koszos kis sikátorban, gyilkosa huszonöt centiméter hosszú késével felhasította a hasát. Nyolc nap múlva a 47 éves, tüdőbajos “Sötét Annie" Chapmant ugyanilyen eszközzel és módon küldte a másvilágra.

Ekkor kezdték emlegetni még egy whitechapel-i utcalány meggyilkolását. Őt ugyan egyszerűen leszúrták, ezért a rendőrség nem hozta összefüggésbe a Hasfelmetszővel, de a közvélemény rémült felháborodása arra kényszerítette a hatóságokat, hogy erősítést küldjenek a nyomornegyedbe. Az

aggódó londoni üzletemberek által támogatott Whitechapeli Polgárőrségbe pedig egymás után jelentkeztek a magándetektívek és a polgári önkéntesek. Az erősödő félelem leleplezte a viktoriánus világ sötét oldalát. Az elkényelmesedett társadalom sokáig nem törődött azokkal a kegyetlen körülményekkel, amelyekbe a szegényeket kényszerítette.

Abban a korban, amikor a nemi életről nem is tettek említést, az úgynevezett “tisztességes emberek" szemet hunytak a város számtalan prostituáltjának tevékenysége fölött.

Továbbra is a figyelem középpontjában maradt viszont a gyilkos, aki vörös tintával írta első, tettével kérkedő levelét, és “Hasfelmetsző Jack" aláírással látta el. Gúnyolódása, hogy a rendőrség soha nem fogja el, megalapozottnak tűnt, de a gyilkosságok bizonyos rendszeresen ismétlődő motívumait sikerült meghatározni.

Orvosszakértők megállapították, hogy a gyilkos balkezes és jártas az anatómiában, nagy szakértelemmel és pontosan tudja eltávolítani az emberi testrészeket.

Az is kiderült, hogy a bűntényeket este 11 és hajnali 4 óra között követte el. Mindez azonban nem jelentett elegendő támpontot. A nyomozók ekkor a gyilkosságokban ártatlan embereket kezdtek üldözni csupán azért, mert ismert visszaeső bűnözők, szexőrültek, elmebeteg sebészek vagy éppen hentesek voltak. A gyanúsítások azonban sorra eredménytelennek bizonyultak.

A gyilkos merényletei egyre merészebbek és visszataszítóbbak lettek. Szeptember 30-án éjfél után azonban megzavarták, amikor a 45 éves Elizabeth, “Hosszú Liz" Stride torkát vágta el, ezért a Hasfelmetsző gyorsan eltűnt az éjszaka ködében, áldozatát holtan hagyta, de nem csonkította meg. Amikor megtalálták a nőt, egyik kezében egy fürt szőlőt, másikban édességet tartott. A tanú, aki megzavarta a gyilkost, hallott ugyan lépéseket, de a tettes arcát nem látta.

A szokott kedvtelésétől megfosztott Hasfelmetsző negyvenöt percen belül újra támadt. Áldozata akkor Eddowes volt, megölte és kibelezte, veséje egy darabját postán küldte el a rendőrségnek. Néhány méterrel arrébb az őrszem meglepő módon semmit sem hallott.

Ezen a mozgalmas éjszakán, amikor a nyomornegyed minden sarkán állt egy rendőr, és mindenfelé járőröztek, a feltehetően véres ruhájú gyilkosnak megint sikerült elmenekülnie.

Egy gyanúsított a királyi udvarból

A Hasfelmetsző a kettős gyilkosság után hat hétig visszavonult. A nyomozás eközben meglehetősen érdekes irányt vett.

Stride és Eddowes meggyilkolásának éjszakáján egy járőr feltartóztatott egy meglehetősen elegáns urat, akit egy whitechapeli utcalánnyal látott beszélgetni. Amikor kikérdezte a választékos beszédű és modorú gyanúsítottat, aki orvosnak mondta magát, és egyáltalán nem illett a mocskos környezetbe az meggyőzte a rendőrt, hogy engedje szabadon.

Természetesen a pletykák azonnal terjedni kezdtek. Vajon előkelő társaságból való a gyilkos, és valamilyen őrült megszállottság vonzza a nyomornegyedekhez és azok szerencsétlen prostituáltjaihoz?

Majdnem egy évszázadon át volt gyanúsított Clarence hercege, Viktória királynő unokája. A korabeli újságok azonban soha nem említették ezt, hiszen a herceg a trónörökös, Edward walesi herceg (a későbbi VII. Edward király) legidősebb fia volt. A herceg labilis elmeállapota közismert volt akkoriban.

Akik őt tartották Hasfelmetsző Jacknek, arra hivatkoztak, hogy az utolsó gyilkosság után a herceget elmegyógyintézetbe vitték, és 1892-ben bekövetkezett haláláig ott tartották.

Egy jól időzített öngyilkosság

A legvisszataszítóbb gyilkosság november 10-én kora reggel történt. Hajnali háromnegyed négykor a szomszédok arra ébredtek, hogy sikoltozás hallatszik a 24 éves Jane “Fekete Mary" Kelly szobájából. Amikor a háziúr szolgája nappal bemerészkedett, nyilvánvalóvá vált, hogy Hasfelmetsző Jack járt ott, kihasználva az áldozat félreeső lakásának háborítatlanságát. A holttestet gondosan kibelezte, szívét és veséjét eltávolította, a testrészeket pedig körberakta a szobában.

Ez a brutális és különös gyilkosság volt az utolsó, amelyet hivatalosan Hasfelmetsző Jack számlájára írtak. A rendőrség heteken belül lezárta az ügyet, anélkül hogy a felháborodott közvéleménynek bárminemű magyarázatot adott volna. A Whitechapeli Polgárőrség néhány tagjával bizalmasan közölték, hogy a gyilkos, miután beismerte tetteit, a Temzébe ölte magát. Sokan azt gyanították, hogy hivatalos részről szándékosan eltussolják az ügyet, hogy mentsék Clarence hercege vagy egy gazemberré lett rendőrtiszt jó hírét.

Ami a vízbefúltat illeti, “Fekete Mary" Kelly meggyilkolása után valóban kifogtak egy öngyilkost a Temzéből. Egy sikertelen ügyvéd, Montague John Druitt anyja elmebetegsége miatti elkeseredésében december 3-án vízbe ölte magát. Búcsúlevelét soha nem hozták nyilvánosságra, és könnyen elképzelhető, hogy ő tette azt a bizonyos vallomást, amelyre a rendőrség az ügy lezárásakor hivatkozott.

Druitt, egy arisztokrata orvos család sarja előkelő angol iskolába járt, és jó kapcsolatban állt a társadalom felső köreivel. A Nagy-Britannia legősibb és legelőkelőbb családjainak sarjait tömörítő Az apostolok klub tagja volt. Köztudott volt róla, hogy gyűlöli a nőket.

1888. július 1-jén Mrs. Druittot beszállították egy elmegyógyintézetbe. Fia rendszeresen látogatta, és valószínűleg egyre jobban rettegett saját elmeállapota miatt. Bárhonnan ment is anyjához a kórházba (akár irodájából, akár abból a fiúintézetből, ahol szerény keresetét testnevelő tanárként egészítette ki), keresztül kellett haladnia a Whitechapel kerületen.

Vajon Druitt félelmeiből és nőgyűlöletéből született-e meg az a szörnyeteg, aki Hasfelmetsző Jacknek nevezte magát? Testvére, William októberben szellemi kimerültség és abnormális viselkedés jeleit fedezte fel rajta. November 30-án Druittot rövid úton elbocsátották iskolai állásából.

Egyesek véleménye szerint klubja, Az apostolok mindent elkövetett jó hírnevének megőrzése érdekében. Talán a klubtársak javasolták Druittnak az öngyilkosságot, vagy éppen ők ölték meg őt, hogy véget vessenek kielégíthetetlen és barbár szenvedélyének. Utána pedig rávették a hatóságokat, hogy ne fedjék fel az igazságot, hanem zárják le az ügyet.

A nem kevesebb mint tizennégy gyilkosság elkövetésével gyanúsított ismeretlen támadónak három hónapos rémuralma alatt ténylegesen talán öt áldozata volt. A vér bűvöletében élő Hasfelmetsző Jacket, aki úgy választotta ki áldozatait, hogy a helyszínek Whitechapel térképén keresztet alkossanak, valószínűleg soha nem fogják azonosítani, még kevésbé megérteni.

Sorozatgyilkosok: Csikatilo

2011.08.10. 14:41

 Amikor az első testet megtalálták, az szinte már csak csontváz volt. Bár a terület csak 50 yardnyi volt, a testet mégsem vette észre senki, csak mikor már oszlásnak indult. Még volt egy kis hús a csontokon és fekete haj a koponyán. A férfi, aki megtalálta a maradványokat azonnal jelentette a dolgot a helyi, dél-oroszországi rendőrségnek.

A testen nem volt beazonosítható ruha. A fülek épségben maradtak, így látni lehetett a fülbevalók helyét, amiből arra következtettek, hogy az áldozat nő volt. Azt is megállapították, hogy az áldozat harcolt támadójával, mert két bordája is el volt törve. Szemét egy késsel kivágták, és a medence tájékán is volt jó néhány vágás. 
A rendőrség úgy vélte, hogy egy dühöngő őrülttel lehet dolguk. 
Kaptak egy bejelentést egy 13 éves eltűnt lányról, Lyubov Biryukról, aki Novocherkassk-ban lakott. A nyomozók felhívták az eltűnt lány bácsikáját, hogy megnézze annak maradványait. 
Néhány órával később Mikhail Fetisov őrnagy megérkezett a helyszínre Rostovból, a legközelebbi nagyvárosból. Másnap a nyomozók találtak egy fehér szandált, és egy sárga táskát. A halott maradványairól ujjlenyomatot vettek és így kiderült, hogy a test Lyubové. Viszont a test közelében semmi olyan nyomot nem találtak, ami segíthetett volna kideríteni, hogy ki ölte meg őt. A lány ruhája is hiányzott. 
A boncolás során kiderült, hogy a lányt hátulról ütötték le. Huszonkét szúrásnyomot találtak a testén. A rendőrség a következő személyekre koncentrált, hogy megtalálják a lehetséges gyanúsítottat: mentálisan beteg személyek, fiatalkorú bűnözők, vagy valaki, akit már köröztek szexuális bűntények miatt. 
Hamarosan újabb holttestet fedeztek fel.

