A leghíresebb vámpír, aki valaha is élt.

Neve gyakorlatilag a vámpír szó szinonimájává vált. Vlad Tepes, avagy a karóba húzó, nem más, mint II. Vlad vajda a Dragon azaz Dracul lovagrend legvitézebb tagjának gyermeke. A Rendet Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár alapította, hogy a keresztény földeket védelmezze az ottomán töröktől. A kis Vlad avagy Draculea – azaz sárkányfiók, az apja gyermeke – 1431 decemberében, Segesváron látta meg a napvilágot. Két fivére volt, Mircea a „zord” és Radu a „jóképű”. 1444-ben Vlad és Radu a török Szultán „vendégei” lesznek pár évre, mint túszok. 1448-ban engedik el Vladot és egyből a beszarábiai hercegi trónra juttatják. (később vele szemben – mint trónkövetelőt – öccsét Radut fogják támogatni, aki túszként továbbra is török vendég maradt) Vlad uralma azonban csupán pár hónapig tartott. Igaz, később a Hunyadiak segítségével 1456-ban visszaszerezte trónját. Új fővárost is alapított Tirgoviste néven. (Ahol Dracula kastélya áll). Vlad a legkegyetlenebb ember volt, aki csak élt azokban az időkben. Uralmát terrorral tartotta fent. A büntetések közül a karóba húzást kedvelte leginkább. Olyannyira elhatalmasodott rajta ez a beteges szenvedély, hogy mikor politikai okok miatt egy időre a Hunyadiak börtönébe került, a tömlőcében az elkapott rágcsálókat is karóba húzta. Alattvalói és ellenségei rettegtek tőle. Akárcsak szövetségesei. 1461-ben II. Mohammed szultán, Konstantinápoly meghódítója egy hadjáratot vezetett Moldávia ellen. De mikor Tirgoviste városához ért, ez a sokat próbált katona visszafordult és meg sem állt török országig. Ugyanis Vlad illően fogadta a szultánt. A város előtt húszezer (20.000) török foglyot húzatott karóba. A rengeteg karóba húzott ember valóságos erdőt alkotott. (így is őrzik a török legendáriumok a történetet, hogy a Karóba húzottak erdeje.) Nem ez volt az első eset az iszonyatos tömeges karóba húzásra. 1459-ben, Szent Bernát napján harmincezer (30.000) bojárt és kereskedőt húzatott karóba a dacoskodó Brassóban, akik megtagadták az adófizetést a vajda számára. 1560-ban Nagyszebenben szintén tízezer engedetlenkedőt húzatott karóba. Ezek javarészt szászok és magyarok voltak. Ha hihetünk a történeteknek, Draculát utoljára az 1476-os Erdélyi hadjárat során látták élve. A hadjáratot fegyvertársával Báthory Istvánnal vezették a törökök ellen. Vlad az egyik, a mai Bukarest környékén zajlott csatában halt meg. De legendája nem halt meg. Kegyetlen ördögi természete örökre beleívódott a nép emlékeibe, félelmeibe.

Háttér: Dracula a vámpír Bram Stoker teremtménye. A karakter megalkotásához vitathatatlanul hozzá járult a híres magyar származású ázsiakutató Arminius Vambery, aki elmesélte Tepes legendáját Stokernek. Dracula képes farkassá, denevérré és köddé alakulni. Halhatatlan. De csupán éjszaka képes élni. Az élete fenntartásához más emberek vérét kell innia. Csakis saját otthonának földjében képes pihenni, koporsójában, melyben az örök álmát kéne aludnia. Ugyanakkor betegesen ragaszkodik elhunyt feleségéhez, kinek elvesztése volt az utolsó lökés, mely az addig is kegyetlen és ördögi rémet a sátán örökké tartó szolgálatába taszította. 
Az egyetlen dolog, mely félelemmel tölti el, a napfény és a szent feszület. Az egyetlen módja annak, hogy megöljék, az a fakaróval átdöfött szíve. Stoker eredeti regénye után Dracula története számtalan átdolgozáson ment keresztül. Ő lett a rémek-réme. Harcolt az összes létező vámpírvadásszal… filmekben, könyvekben, a képregények és rajzfilmek világában. Az igazi motivációja a síron túl tartó vágyódás és a mindenre képes beteges és kifacsart szerelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.