Kevesebb mint két hónappal később egy hazafelé tartó munkás, a sínek mellett emberi maradványokra lett figyelmes. Kiderült, hogy a holttest már vagy hat hete ott van, és egy felnőtt nőé. A nyomozók felfedeztek egy-két hasonlóságot az előző és eközött a gyilkosság között. Mindkettőn szúrt sebek voltak, és kivágták a szemeiket. 
Egy hónappal később is felfedezték egy nő maradványait, az ő sérülései is hasonlóak voltak az előzőekéhez. Azt, hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik a környéken, senki nem akarta beismeri, mindezt három különböző gyilkos számlájára írták. 
Fetisov egy 10 emberből álló csapatot szervezett és aktív kutatásba kezdtek. Eközben a 37 éves Viktor Burakovot is bevetették az ügy kivizsgálásában. 
Még ugyanebben a hónapban ráakadtak a negyedik áldozatra. Hat hónappal ezelőtt ölték meg, nem messze attól a helytől, ahol a második áldozatra bukkantak. Ez az áldozat egy tinédzser lány volt, ugyanolyan sérülésekkel, mint az előző három. Minden amit ekkor tudtak, hogy a gyilkos feltehetőleg férfi, és nem dohányzik. Valamint abból, hogy az áldozatok szemei hiányoztak, arra következtettek, hogy a gyilkos még eltöltött egy kis időt az áldozatokkal miután megölte őket. Burakov első igazi feladata az volt, hogy indítson egy nyomozást Novoshakhtinskben, ahol egy 10 éves kislány eltűnését jelentették be.

Olga Stalmachenok 1982. december 10-én éppen zongora tanfolyamra igyekezett. Miután elindult otthonról, soha többé nem látták. Burakov kikérdezte a szüleit, és a szökést kizárta. Szülei kaptak egy furcsa levelet a „Szadista fekete macskától”, amiben az állt, hogy lányuk egy közeli erdőben van, és hogy a következő évben még 10 áldozatot fognak ott találni. Burakov ezt csak tréfának tartotta, de tartott tőle, hogy a lány meghalt.
Végül április 14-én találták meg holttestét egy mezőn. A rendőrök mindent a helyén hagytak, míg Burakov megérkezett a helyszínre. Mivel télen ölték meg a lányt, a holttest viszonylag jó állapotban maradt meg, így jól kivehetőek voltak a kés okozta sebek. A koponyán lyukak éktelenkedtek, akárcsak a mellén és a hasán. Mint a többi áldozatnak, neki is kivágták a szemét. 
Burakov ekkor már tudta, hogy egy sorozatgyilkossal állnak szemben, aki nem hagy semmi nyomot maga után. Ezekről a bűntényekről csak a nyomozók egy kis része tudott. 
Burakov úgy gondolta, a gyilkosnak van egy kocsija. Abban is biztos volt, hogy a férfi nem riasztotta meg az embereket, amikor feltűnt. 
A nyomozók a szexuális bűntettekre koncentráltak, főleg amik december 11-e körül történtek. Ekkor még nem tudták, hogy egy 15 éves fiút is megöltek nem messze Shakhtytól. Egy ideig még nem is találtak rá. 
Néhány hónappal később pár fiú nem messze Rostov-on-Don-tól egy erdős területen csontokra bukkant. Egy 45 éves nőt szintén meggyilkoltak a télen. Hamarosan egy 8 éves fiúra és egy kislányra is rábukkantak, mindkettőt a szokásos módon gyilkolták meg, és szemüket kivágták. 
A rendőröknek az is megfordult a fejében, hogy nem egy ember követte el ezeket a szörnyű tetteket. Ez nem tűnt valószínűnek, de az sem, hogy ennyi féle áldozattípus beindítja ugyanazt a fajta szexuális erőszakosságot egy emberben. 
Ezután tudatták Burakovval, hogy a tettest elfogták, és véget ért az ügy. A férfi bement a börtönbe, hogy minél több dolgot megtudhasson a gyanúsítottról. 

A gyanúsított a 19 éves Yuri Kalenik volt, akit elfogása után rögtön kihallgattak. Nem volt joga sem ügyvédhez, se a hallgatáshoz. Nem is tudta mi történt vele, és mindent tagadott. Azt állította, hogy senkit sem ölt meg. A nyomozók napokig bent tartották Kaleniket és próbálták szóra bírni, ám október 20-án egy újabb holttestre bukkantak. A nőt körülbelül három napja ölték meg, amikor Kalenik már fogságban volt. Nyilvánvaló volt, hogy nem ő ölte meg, és sebei hasonlóak voltak, az eddigi áldozatokéihoz, ám szemei sértetlenek voltak. Lehet hogy változtatott a módszerén, vagy esetleg megzavarták. 
Négy héttel később ismét emberi csontokra bukkantak a közeli erdőben. Az áldozatot a nyár során ölték meg. 
Hamarosan rátaláltak egy fiúra is, akiről kiderült, hogy ő a 14 éves Sergei Markov, akit már december 27-e óta eltűntnek nyilvánítottak. Mikhail Fetisov megvizsgálta a fiú sebeit. Mintegy 70-szer szúrták meg, majd análisan közösültek vele. Immár világossá vált, hogy nem Kalenik felelős a gyilkosságokért. 
Fetisov úgy döntött, kideríti, hogy aznap mi történhetett a fiúval. Gukovo városában kezdte a nyomozást, ahol a fiú élt, és ahonnan azon a napon elment a helyi vonattal. Ugyanebben a városban az egyik szellemi fogyatékosok számára fenntartott iskolából jelezték, hogy a 23 éves Mikhail Tyapin éppen akkor utazott a vonaton, amikor Markov eltűnt. A rendőröknek így egy újabb gyanúsítottjuk akadt, ám hamar kiderült, hogy nem ő a tettes.
Ezután bukkantak rá, az első talán használható bizonyítékra, amikor Markov boncolása során a fiú testében ondót találtak. Ha letartóztatják a gyilkost, meg fogják tudni állapítani a vércsoportját. 
Miután az összes lehetséges gyanúsítottól vért vettek, kiderült, hogy egyiknek sem egyezik a vércsoportja a tettesével. 

1984 során még számos tetemet fedeztek fel a közeli erdőkben. Az elsőt Tyapin elfogása után találták, egy nőt, akit ugyanúgy öltek meg, mint az eddigi áldozatokat. Ám ez esetben az áldozat egyik ujját is levágták, valamint találtak egy lábnyomot is a sárban. A holttest ruháján ondót és vért találtak. Hamarosan kiderült, hogy az áldozat egy 18 éves lány volt, akit egy buszmegállóban láttak utoljára, egy fiúval. A fiút kikérdezték, de volt alibije. 
A laboratóriumi vizsgálatok során megállapították, hogy a gyilkos vércsoportja valószínűleg AB-s.
Három nappal később ráleltek a 10 éves Dmitri Ptashnikovra. Hiányzott a nyelve és a nemi szerve. Emellett a test mellett is találtak lábnyomot, a testen pedig ondót. Ebben az időszakban már néhány tanú is akadt. A fiút utoljára egy magas, szemüveges férfivel látták, de senki nem ismerte fel. Valaki egy fehér kocsit is látott. 
Hamarosan felfedezték egy 17 éves lány holttestét, 39 késszúrással. Ezután két másikat is felfedeztek, nem messze tőle. Az egyiket egy kalapáccsal, a másikat pedig késsel ölték meg. Anya és lánya voltak, akiket egyszerre ért utol a halál. Mire 1984 nyara véget ért, a nyomozók 24 holttestet találtak, valószinűleg mindet egy ember ölte meg. 
A rendőrök úgy érezték, hogy a nyomozás kezd kicsúszni a kezükből, de bíztak benne, hogy előbb-utóbb hibázik a gyilkos. 
Burakov egy új csapatot szervezett be a nyomozásba, több mint 200 embert. Ki kellett találniuk valamit, hogy megállítsák a gyilkost. Emberei ott voltak a busz- és vasútállomásokon, valamint a parkokban is. Még mindig csak annyit tudtak, hogy egy 25 és 30 év közötti férfit keresnek, normál testalkattal és AB vértípussal. A férfi óvatos és rendkívül intelligens, valószínűleg az anyjával vagy a feleségével lakik. Mindenkit, aki megfelelt ezeknek az előírásoknak, vérvizsgálatra küldtek. 
Egyik nap az egyik civil rendőr figyelmes lett egy idősebb férfire a rostovi állomásnál. Egy fiatal lánnyal beszélgetett, és amikor az felszállt a buszra, a férfi leült egy másik mellé. Zanasovszky úgy döntött, kikérdezi. A férfit Andrei Csikatilonak hivták és éppen üzleti úton volt. Arra a kérdésre, hogy miért áll szóba fiatal lányokkal, azt a választ adta, hogy egykor tanár volt és hiányzik neki a fiatalokkal való társalgás. A rendőr elengedte őt, de azért követte. Csikatilo még sok lányt leszólított, köztük egy prostituáltat is, akitől orális szexet fogadott el, ekkor a rendőr közbelépett és elfogta a férfit. Belenézett aktatáskájába is, ahol kést és kötelet találtak, nem pedig üzleti útra használatos dolgokat. Zanasovszky biztosra vette, hogy elfogták a gyilkost, ám annak vértípusa nem AB-s volt , hanem A-s. Ezenkívül a Kommunista Párt tagja volt. Néhány napig bent tartották, de végül kiengedték őt. Úgy hitték, mivel vértípusa nem egyezik, nem ő az emberük.

Nagy nyomás nehezedett a rendőrökre, hogy végre megoldják az ügyet. A következő tíz hónap folyamán csak egy holttestet találtak, Moszkva közelében. 1985. augusztusában újabb test került elő a már megszokott sérülésekkel. Burakov elment Moszkvába megnézni a testet, és azon is az eddigi sérüléseket fedezte fel, így biztos volt benne, hogy a gyilkos valamiért Moszkvába ment. Ám hamarosan vissza kellett térniük Shakhty-ba, amikor előkerült egy 18 éves lány holtteste. Ismét találtak vért (AB típusút) az áldozaton, ami a gyilkostól származott, valamint néhány ősz hajszálat. 
Ebben az időszakban vonták be a nyomozásba Kostoyev nyomozót is. Burakov ismét Dr. Bukhanovskyhoz fordult, megengedte neki, hogy belenézzen az ügy aktájába is, így az sokkal pontosabb jellemzést tudott adni a gyilkosról. Abban mindenki biztos volt, hogy a gyilkos ölni fog amíg el nem kapják, vagy meg nem hal. 
Burakov ezután beszélt egy olyan emberrel is, aki sokkal közelebbről ismerte ezeket a fajta bűncselekményeket: Anatoly Slivkoval, aki hét fiatal fiút ölt meg, és éppen a kivégzésére várt. Ettől sem lettek sokkal okosabbak, és Slivkot nem sokkal a beszélgetés után kivégezték. A gyilkost lehetetlennek tűnt elfogni.
Ám ezután különös módon úgy tűnt, hogy a gyilkosságok abbamaradtak. 

Csupán egy halott nőt találtak Rostovban. 1985 telén és a rá következő év tavaszán nem történt semmi. Júliusban került csak elő egy 33 éves nő teste, de sérülései eltérőek voltak az eddigiektől, csak az egyezett, hogy őt is  megfojtották. Burakov nem hitte, hogy ezt a nőt is az általa keresett gyilkos ölte meg, nem úgy mint azt, akit augusztus 18-án találtak meg. Rajta a szokásos sérüléseket fedezték fel, de a lány el volt temetve és csak keze lógott ki a földből. Burakov rájött, hogy esetleg más holttestek is lehetnek errefelé, amiket nem találtak meg, mert el voltak temetve. 
1986. végén Burakov idegösszeroppanást kapott, így néhány hét szabadságra küldték. 
1988. tavaszáig ismét nem történt semmi. Hamarosan azonban egy újabb holttestre bukkantak, ami ugyanúgy volt megcsonkítva és megfojtva, mint az eddigi áldozatok. Nyomokat nem találtak, leszámítva egy lábnyomot. Az emberek ugyan emlékeztek rá, hogy látták a lányt, de egyedül.
Egy hónappal később egy kilenc éves kisfiú testére akadtak rá. Számos kés ejtette sebe volt, a koponyáját betörték és levágták a péniszét. Mint kiderült a fiú, a két napja eltűnt Aleksei Voronko volt. Egyik osztálytársa látta őt utoljára egy középkorú, bajszos, sporttáskát cipelő férfivel, akinek volt egy aranyfoga. Ez egy jó jelnek mutatkozott, a nyomozók el tudtak rajta indulni, felkeresték a fogorvosokat, és listát kértek azokról, akikre illett ez a leírás. A faluban csak pár ember engedhette meg magának ezt a beavatkozást. 
Jelenleg az tűnt a legéletképesebb ötletnek, hogy még több rendőrt küldjenek ki a pályaudvarokra, hogy megfigyeljék az embereket. A gyilkos most nem csapott le, egészen 1989. áprilisáig váratott magára. 
Ekkor egy 16 éves fiút találtak meg, aki még előző év nyarán tűnt el. Sok helyen megszúrták, és levágták a nemi szervét. 
Május 11-én eltűnt egy 8 éves fiú. Két hónappal később találták meg az út szélén. Abból, hogy az áldozat nem az erdőben volt, a rendőrök arra következtettek, hogy a gyilkos talán módszert változtatott. 
Nem sokkal ezután egy magyar lány, Varga Elena testére bukkantak egy fás területen, messze a busz- és vasútállomásoktól. Egy hét múlva találták meg a tíz éves Aleksei Khobotov-ot, nem sokkal később pedig még két gyerek holttestére bukkantak. 
Burakov új tervet eszelt ki. Kiválasztott néhány állomást, ahol nyilvánvaló felügyeletet biztosítottak, a többi helyen pedig csak civil ruhás rendőrök maradtak, így ez biztonságosnak tűnhetett a gyilkos számára. Mire ezt a tervet érvénybe helyezték volna, a gyilkos lecsapott a Donleskhoz állomástól nem messze egy 16 éves fiúra. Ezután még egy 16 éves fiú, Viktor Tishchenko tűnt el, pár nap múlva találtak rá holtan. Ezúttal felmerült egy ember neve, akivel már találkoztak a nyomozás során, de elengedték, mivel vérmintája nem stimmelt. Ekkor már tudták, hogy ő az emberük és nagyot hibáztak, amikor szabadon engedték. 

Az 54 éves Andrei Romanovich Csikatilo ott volt a Donleskhoz állomáson november 6-án. 1984-ben kikérdezték, majd elengedték. Most ismét látták őt a gyilkosság helyszínén, éppen az erdőből jött ki és megmosta a kezét egy utcai csapnál. 
1990. november 20-án őrizetbe vették Csikatilot. Mint kiderült nem volt egy aranyfoga sem, felesége és két gyermeke viszont igen. Hátitáskájában jó néhány kést találtak. Csikatilot egy cellában tartották, amíg átkutatták a lakását, ahol végül 23 késre bukkantak. Csikatilot több napja tartották fogva és pszichiáterek, valamint maga Burakov is megpróbálta szóra bírni. Néhány nap múlva Csikatilo megtört és összesen 56 gyilkosságot vallott be. Ebből csak 53-at tudtak bebizonyítani: 31 nőt és 22 férfit. 

Csikatilo 1936-ban született egy kis ukrajnai faluban. Volt egy hét évvel fiatalabb húga. Akkoriban nagy volt a szegénység, és a háború miatt a gyerekek is gyakran szembesültek a halottakkal és a halállal. Csikatilo gyermekkora nagy részét egyedül, fantáziavilágában töltötte. A többi gyerek gyakran kigúnyolta őt ügyetlenségéért és érzékenységéért. Anyja meghalt, amikor Csikatilo 37 éves lett. 1978-ban ölte meg első áldozatát. 
Csikatilot 1992. április 14-én állították bíróság elé, de ítéletet csak október 14-én hoztak: Csikatilot bűnösnek találták 53 gyilkosság és 5 nemi erőszak miatt. 
1994. február 5-én, amikor elutasították fellebbezését, bekísérték egy speciális hangszigetelt szobába, ahol egy lövés vetett véget az életének.

 

Énok könyve

2011.08.10. 14:13

 

 

Az őrangyalok könyve


    1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni; amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva. 
    2. És példázatokban beszélve így szólt: - Énok, egy igaz ember, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látta a Szentséges személyét a mennyekben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tőlük hallottam mindent, és tőlük értettem meg azokat, amiket láttam, de mindezek a dolgok nem ezé a nemzedéké, hanem egy távolié, amely majd ezután fog eljönni. 
    3. A választottakat érintően szólok, és az ő számukra szól a példabeszédem: A Szentséges és Hatalmas, a világ Istene eljön majd a lakhelyéről. 
    4. És a földre tapos akkor a Sínai Hegyén; eljön seregeit vezetve; és megmutatkozik a mennyei hatalom minden erejével. 
    5. Félelem szállja meg akkor mind az élőket; és az őrangyalok megrettennek. Rettegés és félelem ragadja meg akkor mind a föld lakóit, bárhol is lakoznak a földön. 
    6. A magas hegyek megrázkódnak, és a magasságok a mélybe szakadnak, és viaszként olvadnak meg a lángokban. 
    7. A föld megnyílik, majd magába omlik, és minden, ami azon van, elpusztul; amikor az ítélet ideje eljön minden emberre, még a választottakra is. 
    8. De a választottaknak mégis békességet ad; megóvja őket, és megkegyelmez nekik. És mindannyian az Istenhez fognak tartozni; boldogok és áldottak lesznek ők, és az Isten dicsőségének fénye ragyog rájuk. 
    9. Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfeddni minden élőt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak. 

    1. Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek működnek, hogy pályájukról nem térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszanak, rendben, mind a kiszabott időben, és nem szegik meg soha a számukra meghatározott rendet. 
    2. Nézzetek a földre, és tartsátok figyelemben a rajta történő dolgokat a kezdettől a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaiból, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra. 
    3. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan borítja be az egész földet a víz, és a felhők, és a harmat, és az esők vizei hogy hullanak rá. 

    1. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa úgy néz ki, mintha elszáradt volna, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielőtt új lombok takarják be őket. 

    1. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévő nap a földre. És a naptól jövő hőség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselődik a nap hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt. 

    1. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümölcsöket teremnek: okuljatok mindezekből, és vegyétek figyelembe mind az Ő munkáit, és tudjátok meg, hogy Ő, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná, amilyen az lett. 
    2. És az Ő munkáit évről-évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik aszerint, amint Ő meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétől, hanem akként működnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra. 
    3. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen és változatlanul bevégzik azt, ami nekik adatott az Ő rendeletéből. 
    4. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr parancsolatait nem cselekedtétek, hanem elfordultatok és büszke, súlyos szavakat szóltatok a tisztátalan szájaitokkal az Ő hatalmassága ellen. Ó, ti keményszívűek, számotokra nem lesz békesség. 
    5. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megsokszorozódnak a pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem leltek. 
    6. Abban az időben a neveiteket mindörökké utálatossággá teszitek az igazak előtt. És mindazok, akik átkoznak, általatok fognak átkot mondani. A bűnösök és az istentelenek veletek szórják majd átkaikat, így lesznek majd az istentelenek a ti átkozóitokká. És mind az igazak vigadozni fognak, és a bűnök bocsánatot nyernek akkor, És kegyelem, és békesség, és teljes türelem adatik: Üdvösséget nyernek, és csodálatos fényt. És ti, mindannyian, akik bűnösök vagytok, nem nyertek üdvösséget. Hanem maradandó átok alatt vagytok. 
    7. A választottaknak pedig fény jár, kegyesség és béke. És ők örökölni fogják a földet. 
    8. És akkor a választottaknak bölcsesség adatik, és élni fognak, soha többé nem követve el bűnt. Sem istentelenségből, sem büszkeségből kifolyólag. Hanem aki bölcs, az alázatos. 
    9. És nem lesz többé áthágás, nem lesz bűnös cselekedet az életükben többé. Nem is halnak meg az [isteni] haragtól vagy bosszútól, hanem betöltik az életük napjait. 
    10. Életük békében halad majd, és örömeik évei megsokszorozódnak, örök gyönyörűségben és békességben, az életük minden napján át. 

    1. És lőn abban az időben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hogy leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak. 
    2. És amikor az angyalok, a mennyek fiai látták őket, kívánkoztak utánuk, és így beszéltek egymás között: Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek fiai közül, és legyenek gyermekeink tőlük. 
    3. És Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: Félek attól, hogy ragaszkodtok az elhatározásotokhoz és meg is teszitek azt. 
    4. És én pedig egyedül fogok szenvedni majd, ilyen nagy gonoszságért. 
    5. Azok, válaszolva neki, ezt mondták: Mindannyian megesküszünk; 
    6. És fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt. 
    7. Ezután mind megesküdtek, és a reá jövő átkok alá közösen kötötték magukat. Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami az Ármon hegyének csúcsa. 
    8. Azt a hegyet azért Ármonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá. Ezek a vezéreik nevei: Szamlázaz, aki a vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei. 

    1. Ők, és a velük lévő többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit kiválasztott magának, akikkel egybekeltek, és velük megfertőzték magukat. 
    2. És megtanították őket varázslatokra, bűvöletekre, és a gyökereket vágni, és megismertették velük a növényeket. 
    3. Azok teherbe estek, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt. 
    4. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani. 
    5. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel. 
    6. És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a törvénytelenek ellen. 

    1. És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat és késeket, és pajzsokat és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők és ékszerek és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését. 
    2. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat követtek el, és mindnyájan eltévelyegtek, romlottakká lévén minden utaikban. 
    3. Shemjáza tanította meg nekik az elbájolást és a gyökerek vágását, Ármáres az elbájolás alóli feloldást, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csillagképet, Ázákéel a felhők és jelek ismeretét, Szerákiel a földnek jeleit, Szamszávéel a nap jeleit, Száriel a hold útját. 
    4. És ahogyan az emberek pusztultak, felsírtak, és siralmaik feljutottak a mennybe… 

    1. És Mikháel, Uriel, Ráfael és Gábriel lenézve a mennyből, látták a sok vérontást, ami a földön történt, és minden törvénytelenséget, ami a földet sújtotta. 
    2. És ezt mondták egymásnak: A föld városai kihaltakká váltak, és siralmaik feljutottak a mennyek kapujához. 
    3. És most hozzátok, a mennyben lévő szent lényekhez könyörögnek az emberek lelkei, mondván: “Vigyétek a mi ügyünket a Magasságos elé”. 
    4. És azt mondák ők a korok Urának: “Urak Ura, istenek Istene, királyok Királya, és a korok Istene, a Te trónodnak dicsősége minden nemzedékben és minden korban (fennáll), és a Te neved szent, dicsőséges és áldott, minden korokban! 
    5. Te teremtettél meg mindent, és Neked van erőd mindenek felett: minden dolog meztelen és nyitott Te előtted, minden dolgot látsz, és semmi nem rejtheti el magát Előled. 
    6. Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat: 
    7. És Shemjáza, kinek hatalmat adtál társai fölött, hogy vezesse őket. 
    8. Akik lementek a földön élő emberek lányaihoz, és az asszonyokkal háltak, és így megfertőzték magukat, és feltártak előttük mindenféle bűnt. 
    9. Az asszonyok óriásokat szültek, és azoktól az egész föld vérrel és igazságtalansággal telt meg. 
    10. És lám, most pedig a meghaltak lelkei felkiáltanak, és kérelmeik feljutnak a mennyek kapujába, siralmaik felszálltak: és nem szűnik meg, a törvénytelen cselekedetek miatt, melyek a földön elterjedtek. 
    11. Te mindent tudsz, mielőtt azok megtörténnek, látod mindezeket és megtűröd, s nem mondod meg nekünk, mit tegyünk velük mindezek miatt.” 

    1. Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges és Hatalmas, szólt, és elküldte Urielt a Lámek fiához, mondván neki: 
    2. “Menj el Noéhoz, és az én nevemben mondd neki - rejtsd el magad -, és nyilvánítsd meg számára a közeledő véget: hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özönvíz fog eljönni az egész földre, ami elpusztít mindent, ami azon van. 
    3. És ezért utasítsd őt, hogy megmenekülhessen, és az ő magja megmaradjon a világ eljövendő nemzedékeiért”. 
    4. És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: “Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd őt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd őt. 
    5. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard őt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot. 
    6. És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve. 
    7. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak. 
    8. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.” 
    9. És Gábrielnek pedig mondá az Úr: “Menj a fattyúk és a semmirekellők ellen, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Vigyázók gyermekeit az emberek közül, [okozd azt, hogy meginduljanak]: küldd egyiket a másik ellen, hogy egymással harcolva pusztuljanak el: mert napjaik nem lesznek hosszúak. 
    10. És a kérelmeknek nem fogsz engedni, melyeket hozzád intéznek apáik azok érdekében; mert az örök életben reménykednek, ám mindegyikük ötszáz évet fog élni.” 
    11. És mondá az Úr Mikháelnak: “Menj, kösd meg Shemjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertőzve magukat minden tisztátalanságukkal. 
    12. És amikor fiaik leölik egymást, és látták az ő szeretteik pusztulását, kösd meg őket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja és a bevégződésük, az ítéletnapig, amely örökkön át tartó ítélet. 
    13. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örökreszóló elzárásra. 
    14. És innentől mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig. 
    15. És pusztítsd el a semmirekellők lelkeit, és a Vigyázók gyermekeit, mert rosszat tettek az emberiséggel. 
    16. Pusztíts el minden helytelen dolgot a föld színéről, és legyen vége minden gonosz munkának: Mutatkozzon meg az igazság és az igazságosság kinyíló növénye: és áldás legyen az; mert el lesznek ültetve az igazság és igazságosság munkái, igazságban és gyönyörökben mindörökké. 
    17. És akkor megmenekülnek majd mind az igazak, és élni fognak, amíg gyermekek ezreit nemzik, fiatalságuk és öregkoruk [szombatjaik] minden napját békességben töltik be. 
    18. Akkor az egész föld igazságosságban lesz majd megmunkálva, és fákkal lesz az teleültetve, mert áldásokkal fog megtelni. 
    19. És kívánatos fákkal és szőlővel ültetik be: és az elültetett szőlő bőséges termést fog hozni. 
    20. És tisztítsd meg a földet minden elnyomástól, és minden igazságtalanságtól, és minden bűntől, és minden istentelenségtől. És pusztítsd el a föld színéről mindazt a tisztátalanságot, amely elterjedve betöltötte azt. 
    21. És az emberek gyermekei mind igazakká válnak, és minden nemzet hálát ad és dicsőít engem, és mindanyian imádatot adnak nekem. 
    22. És a föld meg lesz tisztítva minden undokságától, és minden bűntől, és minden büntetéstől, és minden gyötrelemtől, és ezeket többé soha nem hozom rájuk, nemzedékről nemzedékre mindörökké. 

    1. És azokban a napokban megnyitom majd az áldások tárházait, melyek a mennyekben vannak, hogy leküldjem azokat a földre, az emberek fiainak munkáira és tevékenységeire. 
    2. És akkortól az igazság a békességgel társulva együtt lesz majd a világ minden napjában, az emberek nemzetségein keresztül. 

    1. Mindezen dolgok megtörténte előtt Énok el volt rejtve, és senki az emberek fiai közül nem tudta, hogy hol volt elrejtve, vagy hol lakott ezalatt és mi történt vele. 
    2. Napjait a szentségesekkel töltötte, teendői velük és a Vigyázókkal voltak kapcsolatosak. 
    3. És én, Énok, áldottam a dicsőség Urát, a korok Királyát, és íme! 
    4. A Vigyázók hívtak engem - Énokot, az írnokot - és mondák nekem: “Énok, te, aki az igazságosság írnoka vagy, menj, és mondd meg a mennyei Vigyázóknak, azoknak, akik elhagyták lakhelyüket a magas mennyekben, az örök szent helyet, és megfertőzték magukat az asszonyokkal, és azt tették, amit a föld gyermekei tesznek, feleségeket választva maguknak: 
    5. Nagy pusztulást hoztatok a földre: és nem lesz számotokra béke vagy bűnbocsánat. 
    6. És amennyire örömüket lelték a gyermekeikben, látni fogják az ő szeretteik legyilkolását, és siránkozni fognak a gyermekeik pusztulásán, és esedezni fognak örökkön át, de békét és könyörületet nem kapnak.” 

    1. Énok pedig elment és ezt mondta: “Azázel, számodra nem lesz béke: szigorú ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged: 
    2. És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonoszságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bűnök miatt, melyeket az embereknek megmutattál.” 
    3. Azután pedig elmentem, és mindannyiukhoz egyszerre beszéltem, és félelem volt őbennük, rettegés és remegés ragadta meg őket. 
    4. És kérelmeztek engem, hogy közbenjárjak értük, hogy bűnbocsánatot kaphassanak, és olvassam föl kérelmeiket a mennyek Urának jelenlétében. 
    5. Mert attól az időtől fogva ők nem beszélhettek (Hozzá), és nem emelhették szemeiket a mennyek felé a bűneik szégyene miatt, amely kárhozatot hozott rájuk. 
    6. Én pedig leírtam a kérelmeiket és imáikat a szellemeiket illetően és az egyéni cselekedeteik miatt, és kérelmüket, hogy bűnbocsánatot nyerhessenek. 
    7. És eltávoztam onnan, és leültem a Dán vizei mellett, Dán földjén, a Hermontól délre: olvastam kérelmeiket, amíg el nem aludtam. 
    8. És íme, egy álom jött rám, és látomások töltöttek be, és fenyítések látomásait láttam, és egy hang utasított engem a mennyek fiainak megdorgálására. 
    9. És amikor felébredtem, elmentem hozzájuk, és mindannyian együtt ültek, és arcukat elfedve siránkoztak Ábelsjáil-nál, ami Libanon és Széneszér között fekszik. 
    10. És elmondtam nekik mindazokat a látomásokat, amelyeket álmomban láttam, és elkezdtem beszélni az igazságosság szavai szerint, és megfeddtem a mennyei Vigyázókat. 

    1. Ezek az igazság könyvének szavai az örök Vigyázók megfeddésére, azok szerint, amit a Szent Hatalmas meghatározott a látomásban. 
    2. Amit az álmomban láttam, azt most a nyelvem húsának beszédével, és szájamnak lehelletével mondom el: amit a Hatalmas arra adott az embereknek, hogy beszéljenek azzal, és a szívükben pedig megértsék. 
    3. Mert ahogyan megteremtette Ő az emberi értelmet azért, hogy általa megérthessék a bölcsességet, úgy teremtett meg engem is, és erőt adott nekem a Vigyázók, a mennyek gyermekeinek megfeddésére. 
    4. Leírtam a kérelmeiteket, és látomásomban láttam azt, hogy kérelmeitek soha nem lesznek meghallgatva az örökkévalóság napjain át; és az ítélet ki lett róva reátok. 
    5. Mert mostantól nem ereszkedhettek fel a mennyekbe az örökkévalóságon át, hanem a földben maradtok megkötve mindörökké, amíg a világ napjai tartanak. 
    6. De mindezek előtt látni fogjátok a ti szeretett fiaitok pusztulását, és nem lesz többé gyönyörötök bennük, mert szemeitek előtt, kard által hullanak el. 
    7. És az ő érdekükben benyújtott kérelmeitek nem lesznek meghallgatva, sem azok, melyeket magatokért kértek: még ha imádkozva és siralmakkal kéritek is mindazokat, miket szavaitokkal a könyvemben megírtam. 
    8. És íme, látomást láttam, eképpen: Látomásban a felhők magukhoz hívtak engem; és köd borított be, és a csillagok járásai és a villámok gyorsasága ragadott el, és a szelek felrepítettek, s felemelve a mennyekbe vittek. 
    9. És ott elindultam, amíg egy fal közelébe értem, amely kristályból volt felépítve és tüzes nyelvek fogták körbe: ekkor félni kezdtem. 
    10. És keresztülmentem a tűznyelveken, ezután egy kristályból épült hatalmas házhoz értem. És a ház falai kristállyal voltak burkolva, és a padlója szintén kristályból volt. 
    11. A mennyezete olyan volt, mint a csillagok és villámok boltozata, és tüzes kérubok jártak benne, és az égboltjuk tiszta volt, mint a víz. 
    12. És lángoló tűz ölelte át a falakat, és a bejáratai tűzben izzottak. 
    13. És bementem a házba, és az forró volt, mint a tűz, és hideg, mint a jég: nem volt ott látható az élet örömének semmi jele: félelem szállt meg, és remegés fogott el. 
    14. És amint rázkódtam és remegtem, arcra estem, és egy látomást láttam. 
    15. Íme! Egy másik házat láttam, amely nagyobb volt az előzőnél, és a nyitott bejárata előtt álltam, amely lángoló tűzből épült. 
    16. És minden tekintetben csodaszép volt, annyira csodálatos, hogy ki sem tudom fejezni ékességének mértékét. 
    17. A padlója tűzből készült, fölötte villámok csapkodtak és a csillagok ösvényei haladtak, és a mennyezete szintén tűzből volt. 
    18. És láttam ott egy méltóságos trónt: kinézete olyan volt, mintha kristályból készült volna, és kerekei mint a ragyogó nap, és kérubok voltak a látomásban. 
    19. A trón alól lángoló tűz lövellt ki, hogy rá sem tudtam tekinteni. 
    20. És a Hatalmas Dicsőség ült a trónon, és ruhája a napnál erősebben ragyogott, és fehérebb volt a legfehérebb hónál. 
    21. Az angyalok közül egyetlen sem léphetett hozzá, hogy az arcára tekintsenek, annak csodálatossága és dicsősége miatt, és egyetlen test nem nézhet arra. 
    22. A lángoló tűz körbevette Őt, és egy hatalmas tűz égett előtte, hogy senki nem mehetett közelébe: tízezerszer tízezernyi angyal állt előtte, de nem volt szüksége tanácsadókra. 
    23. És a legszentebbek, akik közel álltak hozzá, nem mozdultak el a közeléből, el sem hagyták jelenlétét. 
    24. És mindeddig az arcomra borulva voltam ott, remegve: és az Úr szájával szólított engem és ezt mondta: ‘Jöjj hozzám Énok, és hallgasd szavaim.’ 
    25. És egyike a szentségeseknek hozzám jött és felébresztett engem, lábaimra állított, és az ajtóhoz vitt. Én pedig lehajtottam a fejem. 

    1. És hallottam a hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig figyeltem mindarra, amit mondott: “Ne félj Énok, te igaz ember vagy, az igazságosság írnoka; jöjj hát közelebb és halljad hangomat. 
    2. És mondd meg a mennyek vigyázóinak [őrangyaloknak], akik elküldtek, hogy közbenjárj értük: ‘Nektek kellene az emberekért közbenjárnotok, és nem pedig az embernek tiértetek: 
    3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal, és fertőztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek őket feleségül, és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriásokat fiakként? 
    4. És bár szentek, szellemek voltatok, élvén az örök létet, mégis tisztátalanná tettétek magatokat az asszonyok vérével, és gyermekeket nemzettetek a test vérével, és csakúgy, mint az emberek gyermekei, ti is test és vér után sóvárogtatok, mint mindazok, akik meghalnak és elpusztulnak. 
    5. Mert azért adtam én őnekik feleségeket, hogy azokat terherbe ejtsék és gyermekeket nemzzenek tőlük, és eképp ne legyen hiányuk nekik semmiben a földön. 
    6. De ti, akik előzőleg szellemi lények voltatok, éltétek az örök életet, és halhatatlanok voltatok a világ minden nemzedékén át. 
    7. És ezokból számotokra nem rendeltem feleségeket; mert a mennyek szellemlényeinek a mennyekben van lakozásuk. 
    8. És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek ők nevezve a földön, és a föld lesz az ő lakhelyük. 
    9. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. 
    10. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. 
    11. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. 
    12. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert ők maguk is azoktól származnak. 

    1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó szellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének - és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik, az őrzőangyalok és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen.’ 
    2. És az őrangyaloknak pedig, azoknak, akik megkértek téged, hogy járj közben őértük, azoknak, akik előzőleg a mennyekben voltak, mondd ezt: 
    3. ‘Ti a mennyekben voltatok, de nem lettek tinéktek még megnyilvánítva a mennyek minden titkai, azok pedig amelyikeket ismeritek, azok haszontalanok, amelyeket szívetek keménységében megmutattatok az asszonyoknak, és azokon a titkokon keresztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságokat követtek el a földön.’ 
    4. Ennekokáért mondd meg nekik: ‘Nincs számotokra békesség.’ 

    1. És megfogtak és egy olyan helyre vittek engem, ahol az ottlevők olyanok voltak, mint a lángoló tűz, és amikor úgy akarták, emberként jelentek meg. 
    2. És egy olyan helyre vittek engem, ahol sötétség volt, és egy hegyhez, amelynek csúcsai az egekbe értek. 
    3. És láttam az égitestek lakhelyét, és a csillagok tárhelyeit, és a mennydörgését és a legmélyebb mélységekét, ahol tüzes íj volt, és nyilak és azoknak tegezük, és egy tüzes kard; és minden villámlásét. 
    4. És az élő vizekhez vezettek engem, és a nyugati tüzekhez, ahol a nap mindig nyugovóra tér.
    5. És egy tüzes folyóhoz értem, ahol a tűz vízként folyik, és beleömlik a nyugat felől álló nagy tengerbe. 
    6. Láttam a nagy folyókat, és a nagy folyóhoz értem, nagy sötétséghez, és egy olyan helyre mentem, ahol nem megy hús [test]. 
    7. Láttam a téli sötétség hegyeit és a helyet, ahol a mélységek vizei fakadnak. 
    8. Láttam a föld minden folyójának száját, és a mélységnek száját. 

    1. Láttam a szelek tárhelyét: láttam, hogyan látta Ő el azokkal az egész teremtést, és a föld szilárd alapjait. 
    2. És láttam a föld szegletkövét: láttam a négy szelet, amely [a földet és a] menny boltozatát tartja. 
    3. És láttam, ahogy a szelek feszítik az égboltot, és megállapodnak a föld és menny között: ezek a mennyek oszlopai. 
    4. Láttam a mennyek szeleit, amelyek körbeforgatják a napot és a csillagokat a pályáikon. 
    5. Láttam a földi szeleket, amint a felhőket viszik; láttam az angyalok ösvényét: láttam a föld végénél, honnan kezdődik a menny boltozata. 
    6. És tovább menve láttam egy helyet, amely ég éjjel és nappal, ahol hét csodás kövekből álló hegy áll, három kelet felé, három pedig dél felé feküdve. 
    7. Azok, amelyek kelet felé néztek, azok közül egy színes kőből volt, és egy gyöngyből, és egy jácintból, és a dél felől állók pedig vörös kőből. 
    8. De a középső felnyúlt a mennybe, mint az Isten trónja, alabástromból, és a csúcsa a trónusnak zafírból volt. 
    9. És lángoló tüzet láttam. 
    10. És ezek mögött a hegyek mögött az a terület fekszik, ami a nagy földnek a vége: ott váltak a mennyek teljessé. 
    11. És egy mély mélységet láttam, ahonnan mennyei tűzoszlopok törtek fel, és ahová tűzoszlopok zuhantak alá, s megmérhetetlen volt a mélységük és magasságuk is. 
    12. És amögött a mélység mögött egy helyet láttam, ahol nem volt felül égbolt, és nem volt szilárd föld alul: nem volt ott víz, nem voltak madarak sem, hanem kietlen és rettenetes hely volt az. 
    13. Láttam ott hét csillagot, amelyek olyanok voltak, mint hatalmas égő hegyek, és kérdeztem azok felől. 
    14. Az angyal pedig azt mondta: ‘Ez a hely a menny és a föld vége: ez a csillagoknak, a mennyei seregeknek a börtöne. 
    15. És a csillagok, amelyek a tűzben forognak, ezek azok, amelyek áthágták az Úr parancsolatát felemelkedésük kezdetén, mert nem jöttek fel a nekik megszabott időben. 
    16. És harcolt velük, és megkötözte őket addig, amíg bűnük beteljesül, [igen, még] tízezer esztendeig. 

    1. És Uriel ezt mondta nékem: ‘Itt fognak majd állni azok az angyalok, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, és akiknek szellemei különböző formákat öltve megfertőzik az emberiséget, és akik félre fogják majd őket vezetni, hogy a démonoknak, mint isteneknek áldozzanak, [itt fognak ők várni] az ítélet nagy napjáig, amikor ítélet alá esnek és eljön a végük. 
    2. És az angyaloktól származó asszonyok, akik eltévelyegtek és szirénekké lesznek.’ 
    3. És én, Énok, egyes egyedül láttam látomásban minden dolognak a végét: és egyetlen ember nem fogja azt látni, amit én láttam. 

    1. Ezek a nevei azoknak a szent angyaloknak, akik mindig vigyáznak. 
    2. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki a világ és Tartárosz felett ügyel. 
    3. Ráfael, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberek szellemei felett ügyel. 
    4. Ráguel, egyike a szentséges angyaloknak, aki büntetést mér a világra és az égitestekre. 
    5. Mikháel, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberiség jobbik része fölött ügyel, és a káosz felett. 
    6. Szarákiel, egyike a szentséges angyaloknak, aki azoknak az embereknek a szellemei felett áll, akik szellemükben vétkeztek. 
    7. Gábriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki Ikiszát [a kígyók], a Paradicsom, és a Kérubok felett áll. 
    8. Rémiel, egyike a szentséges angyaloknak, akit Isten azok fölé rendelt, akik majd felkelnek. 

    1. Innen tovább mentem egy másik helyre, ami még káoszban volt. 
    2. Itt rettenetes dolgokat láttam: nem láttam ott sem mennyeket felülről, sem megszilárdult földet, hanem az a hely káoszban volt és rettenetes hely az. 
    3. Láttam azon a helyen a mennyek hét csillagát együtt megkötve, mint nagy hegyeket, amelyek a tűzben égnek. 
    4. Ekkor megkérdeztem: “Milyen bűnök miatt vannak ők megkötve, és milyen oknál fogva lettek ide vetve?” 
    5. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt, válaszolt: ‘Énok, miért kérdezel, és miért vagy buzgó az igazat megtudni? 
    6. Ezek a mennyek csillagai közül valók, azok, akik az Úr parancsolatait megszegték, és itt megköttettek tízezer évre, amíg a bűnükért kijáró idő betöltődik.’ 
    7. Innen egy másik helyre mentem, ami az előzőnél is rettenetesebb volt, és ahol szörnyű dolgot láttam: ott hatalmas tűz égett és lángolt, és a hely egy szakadék volt, egészen a mélység legaljáig, megtelve leereszkedő tűzoszlopokkal: melyeknek sem méretét, sem erejét nem tudtam felmérni, és azt sem, hogy honnan eredtek. 
    8. Megszólaltam, és mondtam: ‘Milyen félelmetes ez a hely, még látni is szörnyű!’ 
    9. Ekkor Uriel válaszolt nekem, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt, és mondta: ‘Énok, miért van benned félelem és rettegés?’ 
    10. Én válaszoltam neki: ‘Mert félelmetes ez a hely, és a kínok látványától.’ Ő pedig mondta nekem: ‘Ez a hely az angyalok börtöne, és itt lesznek fogvatartva örökké.’ 

    1. Azután onnan egy másik helyre mentem, és a nyugati irányban mutatott nekem egy magas és hatalmas, kemény kőből álló hegyet. 
    2. És abban négy, szépkinézetű üres helyet láttam, melyek mélységesek, szélesek és nagyon simák voltak. A sima, üres helyek mélyek, és rájuk nézve sötétek voltak. 
    3. És akkor Ráfael, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, megszólalt, mondván; ‘Ezek a sima ürességek azért vannak itt, hogy (azokba) a halottak szellemei egybe legyenek gyűjtve, igen, az egész emberiség minden gyermekének összes szellemei ide gyűlnek össze. 
    4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az ítélet napjáig, amíg eljön számukra a meghatározott ítélet napja.’ 
    5. És én láttam ott egy halott embernek a szellemét, amint esedezik, és akinek a hangja felszállt a mennybe, amint így esedezve kérelmezett. 
    6. És megkérdeztem Ráfaelt, az angyalt, aki velem volt: ‘Ez a szellem, akinek esedező hangja így feljut a mennybe, kinek a szelleme az?’ 
    7. És ő válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor testvére, Káin megölte őt, és ellene kérelmez, amíg annak magja teljesen kipusztul a föld színéről, és amíg az ő magja az emberek magjai közül teljesen ki lesz pusztítva.’ 
    8. Azután kérdeztem őt tovább mindezekről, az ítéletekről és a sima ürességekről is: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’ 
    9. És ő válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három hely azért lett létrehozva, hogy ezekben a halottak szellemei elkülönüljenek. És az igazaknak olyan elkülönített hely lett készítve, ahol a ragyogó forrás vize van. 
    10. A bűnösöknek pedig olyan hely készült, ahol halálukkor testüket a földbe temetik, és az ítélet nem végződött be rajtuk az életük folyamán. 
    11. Itt az ő szellemeik elkülönülnek ebben a nagy fájdalomban az ítélet nagy napjáig, és büntetéssel és az átkozottak kínjaival fizetnek meg a szellemeik. Ide köti meg őket örökre. 
    12. És ilyen elosztásban lettek elhelyezve a szellemek, amelyek kérelmeznek és közzéteszik pusztulásuk körülményeit, amikor elpusztultak a bűnösök korában. 
    13. És egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberek szellemei, akik nem lesznek igazak, hanem gonoszul, istentelenül éltek, és a törvénytelenek társai: de szellemeik nem lesznek elpusztítva az ítélet napján, s feltámadni sem fognak innen.’ 
    14. Ezután ekként áldottam a dicsőség Istenét: ‘Áldott légy Uram, az igazságosság Ura, aki mindörökké uralkodik.’ 

    1. És onnan egy másik helyre mentem nyugati irányba, a föld legtávolabbi végére. 
    2. És ott egy szüntelenül égő tüzet láttam, melynek ereje nem lankad sem éjjel sem nappal, hanem állandóan égett. 
    3. És én megkérdeztem, így szólván, “Mi ez a meg nem szűnő?” 
    4. Akkor Ráguel, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, válaszolt nekem, mondván, “Ez (a dolog) amit itt láttál, az (a tűz) útvonala, és az a tűz, amely a nyugat irányába ég, azok a mennyei égitestek.” 

Démonok: Azazel

2011.08.10. 14:10

 Ószövetségi lény, a puszta démonának neve, akinek egy kecskebakot küldtek ki a pusztába az engesztelés napján (lóm-kipúr), miután főpap ráolvasta Izrael bűneit. A nép vétkeivel megterhelt, majd a pusztába kiűzött kecskebak jelképezte, hogy nem maradt bűn Izrael körében. A rítus és Azázél alakjának eredetére sem a vallástörténeti párhuzamok, sem az Azázel név etimológiája nem adnak egyértelmű magyarázatot. Feltehetően ősi nomád szokás maradványa, amelyet az engesztelés napjának szertartásába foglaltak. 
Mózes III. k., 16, 11. s köv. v. szerint a hosszú napon a zsidók, mig az áldozati kultusz fanállott, két bakkecskét hoztak áldozatul, amelyekre azután a főpap sorsot vetett. Az egyiket föláldozta az istennek, a másikat pedig elküldötte a pusztába ŤAzázélnakť. A szó magyarázatában eltérők a nézetek. A zsidó magyarázók közül legtöbben egy nagy hegy nevének tekintik v. nem tekintve tulajdonnévnek Ťelküldendőť-vel magyarázzák, ill. fordítják (ha-mistalléach, gör. apopompaiosz, aperchomenosz). Az utóbbi után indultak némely egyházatyák, így Jeromos is. Ugyanezen a nézeten van Luther. Mindannyian abból indultak ki, hogy a szentirás nem érthet Azázél alatt valamely szellemet, mert nem ismerhet el ilyet hatalomnak az istenen kivül, különösen amidőn bűnbocsánatról van szó. A pusztába küldött bakkecske csak azt jelképezi, hogy az isten az ő népének bűneit eltávolítja hozzáférhetetlen helyre (innen a bűnbak kifejezés), Némely bibliamagyarázók ezzel szemben Azázélt egy pusztai gonosz szellem nevének tekintik, a bakkecske elküldése pedig szerintük egy régi népszokás maradványa. 

Az apokrif irodalomban Azázél ártó és pusztító démon.

 A sorozat utolsó, befejező része

Filmajánló: A Rítus(2011)

2011.08.07. 15:50

 Egy hitéből szinte teljesen kiábrándult ifjú pap (Colin O’Donoghue) a Vatikánban képezi tovább magát, és a legjobb szándéka ellenére is kénytelen megtanulni az ördögűzés szabályait.

Római tartózkodása során találkozik Lucas atyával (Anthony Hopkins), és onnantól kezdve másképp tekint az egyházra, Rómára, a hitre és az ördögre.

Lucas atya ismeri a hit sötét oldalát. Az idős pap az életét tette a gonosz elleni küzdelemre, és nem válogat az eszközökben. Azt reméli, hogy Michael személyében végre rátalált a rég keresett tanítványára.

 

 

 

 Előzetes: 

 

Baál

2011.08.07. 10:30

 Baál Jamm és Mót mellett a harmadik főníciai főistenség. Míg Jamm a tenger, Mót az alvilág ura, addig ő az eget és a földet kormányozza. Baál Dagan fia, felesége pedig Anat. Szent állata a bika. Voltaképpen Baál nem személynév, hanem megszólítás, mely elrejti az isten igazi arculatát. Ezért nevének több helyi változata és összetétele ismert. Pl.: Baál-Hammón ("az áldozati füst ura") néven tisztelték Karthágóban. Nevezték Rakab-Arpatnak ("felhőkön lovagoló"), Baál-Hászórnak ("Hászór ura"), Baál-Zebubnak vagy Belzebubnak ("vidék ura"), Baál-Szafónnak ("észak ura"), Baál-Peórnak, görögösen Belphegórnak ("Peór-hegy ura") stb. Igazi nevét ritkán ejtették ki, nehogy az idegenek is megtanulják és segítségül hívják. Baál Él ellen tört, hogy magának szerezze meg a legfőbb hatalmat. Él megnyerte szövetségesül Jammot és az istenek helyeselték azt, hogy Jamm hadat indítson. A küzdelem során Baál eltalálta Jamm vállát, másodszorra homlokát s ezzel győzött. A győzelmi lakomán Anat legyilkolta a vendégeket, majd Baál békefelhívsára hallgatva megszelídült és nászt ült vele. Egy másik mítoszban Kótar palotát épített Baálnak egy hegyen. Baál kiállt a palota ablakába és szidalmazni kezdte ellenfeleit. Köztük volt Mót is, aki "meghívta" az alvilágba. Indulás előtt Baál utódott nemzett magának egy tehénnel. Az alvilágba magával vitte a lányait, szolgáit, a felhőket, az esőt és a szelet. Anat mindenütt kereste az eltűnt Baált. Végül a napistennő megtalálta és Anat eltemette. Majd visszakövetelte Móttól, akit megölt. Erre Baál feltámadt, újra trónra jutott és megbüntette a hatalomra áhítozó Altart. 

Balu, később Baál ("gazda, úr") az egyik leggyakoribb megnevezés a nyugati sémi mitológiában az egyes helyi istenségekre és a közös istenekre. A legelterjedtebb kultusza annak a Baálnak alakult kit, akit a vihar, égzengés és a villámlás, eső és az eső adta termékenység isteneként tiszteltek, s akit Baál-Hadad, később csak Hadad néven is emlegettek. Ugaritban ez az isten a mítoszk főszereplője (Aliyan-Baál = "erős férfi"), egész mitológiai ciklusa van. Az ugariti hagyomány ilyen megkülönböztett érdeklődésének oka, hogy ez az isten Ugarit patrónusa volt. 

Baál Ilu és Asirat fia, de Dagan fiának is mondják (lehetséges, hogy Ilut úgy tekintették Baál atyjának, mint ősatyát; kései főniciai hagyomány szerint Baál anyja Uranosznak volt egyik ágyasa; Uranosz az adott esetben valószínüleg megfelel Ilunak, s Baál anyja már Uranosztól terhesen került Daganhoz). Egy helyütt említik, hogy három leánya van Baálnak, akik egyben a feleségei is: Padaraj (" zsírt adó ", vagyis " tápláló "), Talaj (" harmathozó ") és Arcaj (" Föld "). Ez utóbbi földistennő, s esetleg köze van a későbbi Arcuhoz, aki talán azonos a Szankhuniathón-Philón teogóniájában említett Gaiával, Uranosz feleségével. Baál húga és kedvese Anat. 

Óriás vitéznek rajzolják Baált. Ő a legerősebb a felhőkön nyargaló héroszok között. Fejedelem is egyben (Baál-Zebub ld. bibliai Belzebub). Ábrázolják őt bika (a termékenység szimbóluma) alakjában vagy villámdárdával a földet átdöfő harcosnak. A Capanu ("északi", ivrit nyelven Cáfón) hegyen (a mai Dzsebel-el-Akrának megfelelő antik Casius mons) él, s annak ura. Az ifjabb istenek harccal kívánják megszerezni a hatalmat a világ és a többi isten fölött. Ekkor Baál ténylegesen ura a világnak, aki megfosztotta Ilut a hatalmától. Baál a föld és a termékenység ura, Anattal együtt ellentéte az alvilághoz a tengerhez tartozó pusztító-romboló erőknek. Főellenfele Mót (Mutu), aki a halál és az alvilág istene. A mítosz szerint Mutu el akarta orozni Baáltól a világuralmat és az istenek feletti hatalmat, s azt kívánta tőle, hogy jelenjen meg nála lakomára a föld alatti birodalomban. Baál félelmében nagy tisztelettel eleget is tesz ennek a kívánságnak és ezzel elismrei Mutu hatalmát önmaga felett. Később elpusztul valószínüleg Mutu kezétől. Ilu, Anat és a többi jóságos isten elsiratja Baált. Anat a napistennőnek Sapasnak a segítségével megtalálja Balu testét s egy sziratószertartás után eltemeti a Capanu hegyén. Anat azt veti Asirat szemére, hogy ellenségesen viselkedik Baállal szemben. Asirat unszolására Ilu Astart teszi meg az istenek urává. Anat visszaköveteli Mututól Baált, s amikor Mutu ellenszegül, Anaz elpusztítja Mutut. Testét feldarabolja, elégeti, porrá őrli és szétszórja a mezőn. Baál feltámad és visszakaparintja a hatalmat. Mutu pedig a halálát követő hetedik esztendőben visszatér és ismét megküzd Baállal. Sapas Ilu büntetésével fenyegeti Mutut és a küzdelem Baál diadalával végződik. De Baál és Mutu között újra és újra felújul ez a harc, amikor Baál elpusztul, hervadás és aszály lesz úrrá a természeten, de feltámadása pedig virulást hoz magával. 

Baál küzdelmet vív a tenger istenével, Jammuval is, aki azt követeli tőle, hogy legyen a rabszolgája. Baál legyőzi Jammut, hála annak a csodálatos buzogánynak, amelyet Kosar-I-Husas készített számára (egy másik mítoszváltozatban Anat is legyőzi Jammut). Baál ellenfelei közé tartozik Latanu (ld. bibliai Leviátán) és több más ragadozó szörny. Az egyik mítosz elbeszéli, hogyan építették Balunak palotát (a hatalom és uralom jelképe): Asirat közreműködésével Anat megszerzi Ilu engedélyét a palota megépítésére, s a Capanu hegyen fel is építik. Aranyal és ezüsttel borították a tetejét. Az ablakon vitatkozik az építésszel. 

A villámló Baálról szóló mondákat hettita forrásokból is ismerjük: eszerint Asirat (Asertu) igyekszik elcsábítani Balut. Baál Ilu (Elkunirsa) tanácsára enged a csábításnak és megalázza az asszonyt, ami viszályt szül kettejük közt. Egyiptomban Széthtel tekintették azonosnak Baált. A feltehetően palesztin eredetű mítoszokban Baál leveszi azt a pecsétet, amellyel Hórusz (Astar?) zárta le Anat és Astarta ölét. Mindkettőjüket feleségül adja hozzá Ré. Ismerjül Széth és Anat szent nászának történetét is. Egyiptomi forrásokból ismerünk egy olyan palesztin mítoszt is, amely Széth és Jammut küzdelmét meséli el, s e harcban Széth lett a győztes, míg kettejük között Astarta volt a közvetítő. 

Neve még: Belus.

Óriások

2011.08.07. 10:25

 Óriások a Bibliában

Az idők kezdetén amikor az emberek meg lettek teremtve, keveredés útján a földi ember és a bukott angyalok házasságából óriások születtek......
 
 

 

Óriások a Koránban
A Korán-ban Allah kinyilatkoztatta, hogy óriási méretű embereket teremtett, olyanokat, akiket azóta sem teremtett újból. Ők voltak az Ád-ok (Aad-ok), akikhez Húd próféta ellátogatott. Nagyon magasak, nagyok és erősek voltak, például képesek voltak egy fatörzs köré kulcsolni a karjaikat és úgy kihúzni a földből. Később Allah és a próféta ellen fordultak, és Allah minden szabályát áthágták. Büntetésből Allah elpusztította őket.
 

 
Óriások az apokrif iratokban
Énok próféta apokrif könyvében arról tudósít, hogy az istenek nemzetsége óriásokból áll. Az amerikai jövőtudományok professzora, Hurtak professzor is sokszor hivatkozik Énok próféta "óriás" leírásaira. 
Báruk apokrif könyve még az óriások számát is közli, akik az Özönvíz előtt éltek: 4.090.000.  
 
Óriások a görög mitológiában
A görög mondákban, olyan le írások is vannak, hogy égi járművek szálltak le, és voltak olyan asszonyok akik egyesültek az idegenekkel, és amikor eljött a szülés ideje, nem tudtak szülni. A döbbenetes az volt az egészben, hogy a gyerek szabályosan kirágta magát az anyja hasából, és azonnal lábra állt. A gyermek rendelkezett olyan fejlett rágó szervekkel, hogy a kemény eledelt is fogyasztani tudta. Ezek az óriások rendkívül gonoszok voltak, egyet kivéve aki az emberek védelmére kelt, majd őt is megölték. Hogy aztán miként pusztultak el, azt nem tudom, de a Görög mitológia telve van óriásokkal akiknek az apja egy földön kívüli volt. Kentaurok, és félig ember félig kecske szerű torz lények amelyek a Görög mitológiában elég sürün megjelennek, szerepelnek.
 
Óriások a prehisztorikus régészetben (legyen ember aki utánajár, hogy így volt e vagy sem...)
A legkorábbi jelentések az óriás-csontok megtalálásáról még Krisztus előttiek. Íme néhányuk:
I.e. 600 – Sparta megtalálja Orestes óriás-csontjait. 
I.e. 500 - Kimon felfedezi Thescus óriási csontjait. 
I.e. 200 - Euphorion óriás-csontokat talál Samos-ban. 
I.e. 100 - Anteaus óriási csontjait látták Marokkóban. 
I.sz. 1    - Augustus óriás-csontok múzeuma Capri-n, Tiberius birodalma. 
            - Orontes óriás csontjait fedezték fel Szíriában. 
I.sz. 100 - Ajax óriási csontjait felfedezték Rhoetumnál. 
              - Óriási csontokat állítottak ki Nitriában, Egyiptomban. 
I.sz. 200 - Solinus óriási csontokat ír le Pallene-ben és Krétán. 
I.sz. 500 - Óriás csontokat mutattak be Konstantinápolyban. 
 
Óriások az újkori régészetben
 
1833-ban a kaliforniai Lompock Rancho-nál ásó katonák egy 12 láb (3.6m) magas férfi csontvázát fedezték fel. A csontváz körül kagylószerűen kivájt pajzsok, sisakok, kőbalták és más eszközök voltak. A koponya alsó és felső fogsora is dupla volt. Sajnos ezt a testet titokban temették el, mert a helyi indiánokat felháborították a maradványok.
Ez a különleges óriás mellesleg jelentős hasonlóságot mutat egy másik dupla fogsorú óriás emberrel, akinek csontváz-maradványait a kaliforniai partvidék mentén, Santa Rosa szigeten ásták ki szintén az 1800-as években. Az azt követő kutatás kimutatta, hogy ő, vagy leszármazottai, azokból a kis elefántokból lakomáztak, melyek egykor a szigeten éltek és amelyek réges-régen éppúgy eltűntek, mint azok az óriások, akik megették őket.
A Minnesota-i Clearwater-ben hét óriás csontvázát találták meg dombokban. Ezeknek is csapott homlokuk és teljes dupla fogazatuk volt.
1877 júliusában négy aranyásó felszínre került arany- és ezüstmaradványok után kutatott egy elhagyatott, hegyes területen, a Spring Valley elején, nem messze a nevadai Eureka-tól. 
A sziklákat vizsgálva az egyik ember valami különlegeset pillantott meg, amely egy magas párkányról állt ki. Felmászván, hogy jobban megnézze, az aranyásó igen meglepődött, amikor egy emberi lábszárcsontot és térdkalácsot talált, amelyek egy kemény sziklából álltak ki. Szólt a társainak, és együttesen csákányaikkal kiemelték a furcsaságot. Felismerve, hogy egy nagyon különleges leletet találtak, bevitték azt Eureka-ba, ahol aztán kiállították. 
Az a kő, amibe a csontok beágyazódtak, egy kemény, sötétvörös kvarcit volt és maguk a csontok is feketék voltak az elszenesedéstől, ami  nagyon régi korra utalt. Mikor a körülvevő követ gondosan eltávolították, úgy találták, hogy a lelet combcsontból áll, amely 4 hüvelykkel a térd fölött eltört, valamint a térdkalácsból és térdizületből, az alsó lábszárcsontokból és a láb teljes csontozatából. Több orvos megvizsgálta a maradványokat és meg voltak győződve, hogy anatómiailag azok egyszer valóban egy emberi lényhez tartoztak és meglehetősen “újkorinak” néznek ki.
De a legérdekesebb vonatkozása a csontoknak a méretük volt; a térdtől a sarokig 39 hüvelyk (90 cm) hosszúságúak voltak. A gazdájuk életében ezért legalább 12 láb (3.6 m) magas volt. Tovább növelte a rejtélyt az a tény, hogy a szikla, amelyben a csontokat találták, geológiailag a Jura időszakra, a dinoszauruszok korára datálható  -  több, mint 185 millió évvel ezelőttre. A helyi újságok számos történetet közöltek a csodálatos leletről és két múzeum is küldött kutatókat, hogy megnézzék, lehet-e még többet is találni a csontváz maradványaiból. Sajnos semmi más, csak a lábszár és a láb volt a sziklában.
1883-ban mindkét nemből való, tíz óriás méretű csontvázat ástak ki a minnesotai Warren-nél. (St. Paul Pioneer Press május 23. 1883)
1891-ben, az arizonai Crittenden közelében, munkások – egy kereskedelmi épület földmunkáinak végzése közben – egy hatalmas kőszarkofágra találtak rá nyolc lábbal a talajfelszín alatt. A vállalkozó szakértő segítséget hívott és felnyitották a szarkofágot. Egy gránit múmia-tartó került elő, amelyik egykoron egy olyan emberi lény testét tartalmazta, aki több, mint 12 láb (3.6m) magas volt. Egy hat lábú ember – a tartón lévő véset szerint. De a testet olyan sok ezer évvel azelőtt temették el, hogy már régóta elporladt.
 
1911-ben, Guano-bányász munkálatok során számos, mintegy 2-2.5 m magas, vörös hajú ember mumifikált maradványát ásták ki  a nevadai Lovelock Cave-nél, 70 mérföldre észak-keletre Reno-tól.Ezek a csontok a helyi Piute indiánok legendáit igazolták az óriásokkal kapcsolatban, kiket ők Si-Te-Cah-knak hívtak. A múmiákat figyelmen kívül hagyta a helyi hatóság és megparancsolta, hogy újra temessék el azokat. Néhány koponyának vörös haja volt, ami csak európaiaknál fordul elő, bebizonyítván, hogy volt a Columbus előtti Amerikában  európai jelenlét. Szerencsére az óriási Lovelock koponyák közül az egyiket még ma is megőrizték.

1931 februárjában és júniusában  nagy csontvázakat találtak a Humboldt tó mélyén szintén a Nevadai Lovelock közelében. A két talált csontváz közül az első 8 és fél láb (2.5m) magas volt, és úgy tűnt, mintha gumiborítású anyagba csomagolták volna az egyiptomi módszerhez hasonlóan. A második csontváz majdnem 10 láb (3m) hosszú volt. 
Az óriás koponyák a többi különböző Lovelock régészeti lelettel együtt a nevadaiHumbolt Múzeumban található, Winnemucca-ban. Ezen leletek közül néhány a Nevadai Állami Történeti Társaság múzeumában található, Reno-ban.
1936-ban Larson Kohl, egy német paleontológus és antropológus óriási emberi csontokat talált a közép-afrikai Elyasi tó partján. Később más óriás-csontvázakat is találtak Hava-ban, Transvaalban és Kínában is. Az óriások létezésének  bizonyítéka kétségbevonhatatlan. ”Tudományosan igazolt tény”  -  mondja Dr.Louis Burkhalter.
A második világháború alatt Ivan T. Sanderson, egy jól ismert zoológus arról beszél, hogy legénysége üledékes kőzetet földgyaluzott, amikor véletlenül  egy temetőre bukkantak. Abban olyan koponyák voltak, melyek az aljuktól a tetejükig 22-24 hüvelyk (50-60 cm) nagyságot értek el  -  tehát közel háromszor akkorák, mint egy felnőtt emberi koponya. Mivel egy felnőtt koponya normális mérete kb. nyolc hüvelyk átmérőjű, egy ekkora nagy koponya döbbenetes méretre utal egy arányosan felépített embernél. Továbbá minden koponyáról azt jelentették, hogy ügyesen meg volt lékelve (trepanálva) -  ez  olyan eljárás, amellyel lyukat vágnak a koponya felső részébe. Ha azokat a teremtményeket, akikhez ezek a koponyák tartoztak, megfelelően arányba állították volna, kétségtelenül legalább 12 láb (3.6m) magasak lettek volna, vagy még magasabbak. 
Tény, hogy gyakori szokás volt a gyermeki koponyát meglapítani és így arra kényszeríteni, hogy nyújtott alakban növekedjen, mind az ősi Peruban, a mayáknál, mind a Montana-i laposfejű indiánoknál. Sanderson megpróbált további bizonyítékot összegyűjteni, végül az egység egy másik tagjától is kapott levelet, aki megerősítette a jelentést. Mindkét levél azt jelezte, hogy a Smithonian Intézet begyűjtötte a maradványokat, bár erről semmi nem tudódott ki. Sanderson meg volt győződve, hogy a Smithonian Intézet megkapta a bizarr ereklyéket, de csodálkozott, hogy az eredményeket miért nem teszik közzé. Azt kérdezi : „Arról van szó, hogy ezek az emberek képtelenek szembenézni azzal, hogy újraírják az összes tankönyvet?”
1947-ben egy helyi újság jelentette, hogy amatőr archeológusok – akik a „halál-völgyben” dolgoztak – kilenc láb (2.74m) magas csontvázakat fedeztek fel. Az érintett régészek azt is állították, hogy kardfogú tigrisek és dinoszauruszok csontjait találták meg az emberi maradványokkal együtt.

Az 1950-es évek vége felé útépítés alkalmával a délkelet-törökországi Homs-ban ténylegesen sok óriás-sírt ástak ki. Ezek a sírok 4 méter hosszúak voltak, és amikor felnyitottak két koporsót, bennük az emberi combcsontokat 47.24 hüvelyk (1m 20cm) hosszúságúnak mérték. Úgy számolták, hogy az a személy, akié ezek a combcsontok voltak, 14-16 láb (4.5 -5m) magas volt. Ennek a csontnak egy gipszből kiöntött mintája  a texasi Creationist Múzeumban látható.

1978-ban, egy, az ohioi Toledo közelében talált dombsír 20 csontvázat tartalmazott. Mindegik ülő helyzetben volt, arccal kelet felé, olyan nagyságú állkapcsokkal és fogakkal,melyek kétszer akkorák, mint a jelenkori emberé, és mindegyik mellett volt egy nagy edény „furcsán rajzolt hieroglifa-szerű mintákkal”

Újabban 2.8-3.12 méteres csontvázakat találtak az oroszok, a kaukázusi hegyekben.
Kínában 10 láb (3m) magas csontvázakat találtak.

 
 
Óriások Indiában.....
A Youtube-on rá lehet keresni egy indiai óriásos videóra (giant of India) , de első blikkre akár nem túl erős hitech rafinációval is el lehetett készíteni a felvételt.

Óriások Szaud-Arábiában
remek cikk volt, ez év augusztusában olvastam róla, mely szerint az Arab sivatagban az "üres negyednek" nevezett részen találtak óriás csontvázat, melyre a vallási fanatikusok rögtön rá is csaptak, de sajna kiderült erről is, hogy a modernkori régészet egyik legnagyobb átverése, és tulajdonképpen manupilulált fotók. Kár értük, pedig jópofák...
 

ÓRIÁSOK AUSZTRÁLIÁBAN

Egy 3 hatalmas lábnyomból álló együttest fedeztek fel Mulgoa-hoz közel, Penrith-től délre, Új Dél-Walesben.Ezek a lábnyomok  -  mindegyik 2 láb hosszú és 7 hüvelyk (kb 77cm) széles a lábujjaknál  -  kb. 1.5 méternyire vannak egymástól. Mindez egy 12 láb (3.6 m) magas óriás lépését jelzi, aki  a nyomokat hagyta. Ezeket a lábnyomokat vulkáni láva és hamufolyam őrizte meg, amelyek több millió évvel azelőtt következtek be, hogy az ember egyáltalán megjelenhetett az ausztrál kontinensen a mai tudásunk szerint (ha elhisszük az evolúciós elméletet).
Noel Reeves szörnyen nagy lábnyomokat talált Kempsey-hez közel (Új Dél-Wales) homokkő-ágyakban a felső Macleay folyó mentén.Az egyik nyomban 10 cm hosszú ujj van és a teljes ujj-fesztáv 25 cm, ami azt  sugallja, hogy a nyom gazdája 17 láb (kb. 5 m) magas lehetett. 
Biztos, hogy a mostani őslakóknak tekintettek nem elsőnek érték el Ausztráliát. Az antropológusok állítják, hogy az “abo”-k egészen újkeletű érkezők, akik megették elődeiket, akik az új-guineai benszülöttekhez voltak hasonlók. Maguk az “abo”-k is elismerik ősi népi kultúrájukban, hogy ezt a földet több embercsoport lakta  -  óriások is  -  mielőtt ők itt letelepedtek.
Bathurst-höz (Új Dél-Wales) közeli régi, kavicsos folyómedrekben óriási kőeszközök (bunkók, bárdok, vésők, kések és balták)  -  mind hatalmas méretűek  -  fekszenek szétszórva egy széles területen. Ezek súlya 8, 10, 15 fonttól 21 és 25 fontig (3.6 – 11.3 kg) terjed; olyan eszközök, melyeket csak hatalmas méretű emberek tudhattak elkészíteni és használni. Ezen emberek eredeti méretére vonatkozó becslések 10-12 láb (3 – 3.5m) magasságnál vagy még afölött járnak, a súlyukat pedig 500-600 font (220 – 270 kg) körülire teszik .

Óriások Peruban
Aztán pár évvel ezelőtt még az origo is foglalkozott a hírrel (teljes cikk itt ), mely szerint Peruban 5 óriás csontvázára bukkantak. Nos a hír kissé marketinges, de relative igaz. Valóban 5 óriás maradványához hívták a neves amerikai régész professzort, ám az óriás a helyi léptékben volt csak az...a moche indiánok, akik a inka civilizáció előtt éltek Peruban, nem tudtak írni, agyagedényeiket gazdagon díszítették, és mindennapi életüket is éppúgy megörökítették az edényeken, mint rítusaikat, vallási szertartásaikat és szexuális tevékenységüket. 
Sokszor feltűnik rajtuk a térdelő harcos motívuma, akik jobb kezükben harci buzogányt, baljukon pedig pajzsot tartanak. Ritkábban előfordul a dárdahajító vagy a kődobó ábrázolása is. Számos ábrázolás mutatja a moche előkelőségeket: őket mozdulatlan állapotban, ülő helyzetben, esetleg hordszéken ülve örökítették meg. A magasságuk, mint általában a hegyi embereké nem volt túl sok, kb. 148cm volt a férfiak átlaga, a fent említett 5  holttest pedig elérte a 180cm-t. 
Ez nekünk ma nem furcsa, még az ukrán, vagy koreai ma is élő "óriás"on sem csodálkozunk, de akkor bizonyára kultikus jelentőséget tulajdonítottak neki, mely magyarázatul szolgál, hogy miért egyszerre haltak meg. (Pontosabban 4 egyszerre, majd az 5. aki vélhetően egy következő generáció csodabogara volt külön, ám egy helyre temették el őket). Szóval egy olyan kultúrában, ahol a vérnek, mint éltető erőnek igen fontos szerepe volt (ezt később láthatjuk a maja, inka, főleg azték kultúrákban is), szakrális áldozatként valószínűleg felajánlhatták őket isteneiknek....

Na erről beszélek, hogy a cukormáz mögött néha kicsi valóságmag is megbúvik, lehet, hogy nem olyan édes, de legalább valódi...aztán meg ki tudja...a genetika okozott már furcsaságokat, miért mondott volna le csapodár szokásáról pár száz, vagy ezer évvel ezelőtt....

 

 Itt a tegnapi videó folytatása, remélem tetszeni fog sokaknak

 

 Ma egy videóval kedveskedek nektek, hamarosan jön a többi része is:

 

süti beállítások módosítása